Kincskeresők kutatták csak az elpusztult templomot

„Most szombaton összesen harminchatan jöttünk föl a hegyre Monostorapátiból, hogy megtisztítsuk a területet az igencsak dús vegetációtól. Az egykori apátság még jobbára föld alatt lévő romjainál már végeztünk a munka nagyjával, de a célunk az, hogy bejárhatóvá, a kutatások számára jobban értelmezhetővé tegyük a teljes területet, amely egy hozzávetőlegesen kelet-nyugati irányban elnyúló, több mint háromszáz méter hosszú plató, oldalfennsík. A nyugati szegélyén állt a hajdani apátság, míg keleti irányból ezt egy még azonosítatlan kőépület, talán várszerű objektum zárta. Közöttük volt maga a település. A részletek kibontásához további kutatások szükségesek, hiszen régészeti feltárás még az apátság területén sem folyt soha” – mondta el a műemlékem.hu magazinnak Hangodi László történész-muzeológus, a tapolcai városi múzeum munkatársa, a munkálatok irányítója. Hozzátette: Monostorapáti lakosság elkötelezett az almádi kolostor megmentése, kutatása és bemutatása ügyében és sikerült szakmai együttműködést is kialakítani a megyei múzeum, a Magyar Nemzeti Múzeum, a Kulturális Örökségvédelmi Hivatal, az egyházközség, az erdészet és a helyi civilek között.

Az almádi bencés apátság egyike az ország legősibb magánalapítású monostorainak. A másolatban fennmaradt adománylevél szerint az apátságot apja 1116-ban bekövetkezett halála után Atyusz 1117-ben alapította, eleget téve Bánd fogadalmának. Az építkezés rohammunkában folyhatott, hiszen 1121-ben már fel is szentelték Szűz Mária és a Mindenszentek tiszteletére a templomot. Az apátság gyorsan gyarapodott (a 13. század közepétől bizonyíthatóan hiteles helyi tevékenységet is folytatott), részben annak köszönhetően, hogy az alatta folyó Eger-patak völgyében futott a Székesfehérvárt Itáliával összekötő, még római eredetű Via Magna, vagyis nagy hadiút. A későbbiekben azonban a monasztikus rendek hanyatlása az almádi apátság sorsát is meghatározta: a szigligeti várnagy 1441-ben kifosztotta a monostort (amiért néhány hónappal később kiátkozták), a híres bencés vizitáció 1508-ban pedig düledező épületről és borissza apátról számol be. A 16. század közepén a török előrenyomulását követően kezdték elbontani a kolostort és a templomot, hogy kövei egy részéből megerősítsék a közeli Nagyvázsonyi várat. Ekkor pusztultak el a völgyben lévő falvak is, hiszen a törökök valósággal felégették a területet.

„Az apátság kőanyaga azonban elég sokáig kitartott, hiszen abból építették a 18. században a monostorapáti templomot is. A bontásoknál is nagyobb kárt okozhattak azonban a kincskeresők, akik egy 16. század közepén írt, a templomban elrejtett kincsekről beszámoló levél alapján évszázadokon át újra és újra felásták a területet” - mondta Hangodi László. „Még a huszadik században is megjelentek, nyilván hiába, hiszen a valódi kincs az maga az elpusztult apátság romterülete.”

„A terület megtisztítása után világosan felismerhető a hajdani apátság alaprajza” – jelentette ki a terület bejárása után portálunknak Buzás Gergely régész-művészettörténész, a Magyar Nemzeti Múzeum középkori szakmúzeuma, a Visegrádi Mátyás Király Múzeum igazgatója. „A templom keletelt, háromhajós épület volt, amelyet nyugatról előcsarnok és vélhetően két torony zárt le. A kolostor északon csatlakozott hozzá, s az együttest fal határolta. Ettől északabbra szintén falmaradványok vannak, ez az épület talán az 1508-ban említett Szent Domonkos kápolna lehetett. Roppant érdekes a tágabb környezet is: a monostortól keletre halastavak voltak: a mai Szentkútnál világosan felismerhetőek a középkori gát maradványai. Még keletebbre állt az az épület, ami vélhetően megerődített udvarház lehetett. Sajnos ennél többet egyelőre nem tudhatunk, hiszen régészeti feltárás még soha nem folyt a területen, sőt, az udvarház maradványait rejtő domb láthatóan teljességgel bolygatatlan.”

Fotó és szöveg: Kovács Olivér

A cikk folytatása és további képek a