Vitatott „takarodó” Christian Wulffnak
Chistian Wulff német államelnököt visszavonulása alkalmából csütörtökön katonai pompával búcsúztatták berlini székhelye, a Bellevue palota előtt. Az ilyenkor szokásos ünnepségről azonban – szokatlan módon – távol maradtak mind Wulff hivatali elődei, mint egy sor vezető német politikus és az eseményt több száz tüntető zavarta. Az ok: a közvélemény többsége indokolatlannak tartja, hogy az elnököt ünnepélyesen búcsúztassák, amikor gazdag üzletemberekhez fűződő vitatott kapcsolatai miatt lemondásra kényszerült és ügyészségi nyomozás is folyik ellene. A 370 meghívottból ezért csak 200-an mentek el a búcsúztatóra. Hasonlóan sokan vitatják, jár-e Wulffnak 600, hivatalban töltött napja után élete végéig igen jelentős tiszteletdíj, személyzet és szolgálati autó.
Sokan, például a befolyásos, polgári-konzervatív napilap, a Frankfurter Allgemeine Zeitung bírálták már a módot is, ahogyan döntöttek a visszavonulásra kényszerített államfő évi kereken 200.000 eurós (60 millió forintos) tiszteletdíjáról. Az ügy elbírálásában ugyanis az elnöki hivatal az illetékes – amelynek munkatársait természetesen Wulff választotta és nevezte ki. Joghézagról van szó, hiszen 1953-ban, amikor az ide vonatkozó törvényt megalkották, nem számoltak olyan lehetőséggel, hogy egy államfő saját erkölcsi vétségei miatt lemond. Amennyiben az elnök megsérti a szövetségi törvényeket, s emiatt a törvényhozás megfosztja hivatalától, akkor az Alkotmánybíróság feladata, hogy eldöntse: jár-e neki „tisztelet-zsold”, azaz élete végig szóló kiemelt nyugdíj és egyéb juttatások. Miután ilyen eljárásra nem került sor, az adott jogi keretek között az elnöki hivatal csak úgy dönthetett, ahogy - védekeztek az állásfoglalás kidolgozói.
Wulffnak illett volna kiváltságairól is lemondania
Nem egy politikus, kommentátor úgy vélte: az lett volna az illő eljárás, ha Christian Wulff, miután nagy kárt okozott hivatala tekintélyének, szép csendben elmegy s nem ragaszkodik sem ahhoz, hogy katonai pompával búcsúztassák, sem ahhoz, hogy 52 évesen ilyen óriási nyugdíjat élvezzen – hozzá további évi 280.000 eurót fizessen az állam irodája, alkalmazottai és szolgálati autója fenntartásáért.
Példátlan eset, hogy Wulff valamennyi elődje: Walter Scheel, Richard von Weizsaecker, Roman Herzog és Horst Köhler elutasította a meghívást a búcsúünnepségre. Szintén nem voltak ott az ellenzéki SPD, a Zöldek és a Balpárt első számú vezetői. Miután Wulff, Alsó-Szászország volt miniszterelnöke, Angela Merkel kancellár választottja volt, a CDU leginkább hallgatott az elnök körül kibontakozó botrányban. Jóllehet Merkel kancellár és Norbert Lammert, a Bundestag kereszténydemokrata elnöke megjelentek a búcsúnál, voltak azonban bőven kritikus hangok a kormánypártban is: Vera Lengsfeld képviselőnő, volt NDK-s polgárjogi harcos például „a hatalom arroganciájának” minősítette Wulff ünnepélyes búcsúztatását, mondván: ez sérti mindazokat, akik törvénytisztelően teszik a dolgukat s most azt érzik, hogy politikusokra nem vonatkoznak a korrupció elleni előírások." Bármelyik alkalmazottat, akik így megsérti ezeket az előírásokat (ahogy Wulff tette) azonnal kirúgták volna” – mondotta.
A búcsúján mondott beszédében Christian Wulff mindenesetre semmi jelét nem mutatta annak, hogy megbánta volna viselkedését, hanem sajnálkozásának adott kifejezést, hogy nem tölthette ki hivatali idejét. Horst Seehofer, a bajor CSU és a Szövetségi Tanács elnöke arról beszélt, hogy Wulff "jól képviselte a modern Németországot." A lelépő államelnököt méltatták az országban élő muszlimok is, miután ő volt az első államfő, aki kijelentette, hogy a mohamedánok is Németországhoz tartoznak.
Az SPD legalább azt meg kívánja akadályozni, hogy a volt elnöknek irodát, alkalmazottakat fizessenek, hiszen „ 20 hónapos elnöki ciklus nincs arányban azzal, hogy akár évtizedekig élvezze ezeket a juttatásokat” – hangoztatták.
További írásokat olvashat Németországról a
