Gyermekeink jövője

A Svédországból érkezett nyolcéves és az Angliából jött tízéves (ma még, hál' istennek, magyarul!) komolyan megbeszélik az iskoláikat. Nálatok ez hogy van? Érdekes, nálunk meg amúgy. Mindketten láthatóan szeretik az iskolájukat, büszkén és lelkesen beszélnek róla. Azok az unokák, akik (ma még, hál' istennek!) itthon élnek, szájtátva hallgatják őket: így is lehet? Lehet az iskola vidám, barátságos, kellemes hely? Ahol minden a gyerekekért van? Ahol meghallgatják őket és a szüleiket is? Ahol több a szabad, mint a tilos és a kötelező? De jó lehet!

Felelős vezetőink figyelmébe ajánlom: többgyerekes apák, anyák nem kalandvágyból mennek el innen, ahogy vállvonogatva szokták ezt állítani, hanem a jobb megélhetés reménye mellett a gyerekeik iskoláztatása végett is. Szeretnének nekik modern, használható, sokoldalú tudást, nyelvismeretet, nyitott szellemiséget, öntudatot, magabiztosságot adni.

Alattvalónak ők már nem lesznek alkalmasak, az biztos, de a világban boldogulni fognak. Lesz jövőjük. Nagy kár, hogy nem itthon.

Ráczkevy Sándorné,
Budapest