Zuhanó forint, romló mutatók: mi lesz ebből?

Csak az lepődhetett meg a forint mostani látványos gyengülésén, aki egyáltalán nem figyeli a világgazdasággal, a nemzetközi politikával és a magyar helyzettel kapcsolatos fejleményeket. Hónapok óta nyilvánvaló volt, hogy szinte minden tényező a nemzeti valutánk ellen hat, kezdve a fellendülés tempójával szembeni növekvő aggodalmaktól az amerikai pénzpumpák fokozatos leállításán át az ukrán válságig, nem beszélve a hazai unortodoxia újabb és újabb megnyilvánulásairól. A forintárfolyam fokozatos lecsurgása régóta tart, már az év elejétől tartósan a lélektani szintnek tartott 300-as euróérték felett vagyunk, sőt a nyár eleje óta nemigen voltunk a 310-es szint alatt. Az utóbbi három hónapban a forint több mint két százalékot rontott az euróval szemben, ennél gyengébben a kontinensen csak az ukrán hrivnya szerepelt. A dollárral szemben még rosszabb a helyzet, összefüggésben az euró gyengülésével: három hónap alatt itt a valutánk csaknem hat százalékot esett, ebben is csak a hrivnya áll mögöttünk.

A többi nemzeti valuta teljesítményével való összehasonlításból egyértelműen kiderül, hogy a mélyrepülés okai között a külső tényezők mellett a hazai fejlemények is meghatározó szerepet játszottak abban, hogy a pénzpiaci befektetők egyre jobban kerülnek minket. Kezdjük a nemzetközi hatásokkal. A kockázatvállalási hajlam általános csökkenése mögött alapvetően három ok áll: a növekedés ütemével kapcsolatos aggodalmak, az amerikai FED által kinyomott likvidpénzek fokozatos leépítése, valamint két érzékeny válsággóc, az ukrajnai és a közel-keleti helyzet. Ezek kölcsönösen hatnak egymásra és növelik a befektetői kockázatokat, amire a törvényszerű válasz a biztonságosabbnak tartott lehetőségek felé való elmozdulás. A portfóliók ilyen irányú átrendezése eleve nem kedvez a térségünknek, azaz a tőke egy része menekül a kelet-közép-európai országokból. Erre a folyamatra most rátesz egy nagy lapáttal az ukrán válság, amely az egész EU gazdasági kilátásaira kedvezőtlenül hat.

A jelenlegi helyzet fényében még meghökkentőbbnek tűnik a magyar kormányfő korábbi kijelentése, hogy az ukrán válsághoz nincs közünk, az közvetlenül nem hat ránk. Már akkor írtuk, hogy ennek éppen az ellenkezője az igaz, és ez mára sajnos bebizonyosodott: a válság eszkalálódásával, a feszültség és a bizonytalanság növekedésével és nem utolsósorban az unió és Oroszország közötti kölcsönös szankciók bővülésével az európai gazdaság növekedése is lassulni fog. Minket nem csupán a közvetlen orosz kivitelünk esése érint, hanem az exportpiacaink konjunktúrájának gyengülése, és főként a nagyarányú tőkekivonás, amely jobban sújt minket, mint másokat. A befektetők a legbizonytalanabbnak tartott országokból viszik ki legelőbb a pénzt, és minket ezek közé sorolnak.

Ezért a kétes pozícióért az Orbán-kormány sajnos mindent megtett. Az unortodox gazdasági lépések, a különadók sorozata, az egypárti hatalmi rendszer kiépítése, a demagóg EU- és tőkeellenes támadások, az uniós szabályok és értékek sorozatos megsértése fekete báránnyá és rossz irányba haladó, kiszámíthatatlan térséggé tett minket. A beinduló amerikai és európai fellendülés, valamint a mesterségesen teremtett pénzbőség miatt ennek a negatív hatásait egyelőre kevéssé éreztük, de a szakértők állandóan figyelmeztettek arra, hogy a kedvező külső környezet változásával súlyos veszélyek fenyegetnek minket. Orbánéknál ez süket fülekre talált, kétharmados többségük birtokában és újabb választási győzelmük nyomán töretlenül mennek tovább a megkezdett úton, hiába sokasodnak az aggasztó jelek. Ezeket figyelmen kívül hagyták és hagyják, és a részben mesterségesen feljavított, részben pedig elsősorban külső hatásoknak köszönhető gazdasági mutatók látszólag igazolták őket.

A fordulat azonban bekövetkezni látszik. A forint két és fél éves mélypontra zuhanása mögött elsősorban az áll, hogy az elbizonytalanodott befektetők jelentős mennyiségű magyar államkötvénytől szabadultak meg, a pénzt pedig átváltották és kivitték az országból. Ez annak a jele, hogy a helyzet romlására számítanak nálunk, és a forint további gyengülésére. Ebben a pénzkivonásban szerepe van az MNB agresszív kamatcsökkentéseinek is, a jelenlegi, 2,1 százalékos szint kevés ahhoz, hogy ellensúlyozza a forint jelenlegi és esetlegesen várható értékvesztését. Az aggodalmakat növeli, hogy a második negyedévben romlani kezdtek az év elején még szép gazdasági mutatók: az ipari termelés növekedése lassult, sőt havi szinten májusban megállt, hasonló trend látszik a belső fogyasztásban és a statisztikailag kifényezett foglalkoztatásban is. Legutóbbi elemzésében a GKI a gazdaság további lassulását prognosztizálja és a növekvő kockázatokat hangsúlyozza. A forint gyengülése miatt az adósságállomány is alig csökkent, holott az elmúlt hetekben jelentős összegű törlesztések történtek.

Egy fontos kockázati tényezőre még aggályosan figyel a piac. A devizahitelek kivezetésének konkrétumai egyelőre csak részben rajzolódtak ki, de abban szinte egységes a vélemény, hogy a veszteség végösszege megközelíti az ezermilliárd forintot. Ezt így vagy úgy, de az egész ország megsínyli: ha a teljes teher a bankszférára hárul, az ügyfelek, betétesek és hitelfelvevők is rosszul járnak, ha az állam átvállal belőle, az költségvetési korrekciót von maga után. Hogy mindennek mekkora lesz a negatív hatása, az a lebonyolítás részleteitől függ, és mint tudjuk, az ördög pontosan azokban van.