A kudarc sikere
Társadalomtudósok szerint a magyarok sikerhajszolók, és nem igazán bírják elviselni a kudarcot.
Ami azzal is jár: sokan nem tudnak tanulni a krízisből, megeshet az is, egy karrierválság mély depresszióba dönti elszenvedőjét. S onnan aztán nem könnyű a továbblépés.
– Pedig a kudarc is része a sikernek, csak meg kell tanulnunk bánni vele – mondja a 168 Órának Hűvös Ágnes, a Kudarckonferencia társszervezője. Az eseményt november 25-én rendezik a belvárosi Akváriumban.
Nyugaton már régóta a vállalati kultúra része az is, hogyan alakítható a kudarc tapasztalattá, tudássá. Mert ez is a felelős gondolkodáshoz tartozik. Úgy tartják tőlünk nyugatabbra: a siker – kockázatvállalás is.
– A kudarc nem szégyenletes állapot, sőt inkább az egyén vagy egy szervezet fejlődésének lényeges mérföldköve. Konferenciánk előadói – van köztük például pap, orvos, vállalatvezető, pszichológus is – személyes történetet mondanak arról, hogyan lehet felállni a padlóról, egyáltalán kezelni a nehéz helyzeteket. A kudarckezelésben nem a „legyűrés” a fontos, hanem az: hogyan hasznosul mindez egy önismereti tanulási folyamatban – legyen szó magánszemélyről vagy vállalatról. Mi azzal is foglalkozunk majd, fel lehet-e készülni a bukásra. Vagy: hogyan lehet „egyre jobban bukni”.
Egyébként a Kudarckonferencia Samuel Beckett-től választott mottót: „Mindig a próba. Mindig a bukás. Sebaj. Kezdd újra. Bukj újra. Bukj jobban.”
