Velünk fizettetik meg a bukta koncert árát
Már az önmagában abszurd, hogy segélykoncertet szervez valaki a kormány mellett, hogy – úgymond – a bevételeiből csökkentsék az államadósságot. Nem tudom, hogy csak én vagyok e így ezzel, de nekem ez az akció az 50-es évek szellemére hajaz. Így önfeledten nem is tudtam röhögni a kezdeményezésen, inkább a már megszokott magyar abszurd tragikomédiáink sorába pakoltam fel a polcra. Oda, ahol például Schmitt Pál doktori címét tartom.
Voltak ugyan olyan előadók, akiket képes lettem volna meghallgatni – igaz a többség nem az én zenei ízlésemnek megfelelő. Így nem tört rám a vágy, hogy az előbbi megfontolások ellenére elmenjek a koncertre. De úgy gondoltam: az előadók némelyike külön-külön is elég húzónév ahhoz, hogy telt házas rendezvényt lehessen velük tartani. Együtt meg szinte biztos a siker.
Hát nem volt az. Alig 400 ember ment el a koncertre. Ebből százan az interneten nyertek rá ingyenjegyet. A 300 fizető néző, egyértelmű kudarc. Főleg annak fényében, hogy tudjuk: a fellépők közül többen sokkal rosszabb helyen, rosszabb körülmények között, magasabb jegyárak mellett is több ezres koncerteket adtak már. Tehát az kizárható, hogy a fellépők személye miatt fulladt volna az egész rendezvény teljes közönybe.
A szervező arról panaszkodik, hogy rosszul reklámozták a rendezvényt. Egyrészt, ha ez igaz lenne, és ők ezt 8 hónapja szervezik, de így belebuktak, akkor jobb lenne, ha ezután inkább tyúktenyésztés irányába elmozdulva igyekeznének csökkenteni az államadósságot. Az talán jobban megfelel felkészültségüknek.
De a hír persze nem igaz, mert jómagam több helyről – még e-mail listákról is – kaptam értesítést az eseményről. Tele volt vele a világháló, valamint a közszolgálatin is képünkbe vágták a reklámját, de ez jött folyamatosan a Hír Tv és az Echo TV futósávján is. Bőven meg volt ez hirdetve, csak az emberek valahogy nem éreztek hatalmas vágyat magukban arra, hogy elmenjenek a kormány mellett kiállni. Ingyen nem mennek.
A Békemenet is attól tudott sikeres lenni, hogy a félelem erejét kihasználva nyomást gyakoroltak állásukat féltő emberekre, hogy legyenek kedvesek vegyenek részt rajta, ha még hétfőn is dolgozni akarnak majd önkormányzati és állami munkahelyükön. Egy hatalmas tábor pedig pénzt kapott azért, hogy elmenjen a kormány mellett bérkiabálni.
Itt viszont nem csak hogy nem kaptak volna lóvét a kormánypárti demonstrálásért, de még nekik kellett volna fizetni érte! Na, erre mutatta fel a magyar választó a középső ujját elég érthetően a szervezők és a kormány felé – ha már a szervezőkben nincs is készség ennek megértésére.
A szervezők azt állítják, az állam ingyen bocsátotta rendelkezésükre a sportcsarnokot, a technikát, és nekik az egész rendezvény csak 2 milliójukba került. A bevétel 400 ezer, a szervező kiadása 2 millió, ami azt jelenti: a szervező nettó buktája a dolgon 1.6 millió. Mondjuk nem sajnálom, megérdemli, hogy ha hülyeséget kezdeményez, akkor fizesse meg ennek a tanulópénzét. Bár van egy olyan gonosz érzésem, hogy az ő veszteségét is valójában velem fizettetik meg.
Olyan, hogy az állam valamit ingyen ad, nem létezik. Ugyanis az államnak nincsen pénze. Hogy ők ingyen adták úgymond a csarnokot, az csak annyit jelent: a szervezőnek nem kell semmit fizetnie érte az államnak. A kiadásokat, amik a személyzet foglalkoztatásával, a fűtés és áram költségével és hasonló nem szerény költségekkel járnak, természetesen közpénzekből az állam fizeti – vagyis velünk fizetetteik itt is meg a veszteséges marhaságot. És ez szerény becslés szerint is pár tízmilliónkba biztos belekerült. Tehát az államadósság nemhogy nem csökkent, hanem tovább növekedett a sikertelen kormánypárti demonstráció által.
A szervező még meg is nyugtat minket, hogy a kudarc nem vette el a kedvét, más helyszíneken folytatni fogják az államadósság-showt. Ezek után azt várja el, hogy még örüljünk is annak: a mi kontónkra ő milyen kitartónak is tud bizonyulni. Na elmennek ezek is a francba a hülyeségeikkel!
Nyilván a kormány majd segít abban, hogy a következő sikeresebb legyen, többen menjenek el rá. Indulnak majd oda is kötelező buszos túrák, megnyílnak majd pénztárcák Szélesék felől, hogy legyen miből megfizetni a nézőket. A végén pedig a számlát benyújtják a kormány felé. A számlát pedig majd újra fizethetjük mi, akik nem kérnénk az egészből.
Rózsa Mihály
