Vésztervek készülnek: jön az újabb világválság?
Sokasodó vészjelek közepette keresik a világ vezető hatalmai az újabb globális válsághullám megelőzésének lehetőségeit. A kulcskérdés az eurózóna jövője, szétesése beláthatatlan következményekkel járhat. A kulcsszereplő Németország, nélküle nincs esély a megoldásra. Ha a vészforgatókönyvek jönnek be, mi a legnagyobb vesztesek között leszünk.
A 2008 őszi helyzetet kezdi idézni a nemzetközi áru- és pénzpiacokon uralkodó ideges hangulat: a tőzsdei árfolyamok folyamatosan csökkennek, zuhannak a nyersanyagárak, vészesen visszaesett a bankok pénzkihelyezése, általános a bizonytalanság. A feszültséget növelik a kedvezőtlen makroadatok és mutatók: egyre romlanak az európai konjunktúra-indexek, csökken a kiskereskedelmi forgalom, a munkanélküliség stagnál, az eddig húzóerőnek számító német ipar megrendelései is borús képet mutatnak. A tengerentúlon sincs sok ok az örömre, a legfrissebb foglalkoztatási adatok visszaesést jeleznek, az első negyedéves amerikai GDP-adatot is lefelé kellett korrigálni.
A válsággóc az eurózóna, ahol a jelek szerint az eddigi megoldási kísérletek kudarcot vallottak, és a probléma-hegy csak tovább nőtt. Bár a görög csőd elhárítására euró százmilliárdokat költenek, egyre többen fogadnak Athén pénzügyi összeomlására. Meghatározó jelentőségű lesz egy hét múlva az ottani választás, melynek kimenetele teljesen nyitott: ha a drasztikus válságkezelést elutasító pártok kerülnek hatalomra, és betartják ígéreteiket, a legrosszabb forgatókönyv lép életbe. Görögország csődbe jut és kénytelen lesz elhagyni az eurózónát, ami az egész unió gazdaságát meg fogja rázni. Hogy ez sajnos nagyon is komoly lehetőség, jól mutatja, hogy mindenhol, még Kínában is vésztervek készülnek erre az esetre, és ennek részeként a feltörekvő országok gyors tempóban csökkentik az euró arányát valutatartalékaikban.
A baj nem jár egyedül, a görögök után már a spanyolok csődje is reális veszély. Pénzügyminiszterük szerint már képtelenek magukat a piacról finanszírozni, a hosszútávú állampapírjaik hét százalék közeli hozammal is alig kellenek. /Csak összehasonlításul: nálunk 8 százalék felett van a hozam, de az év elején volt 11 százalék is./ Külső támogatás nélkül nem bírják, az uniótól várnak segítséget, de nem olyat, mint a görögök vagy az írek, azaz szigorú kontroll és feltételek melletti IMF-EU-mentőcsomagot, hanem lényegében szabadon felhasználható pénzforrást. Erről azonban a németek hallani sem akarnak, ők a kemény fiskális szigor hívei.
Emiatt éles vita folyik Berlin, valamint Brüsszel és Párizs között. Merkelék hajlanak arra, hogy az eddigi egyoldalúan megszorításokra épülő válságkezelés helyett a növekedés ösztönzése kerüljön az előtérbe, de csak akkor, ha sokkal szorosabb gazdasági és pénzügyi együttműködés alakul ki az eurózónában. Ez leegyszerűsítve költségvetési és bankuniót jelentene egyszerre, azaz a tagországok szorosan összehangolnák és egyfajta közös felügyelet alá helyeznék költségvetésüket és pénzügyi tevékenységüket, cserébe a stabilabb és olcsóbb finanszírozási háttérért. Ebben az esetben Merkel az eurókötvények kibocsátását is elfogadná, amit eddig következetesen elutasított.
A megállapodás minderről nem lesz könnyű, mert a felek eltérően látják a helyzetet. A német adófizetőknek elegük van abból, hogy mások felelőtlen pénzszórásának az árát velük fizettetik meg, és nem akarnak újabb áldozatokat vállalni. A déli országok viszont úgy látják, hogy a valutaunióval elsősorban a németek jártak jól, termékeikkel elárasztották a gazdaságilag gyengébb térségeket, ott számukra olcsón tudtak befektetni stb. Ez aligha vitatható: szakértők kalkulációi szerint Németország minden tényezőt figyelembe véve évi 50-60 milliárd eurót nyert a közös pénz bevezetésével.
Az ellentétek feloldását ösztönözheti, hogy az idő sürget, gyors intézkedések híján a folyamatok ellenőrizhetetlenné válnak. Soros György szerint legfeljebb három hónapja van az eurózónának ahhoz, hogy átfogó megoldást találjon, ellenkező esetben elkerülhetetlen a pénzügyi unió felbomlása, ennek nyomán egész Európa mélyrepülése és egy újabb világválság. A véleményét sokan osztják, Obama elnök is minden eddiginél aktívabban részt vesz az egyeztetésekben. Washington sem vonhatja ki magát az európai válságkezelésből, egy esetleges vészhelyzet azonnali hatással lenne az amerikai gazdaságra, ami gyakorlatilag lenullázná Obama újjáválasztási esélyeit.
A G7 pénzügyérei kedden abban állapodtak meg, hogy szorosan együttműködnek a görög és spanyol helyzet stabilizálásában és az eurózóna megmentésében. A már említett vitapontokban folytatódik az egyeztetés, a cél az újabb válsághullám elkerülése. Biztató körülmény, hogy erős a megegyezési kényszer, mert a kudarc esetén várható súlyos következményektől mindenki nagyon tart. Az ördög persze a részletekben van: milyen forrásokból, milyen új eszközökkel kívánnak fellépni, és azok érdekében ki, mekkora áldozatot hajlandó hozni. Tudván azt, hogy még a legrosszabb elkerülése esetén is a kilábalás hosszú évekig fog tartani.
A siker nekünk, magyaroknak még fontosabb, mint a legtöbb uniós országnak. A pénzpiaci mozgásokon naponta láthatjuk, mennyire ki vagyunk szolgáltatva a nemzetközi befektető hangulat változásának. Helyzetünket rontja, hogy megbízhatatlannak, kiszámíthatatlannak tartanak minket, a térség gyenge pontjának, ezért vész esetén tőlünk menekül a tőke először. A bizalomépítéshez szakértők egybehangzó véleménye szerint azonnali gazdasági fordulatra, gyökeres szerkezeti reformokra, a fenntartható növekedés irányába mutató, kiszámítható politikára lenne szükség, a pénzügyi stabilitáshoz pedig az IMF-EU-hitelkeretre. Ezek nélkül egy esetleges görög és spanyol csőd elkerülhetetlenül magával ránt minket.
