Generációs mítoszok – Nemes Orsolya: Ma már hat nemzedéknek kell megtalálnia a közös hangot
Mennyire helytálló a generációelmélet által lefektetett felosztás, amely megkülönbözteti a baby boomerek (56–74 évesek), X (39–55 évesek), Y (25–38 évesek), Z (10–24 évesek) és alfa (10 éven aluliak) gerenáriókat?
Ez a generációs felosztás egy nagyon új keletű dolog, mert 150 évvel ezelőtt annyira hasonló volt a fia és a nagyapa élete, hogy nem volt indokolt. Majd berobbant az ipari forradalom, az emberek jelentős része városba költözött, és elindult a technológiai fejlődés, így egyre láthatóbb különbségek alakultak ki a fiatalabb és az idősebb korosztály között. Ráadásul tovább élünk, mint valaha, ezért egyre több változást is érzékelünk magunk körül. Míg száz éve általában három generáció élt együtt, ma már hat nemzedéknek kell megtalálnia a közös hangot. Ehhez még jön a gyors léptékű innováció és globalizáció. A generációkat nem határozhatjuk meg pusztán kor alapján, fontosak a politikai, gazdasági és társadalmi külső behatások is. Nem egységes a generációs felosztás Európában, Ázsiában és Indiában. Nálunk a baby boomer, X és Y generációk alatt Kínában vagy Japánban hat nemzedék futott le ugyanebben az időintervallumban. Egy magyar Y-os soha nem lesz olyan, mint egy amerikai vagy indiai.
Miért van szükség erre a differenciálásra?
Nagyon felületesen, felszínesen, félrevezetően és féligazságok alapján ítéljük meg az egyes korosztályokat. Úgy kezeljük őket, mintha egyes nemzedékek mitikus tagjai lennének különböző jellemzőkkel, és ezért eltérő bánásmódban is kell részesítenünk őket. Az egész mesterkélt generációs felosztást a körülöttünk gyorsan változó világ hívta életre, de jó kiindulópontot ad ahhoz, hogy elkezdjünk ezen gondolkodni. A generációs elmélet lényege, hogy fiatalkorunkban vagyunk a legérzékenyebbek, hiszen ekkor stabilizálódik az értékrendünk. A környezet és a korszellem határozza meg a világnézetünket. A baby boomerek esetében lehetett ez egy Kádár-korszak, a rendszerváltás vagy az, hogy az Y generáció életébe viszonylag fiatalon bejött a közösségi média. Csakhogy a világ folyamatosan fejlődik tovább, ezért nem csak az az élménytartomány határoz meg egy-egy személyt, amit fiatalkorában tapasztalt. Azért szoktam veszélyesnek tartani, amikor nagyon elhatároljuk a generációkat, mert például nem igaz, hogy az idősebbek nem fejlődnek, hiszen ők is okostelefont használnak. A sharing economyt, a közösségi gazdaságot fiatalok adoptálták, de kiterjedt valamennyi nemzedékre. A kutatásaimból az derül ki, hogy nincsenek egységes generációk, hanem sok pici alcsoportjuk van, amelyeket különböző faktorok alapján szoktam besorolni. Ilyen a lakhatás, hogy valaki fővárosi vagy kis településen él, saját lakásában vagy albérletben; ilyenek az anyagi körülmények, a családi állapot és a fogyasztási szokások, például az illető mennyit utazik. Könnyen lehet, hogy egy korosztályba tartozó két ember között sokkal nagyobb különbség lesz, mint a különböző generációba tartozó másik két ember között, pusztán azért, mert ők ugyanabban a szegmensbe esnek és jobban megértik egymást.
Ennek ellenére rengeteg sztereotípia kialakult.
A generációs mítoszoknak van valóságalapjuk, csak hozzáteszünk új információkat. Érdekes, hogy a tanulmányokat idősebbek szokták írni a fiatalabbakról is, külső szemlélőként, mintha egy speciális fajról írnának: ilyen a természetük, ezt eszik, így szaporodnak satöbbi. Gyakran nem is kérdezik meg az érintetteket, csak bepipáltatják a választ. Így elmaradnak az olyan körítések, ami egy beszélgetésből kiderülne: például azért lakom mamahotelben, mert elszálltak az ingatlanárak, és nem tudom megfizetni az albérletet. Emellett sokszor beüt a nosztalgia, ami megszépíti az emlékeket. Ma már a fiatalok is sopánkodva beszélnek a még fiatalabbakról, egy gimnazistának is megvan a véleménye egy kisiskolásról. Egy kutatásban megkérdeztek egyetemistákat, hogy milyen tanácsokat adna az idősebb generációnak, amire az volt a válaszuk, hogy tanulják meg a social media használatát, értsék meg őket, tanítsák őket, és fogadják el, hogy a digitális világ nem olyan rossz. Amikor pedig a fiatalabb generációnak kellett volna tanácsokat adniuk, akkor azt javasolták, tegyék le a telefont, azon kívül is van élet, menjenek kirándulni. Ugyanazok az emberek teljesen mást mondtak más-más generációnak.
