Ebola: így terjed, ezek a tünetek

Orvosok, egészségügyi dolgozók fertőződtek meg a vírussal, beutazókról igazolódott, hogy fertőződtek korábban – emlékeztet a szakember, aki szerint a járvány leginkább Afrikát sújtja továbbra is, hiszen az ottani egészségügyi körülmények, hiedelmek kedveznek a terjedésének. A térségben nem ritkán elutasítóak a segítséggel szemben, ahogy arról több a helyszínen dolgozó szakember is beszámolt már.

A CDC szeptember 30-án közzétett anyaga alapján jelen pillanatban a betegek száma Libériában 15-20 naponként duplázódik, Guinea, Sierra Leone esetében ehhez 30-40 nap szükséges. Tehát ott a járvány ebben a pillanatban még lassabban terjed. 2015 januárjában bizonyos becslések szerint 1,4 millió is lehet az esetszám. Minden hivatalos adat alulról közelíti csak a valóságot, vélik a témával foglalkozók.

A vírus létezéséről 1976 óta van tudomásunk, zoonózis, vagyis a betegség a fertőzött állatról terjed az emberre. A mechanizmus molekuláris szinten még nem ismert. A gyümölcsevő denevérek, bizonyos antilop és majom fajok vesznek részt a betegség terjesztésében.

Az első járvány a Demokratikus Kongó területén zajlott, majd Dél-Szudán is érintetté vált. A halottak száma akkor 400 felett volt, a letalitás csaknem 90% körüli volt. Jelenleg már több ezer halott van, a mortalitás közel 50%-os. Azóta több nagyobb járványon is túl vagyunk már (1995-Kongó, 2000- Uganda, 2002-Kongó, 2007-Kongó), az említett endémiák esetében 100 feletti volt a jelentett halálesetek száma.

A jelenlegi az első olyan esethalmozódás, ahol egyszerre több ország is érintett a folyamatban, illetve, hogy más kontinensen is jeleztek megbetegedéseket. Nyugat-Afrika korábban nem volt érintett egy betegséghullám kapcsán sem, azok csak Közép-Afrikát sújtották egészen mostanáig.

A vírus a sérült bőrön, nyálkahártyán keresztül direkt kontaktus útján (szem, orr, száj) képes bejutni a szervezetbe és csak a tünetek kialakulása után lesz fertőzőképes az érintett személy maga is. Megbetegedhetünk azonban úgyis, ha a betegségben meghalt személlyel érintkezünk, pl. afrikai temetési ceremónia (és igaz ez a betegségben elhullott állatokra, azok húsának fogyasztásakor is). A lappangási idő maximum 21 nap, de ennél lehet lényegesen kevesebb is (akár 2 nap). A betegség átadása vérrel, testnedvekkel (spermium, nyál), széklet, hányadék, vizelet lehetséges, illetve ha bizonyos eszközök érintkeztek a fent említett nedvekkel azok is fertőző forrássá válhatnak (pl: fecskendő). Ezért van fokozott veszélynek kitéve az orvos, ápoló személyzet is. A tünetmentes személyek még 7 hétig képesek lehetnek a vírus átadására.

A kórkép tünetei a következők lehetnek: magas láz, vérzés, kiütések a bőrön, izom és csont fájdalom, hányás, hasmenés. A kezdeti időszakban ezek könnyen összetéveszthetőek a tífusszal, maláriával is. Csak tüneti kezelés létezik, gyorsteszt jelenleg nincs. A betegség átvészelése után 10 évig még kimutatható a védettség a vírussal szemben.

A betegápolás szabályait betartva, amelyet a szakma infekciókontroll néven ismer, nem szabadna, nem lehetne az ápoló személyzetnek megfertőződnie. Ez természetesen komoly anyagi ráfordítást, szakszerűséget, gyakorlati felkészültséget jelent a betegápolás során, értve ezen az eszközök használatát, a széklet, hányadék stb. megfelelő kezelését. Fontos a védőruházat szakszerű alkalmazása, gondolva itt annak megfelelő le- és felvételére. Az elméleti ismeretek csak 100% -ban a napi gyakorlattá válva jelentenek biztonságot a betegek közelében dolgozók esetében.

Szükségessé vált a fokozott éberség, és biztonsági szabályok életbe léptetése a repülőtereken is. A tünetek észlelésekor kijelölt centrumot kell keresni, amennyiben fertőzött területről érkezik az illető, vagy kontaktusba került olyan személlyel korábban akinél már kialakultak a betegség tünete. Ezek betartásával a járvány terjedése megakadályozható lenne. Az érintett országokba csak halaszthatatlan esetekben javasolt az utazás. Ilyenkor fontos a betegség terjedésének, tüneteinek az ismerete.

Afrikában az érintett országokban sokkal nehezebb a betegség megfékezése, komoly anyagi forrásokra, szakmai segítségre lesz és van szükség. Minél lassabban történik ez meg, a betegségnek annál több áldozata lesz. A betegek 70%-át ebola-centrumokban kellene kezelni, ellátni ahhoz, hogy a járvány lefolyása érdemben mérséklődjön. Fontos volna a temetkezési szokások megváltoztatása és a bizalom, amivel az érintett lakosság fogadná a külső segítséget – sajnos itt is sok még a tennivaló. Ellenkező esetben csak „futunk” a járvány után.

Jelenleg a veszély, amit az Ebola-vírus jelent, Nyugat-Afrika esetében nagyságrendekkel nagyobb, mint egyéb régiók esetében – mondta a 168 Óra Praxis rovatának dr. Béres Zsuzsanna, a