100 éve pihen a hullámsírban

A Szent István csatahajó építésekor számtalan újítást használtak a mérnökök, akiknek az volt a célja, hogy egy hatalmas tűzerejű hajó erősítse a monarchia flottáját. A Szent István lassan száz éve pihen a hullámsírban – írja a

A Szent István csatahajó súlya 22 ezer tonna, a hossza 152 méter, szélessége pedig közel 30 méter volt, de nem a méretei, hanem a fegyverzete tette különlegessé. A maga korában a világ legkorszerűbb csatahajói közé tartozott, mondta Töll László hadtörténész a Kossuth Rádió Közelről című műsorában. Az óriási méretű hadihajót gőzturbina hajtotta meg, a fő fegyverzetét pedig nem többfajta, különböző kaliberű ágyúkból állították össze, hanem tíz darab nagy űrméretű, 305 milliméteres löveget építettek forgótornyokba. A csatahajó ágyúi egyenként 450 kilogrammos lövedékeiket tudták 18 ezer méterre elrepíteni.

A Szent István akár 20 csomós, azaz 40 kilométer/órás sebességre is képes volt. A csatahajón 1056 fős legénység szolgált, és 38 tiszt irányította őket.

A hajó bár 1915 novemberétől szolgálatban állt, a háborúban gyakorlatilag nem vett részt, állandó lő- és navigációs gyakorlatokkal telt az idő, szinte békebeli állapotok uralkodtak rajta. Összesen 937 napos szolgálata alatt mindössze 54 napot volt távol a polai kikötőtől. 1918-ban a hajó története mégis tragikus véget ért, a monstrum egy váratlan támadásban június 10-én találatot kapott és elsüllyedt. A hajó elvesztése nem csak rendkívül nagy anyagi, de erkölcsi veszteséget is jelentett.

Az elmúlt években magyar búvárok is felkeresték a 66 méter mélyen fekvő roncsot, az egyik merülésükről dokumentumfilm is készült, de rendszeresen látogatnak csoportok arra a helyre, ahol a hajó elsüllyedt, hogy megkoszorúzzák a tengert.