Budapesten a jövőt tesztelik

- Vannak, akik Orbán Viktor megállapodását Jose Barrosóval úgy értékelik, hogy a magyar miniszterelnök nyert: semmilyen lényeges kérdésben nem engedett, az IMF-tárgyalások mégis megkezdődhetnek. Egyetért?

– A tárgyalásról szóló tárgyalás nyúlt, mint a rétestészta. Már mindenki kompromisszumot akart, mert az uniós és az unión kívüli közvélemény előtt is kényelmetlenné vált a végtelen huzakodás. Nem arról van szó azonban, hogy Orbán megkapta volna, amit szeretne. Annyi történt, hogy közölték: meg nem nevezett időpontban tárgyalások kezdődnek arról, hogy valamikor megkapja-e.

- Számít-e arra, hogy az Európai Bizottság végül lemond arról, politikainak minősíthető feltételekhez kösse a hiteleket.

– Nem hinném, hogy borítékolható a végeredmény. Elhúzódó tárgyalásokra számítok, de azt nem tartom valószínűnek, hogy a Magyar Nemzeti Bank és a bíróságok függetlenségének ügyében engedjen a Bizottság.

- Brüsszeli látogatása első napján Orbán beszédet mondott, amelyben az uniós átalakulás kísérleti műhelyének nevezte Magyarországot. Ön szerint mi folyik a Magyarország nevű laboratóriumban?

– Nos, tényleg az egész unió számára tanulságos, ami Magyarországon történik. Az egyik kérdéskör a múlté: annak a tesztje, hogy az ország korábban Európa-szerte nagyra értékelt átalakulása igazi eredményeket hozott-e. Kérdés, hogy a mostani gyors hatalomkoncentráció, alapjaiban nem kérdőjelezi-e meg az úgynevezett koppenhágai kritériumokat. Nem volt-e illúzió azok alapján uniós felvételre alkalmas demokráciának minősíteni Magyarországot? Ám ebben a laboratóriumban bizonyos értelemben tesztelik az unió jövőjét is. Önöknél a gazdasági válság következményeinek felszámolásával előbb a technokraták próbálkoztak, majd Orbán populista kormánya került hatalomra. Félő, hogy más országok is csábítónak találhatják ennek a vezetésnek a válságkezelési módszereit.

- Ön tehát úgy gondolja, hogy egy olyan kis ország, mint a miénk, képes hatást gyakorolni Európa jövőjére?

– Igen, ha másképpen nem, hát úgy, ahogy 2000-ben az Ausztria elleni szankciók elfogadása jelentős precedensnek bizonyult az Európai Unió történetében, amikor Jörg Haider Szabadságpártja a kormánykoalíció része lett. Az unió számára most is igen nagy a tétje annak, hogyan is reagáljon arra, ami Magyarországon történik.

- Párhozamot lát Orbán és Haider között?

– Abban az értelemben nem, hogy Orbán nem szélsőjobboldali. Viszont hasonlóan sok fejfájást okoz, mint annak idején Haider. Egész Európa számára emblematikus figura lett: általános az aggodalom, hogy a fékek és ellensúlyok rendszerének lebontásával a kétharmados hatalom veszélyezteti Magyarországon a demokráciát. Élesen populista, szabadságharcos retorikája is sokakat feszélyez.

- Ön írt egy esszét, amelynek címe: Európa újratervezésének négy lehetséges forgatókönyve. Már a címben is erős állítás rejlik: Európát újra kell tervezni. A jövő uniója tehát valami más lesz, mint amihez annak idején annyira akartunk csatlakozni.

– Igen, meggyőződésem, hogy a pénzügyi-gazdasági válság alapjaiban változtatja meg az uniót. Én azt remélem, hogy amikor véget ér, a tagállamok együttműködése sokkal szorosabb lesz a jelenleginél, alaposan megváltozik az eurózóna és az eurózónán kívüli országok viszonya is, de nagyon sok még a nyitott kérdés. A jövő nagy meglepetéseket tartogathat.

- A válságra adott jó válasz ön szerint az eddiginél szorosabb együttműködés. Viszont számos kormány – közöttük Magyarországé – egyáltalán nem akarja ezt: nemzeti válaszokat akar. Lehet, hogy nincs más út, mint a kétsebességes Európa, praktikusan két unió kialakulása?

