„Azt ordította az arcunkba: gyűlöllek benneteket” - Bereczki Zoltán először vallott a gyerekkori traumájáról

Bereczki Zoltán arról beszélt, hogy mit élt át az iskolában.

2022. november 17., 09:38

Szerző: 168

„Azt ordította az arcunkba: gyűlöllek benneteket” - Bereczki Zoltán először vallott a gyerekkori traumájáról

Bereczki Zoltán számos traumát élt át gyermekkorában. A népszerű színész most boldog házasságban él Bata Éva színésznővel. Az első közös gyermekük, Flóra tavaly nyáron született meg. A Dancing with the Stars zsűritagjának az előző házasságából is van egy 15 éves lánya.

„A nagylányom most elsős gimnazista, ő már egy egészen más világban nő fel, mint én. Ha most elölről kezdhetném, szívesen megnézném, hogyan alakul az életem, milyen személyiségfejlődésen mennék át, ha olyan körülmények között járhatnék iskolába, mint ő. Mert ahogy én felnőttem, azt inkább személyiségrombolásnak nevezném. Az általános iskolám teljes ideje alatt értek atrocitások. A középiskola pedig felemás volt: részben inspiráló, részben szintén romboló”

- mesélte a Story magazinnak Bereczki Zoltán, amit a Blikk szúrt ki.

A színész elárulta, hogy voltak olyan osztályfőnökei, akik ma bűnözőnek számítanának. Bereczki Zoltán szülőként elhatározta, soha nem hagyná, hogy a két lánya életét is így megnehezítsék az iskolában: nekik szabadságban kell felnőniük.

„A sportiskolában volt egy alkoholista tornatanárom. Ha finoman fogalmazok, poroszosan nevelt minket, de igazából egy agresszív személyiség volt, aki azt gondolta, a gyerek abból ért, ha jól tarkón verik. Sokszor láttuk illuminált állapotban. Máig élesen emlékszem, hogy nyolcadik év végén egyszer teljesen elázva azt ordította az arcunkba: gyűlöllek benneteket! Ma már tudom, ez azt jelentette, önmagát gyűlöli, de azt akkor még másként fogtam fel. Igazából ezt nem nekem kellett volna lefordítani, hanem az igazgatónak. Felháborítónak tartom, hogy ez az ember anno tanári állásban lehetett, ma ez elképzelhetetlen. Ezek a pedagógusok kétszer négy éven át rombolták a lelkemet. Persze, voltak tanárok, akik próbáltak óvni minket a maguk eszközeivel, de mégis arra emlékszem, hogy gyűlöltem iskolába járni, és ez a színművészeti főiskoláig így is maradt. Minden reggel el is késtem a középiskolából, és azzal szórakoztattam magam, hogy minden áldott nap új történeteket találtam ki, miért”