Ebben a magyarok világelsők
A Szentágothai-év tiszteletére "Egy idegsejt képességeinek határai az agykéregben" címmel Tamás Gábor neurobiológus, az MTA doktora tartott előadást a Magyar Tudományos Akadémia 183. közgyűlésén. Tamás Gábor az Akadémiai Díj egyik idei kitüntetettje, Szentágothai János neves agykutató szellemi örököse.
Az
mta.hu-nak elmondta: amikor elsőévesként az agyról kezdett tanulni, úgy érezte, ez a téma egész életre le tudná kötni. "Emellett azon szerencsések közé tartozom, akiknek megadatott, hogy olyasvalakitől tanulják meg a szakmát, akin látszik, hogy ez az élete, ennek művelése nélkül nem lehetne önmaga. Meggyőződésem, hogy a kutatói pályán kívül semmilyen más esély nincs a szellemi kiteljesedésre. Nem is munka ez, hanem életforma" – tette hozzá.Úgy látja: nem vitás, vannak olyan területei az idegtudománynak, amelyeken a magyar kutatók világelsők. "Ez nem azt jelenti, hogy tartják az iramot, hanem hogy ők diktálják. Úgy vélem, kevés olyan tudományág van Magyarországon, amelyről ezt el lehetne mondani. A három Agy díjas tudós, Buzsáki György, Freund Tamás és Somogyi Péter, valamint Nusser Zoltán mindenképpen kiemelkedő személyiségek. Mindegyiküket személyesen ismerem, épp ezért kijelenthetem: olyan kvalitásokkal bírnak, hogy bárki példaképei lehetnének. Nem hiszem, hogy annál, mint amit ők elértek, szakmailag lényegesen többet el lehetne érni. Jellemző rájuk a kérlelhetetlen szakmai igényesség, s egyikük sem pusztán agykutató: az élet egyéb területein, emberségükben is messze felülmúlják az átlagot" – véli.
Meglátása szerint egy jó kutatónak elsősorban rendkívül kitartónak kell lennie, és toleránsnak a munkatársaival szemben, valamint meg kell tanulnia csapatjátékosként viselkedni. A kimagasló képesség hiába van meg, az előbbiek nélkül a 21. században egy zseni sem lehet jó kutató.
