Egy törvényre
Idén leszünk 57 éves házasok. Négy gyerekünk van, akik nem örökölhetnek utánunk részvényeket, nyaralót, már autót sem; csupán szeretetet, amit már meg is kaptak. Van lekötött betétünk, ami elég lesz a temetésünkre, van elég sok könyvünk, amelyeken osztozkodhatnak. Van egy közel huszonöt éves egy plusz két félszobás panellakásunk. Ha egyikünk meghal, a másik itt töltheti maradék életét; egyik gyerek sem akarná ezt elörökölni.
Úgy látom, a törvény előkészítőinek eszébe sem jutott, hogy „normális” családok is vannak; normális szülők, akik együtt maradnak a gyerekekkel, és segítik őket (legalább lélekben), amit még a felnőtt gyerekek is igénybe vehetnek.
Persze, tudom, hogy ez a törvény csak a meglevő gyakorlatot igyekszik követni. Szerintem a házasság a társadalom biztos atomja. Jövőjének a gyermekek az alapjai. Éppen ezért értelmes társadalmi rendszernek a családon kell alapulnia.
Rossz lépés volt, amikor engedélyezték a homoszexuális párok házasságát. Félreértés ne essék, engem nem zavarnak a homoszexuális párok. Bár az igen, hogy valaki büszke legyen a homoszexualitására. Ez annak a „túlkompenzálása”, hogy valaha bűnnek tartották. Én emlékszem arra, amikor a balkezeseket szidták és ütötték, hogy a „szép” kezeddel egyél. Azután kiderült, hogy ez a „normálistól” (megszokottól) ugyan eltérő, de nem abnormális tulajdonság. Az is kiderült, hogy a kiemelkedő képességűek közt arányukhoz képes több a balkezes (az agyféltekék különbözősége erre okot is mutatott). Nevetséges is lenne, hogy valaki arra büszke, hogy balkezes.
Egyébként szerintem senki sem lehet büszke a tulajdonságaira; csak a munkájára és annak eredményére. Én például szeretem a szép verseket (erre nem lehetek büszke). Ha olvasok egy szép verset, akkor leülök és megtanulom. Erre büszke lehetek, mert ez munka. Ha megtanultam, akkor sokáig nem is felejtem el. Erre megint nem lehetek büszke (noha örülök neki), mert ez egy tulajdonság.
Ezeket a gondolatokat szükségesnek tartom minél több embernek elmondani. Már sok-sok évtizede az a véleményem, hogy „audiatur at altera pars”, azaz hallgattassék meg a másik fél is.
Fried Ervin
matematikus,
professor emeritus
