Antall Péter: Nagyapámnak is emléket akartam állítani
Együttélés- a kisebbség és a többség a Kárpát-medencében címmel rendezett tegnap konferenciát az Antall József Alapítvány. A konferencia ötletét az alapítvány által kiadott Hágár országa című könyv adta, amely a magyarországi zsidóság történetét dolgozta fel. Antall Péter, a néhai miniszterelnök fia, az alapítvány kutatási igazgatója nagyapjának is emléket állított, aki menekültügyi kormány megbízottként zsidók és lengyelek ezreit mentette meg.
Hogyan született ez a rendhagyó kötet?
A Budapest zsidó temetők című albumon dolgoztunk, amikor Haraszti György történész felhívta a figyelmemet a hasonló izraeli albumra. Két évig dolgoztunk a magyar változaton, s a konferencia már csak ráadás, hiszen a könyvet többek között Sólyom László a Magyar Köztársaság elnöke, Gyurcsány Ferenc volt miniszterelnök, az előszót Pálinkás József, a Magyar Tudományos Akadémia elnöke írta. Ez egy pártok fölötti összefogás volt. Úgy látszik vannak fontos kérdések, amelyek többről szólnak, mint egy könyvről, vagy egy konferenciáról, Összekötöttünk ezzel a rendezvénnyel a pártok képviselőit csak úgy mint a Duna a népeket és mennyire érdekes a Duna Palotában volt a kötet bemutatója…
Eli Wieselt hogyan sikerült megnyerniük az Előszó megírására?
A könyv eredeti angol előszavát is a Nobel díjas író írta, amit természetesen átvettünk.
Olvastam az Előszóban, hogy nagyapjának is emléket akart állítani.
Elsősorban az inspirált, hogy pozitív dolgokról is beszéljünk, ne csak a Holokausztról. Ezer éves együttélésre emlékezhetünk és volt a magyarországi zsidóságnak egy fényes időszaka, az 1868 utáni évtizedek, egészen a numerus claususig. S ha a kultúráról beszélünk, nincs keresztény kabaré, s a filmgyártásban, a fotóművészetben is sokan nevet szereztek. A polgári kultúrában nem megkerülhető a zsidóság. Nagyapámra természetesen büszke vagyok, hiszen 1944-ben menekültügyi kormánymegbízottként zsidók és lengyelek ezreit mentette meg. Utólag kitüntették ezért, de én is szerettem volna neki emléket állítani. Gyerekként szomorú idős embernek láttam és nehezen lehetett elképzelni, hogy korábban miket tett.
A konferenciának az együttélés lett a főgondolata, de miközben a könyvet majd mindenki támogatta, aki számít Magyarországon, ma az egyik közéleti téma, éppen az, hogy büntessék-e a Holokauszt tagadást, amint az Németországban és Ausztriában szokás.
Valóban mindenütt nyitott kapukat találtam, akár polgármestereknél, akár hivataloknál kopogtattam. S ahogy már mondtam, az ezer évet szeretnénk felidézni, s folytatni a zsidó-keresztény párbeszédet. Sokat beszélnek manapság a zsidóságról, miközben túl keveset tudnak arról, hogy a polgári átalakulásban milyen szerepet játszottak.
