Két II. világháborús B–25-ös bombázóra bukkantak az óceán mélyén

A történeti feljegyzések szerint több mint hetven évvel ezelőtt az óceán felett, Pápua Új-Guinea közelében egy igen heves csata zajlott, amely során mindkét bombázó találatot kapott, és belecsapódott a víztükörbe, majd lemerült a mélybe. Az egyik B–25-ös hatfős legénységét azóta is eltűntnek tartották nyilván, nem tudták, mi történt velük, míg a másik repülőn tartózkodó szintén hat főből öten túlélték a zuhanást, és japán fogságba kerültek.

A North American Aviation társaság által gyártott, kétmotoros B–25-ös bombázó az egyik legmegbízhatóbb repülőgép volt a második világháború gépmadarai közül. A villámgyorsan a szövetségesek „alapfelszerelésévé” váló vasmadarak megközelítőleg tízezer küldetést hajtottak végre a háború során az ellenség bombázásától kezdve a légi felderítésen át a Doolittle-rajtaütésig, amely során az amerikaiak Tokiót és más japán városokat első ízben bombázták a második világháborúban, 1942. április 18-án.

Mivel a gépek hatalmas sebességgel ütköztek neki a hullámoknak, és az eltelt hetven év sem segített a felismerhetőség tekintetében, a kutatók egyelőre még óvatosan fogalmaznak, és csak a további elemzések után hajlandók százszázalékos pontossággal kijelenteni, hogy a két elveszett B–25-öst találták meg.

„Él egy kép az emberek fejében a tengerfenéken sértetlenül pihenő repülőgépekről, azonban a valóság teljesen más. A legtöbb bombázó még a levegőben a darabjaira hullott, a vízfelszínhez történő ütközés pedig tovább darabolta a vasmadarakat. Az évtizedeken át a mély vízben való ázás, a korallok és egyéb élőlények megjelenése pedig sokszor teljesen felismerhetetlenné teszik a repülőket” – magyarázta Katy O’Connell, a Delaware-i Egyetem oceanográfusa.

A köz- és magánszféra együttes finanszírozásával zajló projekt részeként régi feljegyzések, jelentések, szemtanúk és veteránok leírása, valamint katonai fotók alapján próbálják a kutatók megtalálni a világháborús repülőgéproncsokat. Érdekes tény egyébként, hogy a helyi búvárok az elmúlt évtizedekben többször is ráakadhattak egyes lezuhant világháborús bombázók roncsaira, azonban megfelelő dokumentáció híján mindez csupán szóbeszédként maradhatott fenn a falvak lakosai körében. Most egy tíz négyzetkilométeres területet fésültek át szonárokkal, hőkamerákkal és robotokkal, hogy a dokumentumokban szereplő B–25-ök nyomára bukkanjanak. Az erőfeszítéseik sikerrel jártak, így 2012 óta már a hatodik vasmadárra leltek a víz alatt.

„Még mindig több mint 73 000 második világháborús amerikai katonát tartanak nyilván eltűntként. A családjaiknak, leszármazottaiknak számos kérdésük van szeretteik halálával, eltűnésük körülményeivel kapcsolatban – mondta O’Connell. – Reméljük, erőfeszítéseink megnyugvást hozhatnak az otthon maradtaknak és megfelelő nyugalmat, valamint tiszteletet az elesetteknek” – tette hozzá.