Vigyázat, a bankok trükköznek!
Jól gondolja meg mindenki, aki manapság bankkölcsönért folyamodik, mit vállal. A pénzügyi válság hatására nem csupán a kamatok nőttek, hanem a pénzintézetek is sokkal óvatosabbá váltak és biztonságra törekednek. Ez a szigorúbb elbírásáson túl azzal is jár, hogy a szerződésekbe olyan pontokat csempésznek be, amelyek a kockázat legnagyobb részét a hitelfelvevőre hárítják. Érdemes alaposan elolvasni az apróbetűs részeket!
A pénzszűke közvetlen következménye a devizahitelezés korlátozása, illetve részben megszűnése volt. Ez eleve kedvezőtlenül érintette a kölcsönért folyamodókat, mert miközben a nyugati valutáknál lefelé mennek az irányadó kamatok, nálunk felfelé ugrott, ami tovább növelte a forint terhére a kamatkülönséget. Hosszútávú forintkölcsönt ma egy-két kivételtől eltekintve 15 százaléktól kezdve lehet kapni, az euro vagy svájci frank hitelkamata ennél csaknem tíz százalékkal alacsonyabb.
Ezt a különbséget az árfolyamkockázat sem csökkenti, mert az IMF-től kapott mentőcsomag hatására a forint árfolyama stabilizálódott, és a szakértők a jövőben további erősödésére számítanak. Ezzel együtt a bankok egyre kevesebb devizahitelt adnak, egyszerűen azért, mert nekik sincs elegendő keretük. A likviditási problémák miatt a bankközi hitelezés drasztikusan visszaesett, a pénzintézetek nem jutnak elegendő forráshoz, és az anyabankok sem adnak nekik elegendő devizát, mert ők is pénzszűkével küszködnek.
Ha valaki a magsabb kamatokat is kész vállalni, mert nincs más választása, korántsem biztos, hogy kölcsönhöz jut. A forráshiány miatt az elbírálás sokkal szigorúbb lett: míg korábban a hitelkérelmek kb. 30 százalékát utasították el, manapság ennyit hagynak jóvá! Ráadásul az egész procedúra a többszöri ellenőrzés miatt hosszabb lett. Gyors és rugalmas lebonyolításban ne reménykedjünk, legfeljebb akkor, ha horribilis kamatokat vállalunk.
Ha ez még mindig nem riaszt el minket, fel kell készülnünk az apró trükkökre. Ügyfelek beszámolói szerint általános banki gyakorlat, hogy nem, vagy csak nagyon nehezen lehet hozzájutni a szerződési sablonokhoz. Így a kérelmező nem tudja pontosan előre, mit vállal. Legtöbbször csak a folyamat végén, az aláírás pillanatában van módja a teljes szerződésszöveget elolvasni. Addigra pedig már túl van egy hosszú procedúrán, esetleg még zálogjog bejegyzésen is, és nagyon nehezen tud visszalépni, annak ellenére, hogy az igazi meglepetések csak most jönnek.
A szerződéseken mindig az eldugott, apróbetűs részek a legérdekesebbek. Erre persze az ember többnyire csak akkor jön rá, amikor már késő. Ezért nem adják oda a bankok előre sem előre a többoldalas általános szerződési feltételeket, mert akkor az ügyfeleknek módjuk van azt alaposan tanulmányozni és elemezni. Amikor végre kézbe kapják, sem idejük nincs erre, sem pedig módjuk a visszalépésre. Egy konkrét példa az apróbetűs részben elrejtett "apróságokra": az ember gyanútlanul aláír egy fix kamatozású kölcsönről szóló szerződést, de a közjegyzőhöz már egy változó kamatozást rögzítő okirat kerül. A reklamálásra jön a magyarázat, hogy ugyan fix kamatról szól a konrét szerződés, de az annak mellékletét képező általános banki feltételeket tartalmazó szabályzatban fenntartják a jogot a kamat változtatására.
A bank így levédi magát az esetlegesn számára hátrányos piaci változásokkal szemben, és az összes kockázatot az ügyfél nyakába varrja, aki többnyire nem is tud erről. Feltétlenül érdemes tehát pontosan tájékozódni a részletes feltételekről, még mielőtt belebonyolódunk a kölcsönfelvételbe. Több banknál is célszerű próbálkozni, és a THM-en túl a szerződésmintát is tanulmányozni. Ha pedig azt nem adják oda, eleve gyanakodjunk és inkább keressünk más pénzintézetet.
