Honecker ál-halála és a magyar határnyitás
Honecker párt- és államfőnök halálhírét jelentették s bíztak utódjában, Egon Krenzben - de mindkét esetben tévedtek. Tudták viszont, hogy a „megújult” NDK kormányfője a Stasit, az egész titkosszolgálatot felkínálta Moszkvának. A Der Spiegel kezdeményezésére most hozzáférhetővé tett akták szerint igencsak egyenetlen volt a német hírszerzés, a Bundesnachrichtendienst (BND) tevékenysége a berlini fal leomlásának évében.
A BND 1989 szeptember 13-án nagy titoktartás közepette adta hírül a kormánynak, hogy az NDK főnöke, Erich Honecker meghalt és temetését 24- ére tűzték ki. Honecker (chilei) halálára májrákban még vagy öt évig kellett várni, Akármiként is: a BND 1989 november 7-én viszont azt jelentette, hogy a két héttel korábban lemondatott vezető, előző nap meglátogatta az NSZK-béli Saar-vidékén elő nővérét, majd gyógykezelésre tovább utazott Svájcba.
Ez az értesülés is alaptalan volt – Honecker később szökött, de Moszkvába. Az viszont már telitalálat volt, amikor a BND – 1989 júniusában – Honecker és Mihail Gorbacsov egy évvel korábbi moszkvai tárgyalásainak lényegéről szerzett információt. Az SZKP főtitkára már akkor ki kívánta vonni a szovjet csapatokat az NDK-ból, de Honecker tiltakozott. Mire Gorbacsov közölte vele: „Minden ország maga viseli a kizárólagos felelősséget a biztonságáért. A Szovjetunió az én vezetésem alatt nem fog beavatkozni, hogy egy pártot, egy vezetést megvédjen az elégedetlen tömegektől.” Azaz: a BND aktái szerint Moszkva nem 1989-ben adott zöld utat – például elvben a magyar határnyitáshoz is - hanem már egy évvel korábban. Így már nem annyira meglepő, ahogyan Helmut Kohl kancellár és külügyminisztere, Hans-Dietrich Genscher a következő évben viselkedtek.- teszi hozzá a Der Spiegel.
Tucatnyi nyugati ügynök az NDK-vezetésben
A lap birtokába jutott hírszerzési akták szerint egyébként a BND 1989 nyarán „katalizátorként” értékelte az NDK-polgárok Magyarországon át való tömeges kijutását Nyugatra. Ezzel az NDK lakosságát ’”felvillanyozták letargiájából”, jelentették. A nyugat-német állam a keleti szomszéd viszonyairól egyébként sokrétűen tájékozódott. A bel-német határ mentén lehallgató-berendezések hálózatát építették ki, annak segítéségével figyelték a telefonokat – különösen a vidéki pártszervezetek telefonjait a berlini központba. De alkalmaztak klasszikus módszereket is: az akták szerint a BND-nek tucatnyi ügynöke volt magas pozícióban Kelet-Berlinben, akik az NDK néphadseregéről, a kül – és a belügyminisztérium munkájáról, a gazdaságról jelentettek – de a pártvezetés belső köreibe nem tudtak behatolni. Ezért ismerhették teljesen félre s vélték reformernek Honecker utódát, Egon Krenzet. Keresték egyébként sokféleképpen az információkat: az NSZK-ba látogató kelet-német tudósok, szakemberek révén – vagy éppen a vonaton. A BND középkorú női munkatársai elegyedtek beszélgetésbe a vonatokon az NDK-ból érkeztető utasokkal akiktől így sok mindent megtudtak a kelet-német állam belső viszonyairól.
Modrow el akarta adni a Stasit
Tanulságos, ami most a hírszerzés jelentéseiből Hans Modrowról kiderült. Modrow az egyesülés előtt a „megújult” NDK miniszterelnöke volt 1990-ben s a reformpárti pártfunkcionárius Gorbacsov hívének számított. Ám most kitűnt: Modrow 1990 januárjában Moszkvában járt és felajánlotta Gorbacsovnak, hogy a szovjetek rendelkezésére bocsátja az NDK (közismerten jól müködő ) külföldi hírszerzési apparátusát - különös tekintettel annak kiterjedt nyugat-németországi hálózatára. Sőt: Modrow felkínálta Moszkvának (illő anyagiak ellenében) az egész „Stasit”, az NDK állambiztonsági rendszerét, a maga 200.000 hivatásos és külső munkatársával. „Gorbacsov érdeklődést mutatott” az ajánlat iránt, jelentették Bonnak.
Modrow az egyesülés után az NSZEP utódpártja, a PDS színeiben a Bundestag képviselője, majd .- az előző ciklusban – Európa-parlamenti képviselője volt, jelenleg a Balpárt Idősek Tanácsának elnöke.
