Vigyázat: ez leránthatja a forintot
A forint hirtelen és jelentős gyengülése minden valutával szemben az elmúlt napokban igazolni látszik, hogy a befektetők számára mi vagyunk a legbizonytalanabb és legsérülékenyebb ország az egész régióban. Mindez ráadásul az ünnepi szélcsendben, viszonylag nyugodt légkörben történt, sokkal súlyosabban érinthet minket a közeljövőben, ha az amerikai fiscal cliff valóban bekövetkezik, és véget ér a pénzbőség időszaka.
Szokatlan dolog, ha egy valuta az év végi ünnepek alatt jelentősen változtatja árfolyamát, elszakadva a nemzetközi trendektől. Ilyenkor ugyanis csekély a forgalom, a brókerek többsége a szabadságát tölti és ünnepelve készül a következő évre. A piacok ezért viszonylag nyugodtak, még akkor is, ha egyébként komoly ok lenne az aggodalmakra. Ritkán fordul elő az is, hogy egy nemzeti valuta markánsan elváljon a régiója többi valutájától, és látszólag különösebb ok nélkül gyengüljön velük szemben is. A forinttal pedig éppen ez történt az elmúlt néhány napban: hirtelen jelentősen gyengülni kezdett, féléves mélypontra esve. Az árfolyamvesztés nem csupán az euróval, a dollárral és a svájci frankkal szemben volt számottevő, de a közép-európai valutákkal szemben is.
Meglepő volt ez annak fényében, hogy a nemzetközi pénzpiacokon nem volt komoly mozgás, inkább kivárás volt a jellemző. A legnagyobb hatású tényező jelenleg az amerikai költségvetési vita, amely a kormányzó demokraták és a képviselőházban többséggel rendelkező republikánusok között folyik. A tét óriási: amennyiben január elejéig nem sikerül megegyezni a legfontosabb kérdésekről, bekövetkezik az, amelyet a média fiscal cliffnek, azaz költségvetési szakadéknak hív. Ennek az a lényege, hogy automatikus megszorító lépések lépnek életbe a hiány csökkentésére, részben adóemelések, részben pedig kiadáscsökkentés formájában. Ez az egész gazdaságra súlyos hatással lenne, a likvidpénz mennyisége jelentősen csökkenne, beruházások állhatnának le stb., végső soron mindez ismét recesszióba dönthetné az éppen csak növekedési pályára álló amerikai gazdaságot.
Végsőkig feszíteni a húrokat
A helyzetet nehezíti, hogy napokon belül elérik a törvény által megszabott adósságplafont, a 16400 milliárd dollárt is /több mint 120 évi magyar GDP!/, azaz az állam fizetésképtelenné válik. A baj az, hogy a vészhelyzetet a pártok a saját önző szempontjaikra igyekeznek felhasználni. Igaz ez főként a republikánusokra, akik a kongresszusi többségükkel zsarolva Obama legfőbb választási ígéreteinek meghiúsítását próbálják elérni. Az igen bonyolult játszma leegyszerűsíthető arra, hogy a demokraták a hiány csökkentését egyebek mellett a gazdag rétegek magasabb adóztatásával akarják elérni, míg ellenfeleik a szociális és egészségügyi kiadások megnyirbálását követelik.
A kompromisszum egyelőre nem látszik, mindkét fél a végsőkig feszíti a húrokat. A teljes kudarc persze senkinek sem érdeke, de a jövőbeni politikai erőviszonyokat nagyban befolyásolja, ki, mennyire képes rákényszeríteni az akaratát a másikra. A piacok növekvő aggodalommal szemlélik a történteket, pánik még nincs, de az őszi tőzsdei ralli már a múlté, sőt a fiscal cliff esetén törvényszerű lesz a gyors zuhanás. A várható pénzhiány tovább gyűrűzik az amerikai gazdaságon, súlyosan érintve a világ többi gazdasági térségét is.
Ennek előszele a forint gyengülése
A legtöbbet Európa veszíthet, amely amúgy is a legnagyobb gondokkal küzd. Válsághelyzetekben a befektetők a legbiztonságosabbnak tartott irányokba menekülnek, és ez aligha lesz az EU és az euró. Az amerikai költségvetési vita kimenetele tehát érzékenyen érinti az uniós válságkezelés jövőjét és a kontinens növekedési kilátásait: a romló nemzetközi légkör, a várható tőkekivonás mélyítheti az euró válságát és csökkentheti a kibontakozási lépések mozgásterét. A pénzpiaci befektetők a legbizonytalanabbnak tartott térségekből menekülnek elsőként, és mi sajnos közéjük tartozunk.
Ennek előszelét érezhetjük most a forint gyengülésénél. Ahogy szakértők már régóta figyelmeztetnek, a kiszámíthatatlan, unortodox gazdaságpolitika, a hosszútávú stabilitás kérdőjelei, a növekedési potenciált szinte lenullázó intézkedések, a külföldi befektetőket riasztó lépések nyomán baj esetén mi veszíthetjük a legtöbbet. Mint a forint mostani mélyrepülése mutatja, veszély esetén a térségben elsőként a mi valutánktól szabadulnak meg, míg másokkal kivárnak. Megjósolni is nehéz, mire számíthatunk akkor, ha a tengerentúlon valóban belezuhannak a költségvetési szakadékba, de a hatás rövidtávon mindenképpen brutális lesz. Csak abban bízhatunk, hogy odaát több eszük van a politikusoknak, mint nálunk, és képesek lesznek minél hamarabb valamilyen kezelhető kompromisszumra jutni egymással.