A körülöttünk kialakult változások elsősorban a digitális világgal függnek össze?
A digitalizáció egybeesett a világgazdasági válsággal és annak hatásaival, illetve a nyugati világ biztonságának megborulásával, és ez lecsapódott az Y generáción. Hirtelen elkezdett változni a gondolkodásuk a biztonságról, a munkahelyekről, az információmegosztásról, a magánszféráról, és ezt szépen rátolták a fiatalokra, pedig a világ változott meg. Ráadásul a digitalizációhoz nem mellékeltek egy kézikönyvet, hogy azt hogyan kell jól használnunk, nincs egy vezető, aki megmutassa a helyes utat, hanem az embereknek maguknak kell kitalálniuk. Azok a minták, amik korábban működtek, nem biztos, hogy a jövőben is működni fognak. Nagyon nehéz a fiataloknak kitapasztalniuk, mire kell kulcsstratégiát építeniük. Régen a változások több generáción keresztül és nagyon lassan történtek, arról nem is beszélve, hogy az átlagéletkor feleannyi volt, így nehezebben alakultak ki nagyobb feszültségek.
Milyen eltérő különbségek vannak a generációk között a munkaerőpiacon?
Minket nagyon gyakran keresnek meg a generációs feszültségek okozta problémákkal, mert tudják, hogy tanácsadással is foglalkozunk és kutatásokat is végzünk. Tapasztalataink szerint a generációs feszültség általában csak felszíni jelenség, a valódi feszültségek a szervezeti kultúrában gyökereznek.
Ma már jóval rövidebb idő alatt lehet magasabb pozíciót betölteni. Ennek mi az oka?
Ez összefügg a globalizációval meg azzal a jelenséggel, hogy az információátadás nagyon sokáig lineáris volt, föntről lefele terjedt. Ma már új iparágak épülnek, új szakmák születnek, ahova fiatalokat vesznek fel, mert könnyebb őket betanítani, mint az idősebbeket átképezni. Ez természetesen feszültséget kelt az idősebbekben és a fiatalokban egyaránt. A megoldást a fordított mentorálásban látom. A tapasztalat, a rutin, a network nagyon sokat számít még ma is a munkaerőpiacon, és a fiatalabbak is sok mindent meg tudnak tanítani az idősebbeknek, vagy akár csak aktualizálni a tudásukat.
Egy kutatás alapján az X generáció tagjai annyi idősen, mint most az Y generáció tagjai ugyanolyan gyakran váltottak munkahelyet, mégis úgy tűnik, mintha a fiatalok ugrálnának.
Ennek az egyik legfőbb oka, hogy volt egy gazdasági válság, aztán egy gazdasági fellendülés következett, amelyben sokkal több lett a munkahely, mint a dolgozó, ezért könnyebb volt váltani. De még nem tudni, hogy a világjárvány ezt miként befolyásolja.
A generációs mítoszok szerint az Y, a Z és az alfa generációk gyökértelenek, mert nincs szükségük a tárgyakra.
A kutatásaink mást mutatnak. Van a tárgyaknak egy bizonyos köre, amit mindenki szeretne birtokolni. Magyarországon inkább kényszerből szoktunk bérelni lakást, de ha már sikerült megvásárolnunk, azt nem szívesen osztjuk meg, noha a kisebb tárgyakra ez nem érvényes. Korábban is volt igény a sharing economyra, amely az árukhoz, a szolgáltatásokhoz, az adatokhoz és a tudáshoz közösségi hozzáférést tesz lehetővé, csak a piac nem tudta lekövetni, de ma már a digitális világban a különféle alkalmazásokon keresztül ez is megoldható. Az, hogy milyen életkorban vagyunk, behatárolja a lehetőségeinket is, de nem követhetjük el azt a hibát, hogy ezt egy végleges állapotnak tekintsük. Ha megnézzük, az Y generáció tíz évvel ezelőtt a Play hard, work hard – Dolgozz és játssz keményen – elve szerint élt, mert akkor húszévesek voltak, de ma már 37 évesek, nekik már nem az a prioritás, hogy 12 órákat dolgozzanak meg bulizzanak, hiszen valószínűleg van otthonuk, családjuk. Változnak a lehetőségek és preferenciák is a korral. Emellett mindenki azt tekinti kiindulási pontnak, amit ő ismer, amibe beleszületett. Emiatt nem is lehet korrekten elvárni azt, hogy egyes generációk megértsék azt, amit nem tapasztaltak.