– Sokféle kimenetele lehet a válságnak. Igen, lehetséges a kétsebességes unió, de szerintem nem ez a jó válasz: bonyolultabb, új együttműködési formák kialakítására van szükség. Úgy gondolom, hogy minden tagország jobban jár, ha tovább tekint pillanatnyi nemzeti érdekeinél: ha összefogunk, kisebb árat kell fizetnünk a kilábalásért.

- Ön azt a megállapítást idézi a tanulmányában, hogy az európai integrációról rengeteg könyvet írtak, de egy sem foglalkozik a dezintegrációval. Komoly-e az unió széthullásának veszélye?

– Komolyabb, mint eddig bármikor. Mint ezt legutóbbi budapesti előadásomban is elmondtam: én úgy gondolom, hogy az unió az európai kultúra legnagyobb, legizgalmasabb politikai projektje évszázadok óta. Megadja polgárainak azt a lehetőséget, hogy olyan államban éljenek, amelyet közel érezhetnek magukhoz, ugyanakkor mindazokat a gazdasági és biztonsági előnyöket kínálja, amelyekkel csak egy ötszázmilliós piac közössége szolgálhat. Felbomlása igazi tragédia lenne.

- De mi lehet Európa megduplázódásának alternatívája, ha a tagállamok mást akarnak? Az eurózóna tagjainak kell közös pénzügyminisztérium, költségvetés, a többieknek meg nem.

– A kétsebességes unió Európát két olyan, egymással is rivalizáló csoportra vághatná szét, amelyek között állandósulna a geopolitikai, geogazdasági harc. Tehát olyan rendszerre van szükség, amely a csatlakozni szándékozók számára nyitva hagyja a kaput, és egyetlen országot sem zár ki azoknak a kérdéseknek a megvitatásából, amelyekre az érvényes egyezmények vonatkoznak. Megegyezésre van szükség azok között az országok között, amelyeknek költségvetése nyereséges, és azok között, amelyek veszteséget termelnek. Egyensúlyra van szükség a megszorítások és a gazdaságélénkítő átutalások, a liberalizáció és a rászorulók védelme között. Tehát egyetlen uniós ország sem cselekedhet csupán saját pillanatnyi nemzeti érdekei szerint.

- Nem tudom, hogy szerepelt-e a nemzetközi híradásokban, de Budapesten a napokban a Jobbik képviselői egyszerűen levették az uniós zászlót a képviselői irodaházról. A Fidesz pedig talányosan hallgatott, mint a szfinx. Ez eszembe juttatta, hogy tanulmányában ön közölt egy térképet az európai populista pártok csoportjairól. Ott egymás mellett jól megfért a Fidesz és a Jobbik. Londonból nézve nincs sok különbség a kettő között?

– Dehogy nincs. Nyilvánvaló, hogy nagyon is különböző pártokról van szó, hiszen a Jobbik szélsőjobboldali szervezet, míg a Fidesz méltán tagja az európai kereszténydemokratákat egyesítő Európai Néppártnak. Az, hogy sokakat, köztük engem is nyugtalanítanak a Fidesz centralizációs törekvései, nem azt jelenti, hogy összekeverném a Jobbikhoz hasonló fasisztákkal.

- Hadd térjek vissza oda, ahonnan kezdtük. Mit gondol, Magyarország megkapja-e az IMF-kölcsönt? Végül is minden tárgyaló fél abban érdekelt, hogy akkor is rugalmasnak látsszon, ha valójában nem is akar megegyezni. A lényeg, hogy a piacok jól reagáljanak már a tárgyalások lehetőségére is.

– Szerintem csak Magyarországtól függ, hogy a végén lesz-e megállapodás. Az unió álláspontja a legfontosabb kérdésekben teljesen nyilvánvaló. A magyar kormánynak persze joga van ezeket a feltételeket elfogadni, elutasítani vagy vitatni, de azok lényege aligha változik majd.

- Tévednének, akik úgy látják, hogy a Fidesz csak technikai kérdésekben enged, olyasmiben nem, ami visszaállítaná a fékek és ellensúlyok rendszerét?

– Szerintem ez kizárólag attól függ, hogy mekkora szükségük lesz az IMF pénzére. Ha úgy érzik, hogy mindenképpen kell nekik a hitel – mindenben engednek majd.