Vége a mézesheteknek – A szabadságharc ára: az Európai Unió hátat fordít Magyarországnak

Szóltak előre. Angela Merkel például már tavaly ősszel úgy nyilatkozott, hogy nem marad következmények nélkül az európai uniós tagállamok közötti szolidaritás megtagadása a 2020 utáni uniós támogatásokról szóló tárgyalások során. A német kancellár februárban azt mondta a Bundestagban, hogy a szolidaritás nem lehet egyirányú, a támogatások elosztási szempontjaiban tükröződnie kell, hogy mely államok elkötelezettek a menekültek befogadásában és integrációjában. Günther Oettinger, a költségvetésért felelős uniós biztos tavasszal úgy fogalmazott, hogy a jogállami elvek tiszteletben tartása az uniós költségvetési források felhasználásának elengedhetetlen feltétele. Jean-Claude Juncker az uniós alapelvek és értékek tiszteletben tartását nevezte sarokpontnak. Hosszasan lehetne idézni, hogy mikor milyen felelős politikai tisztségviselők küldtek üzeneteket a magyar kormánynak: nem lesz jó vége a folyamatos konfliktusoknak.

Mindezek ellenére úgy tűnik, mintha a kormányt meglepetésként érte volna, hogy az Európai Bizottság 2021–2027-es időszakra szóló költségvetési javaslata szerint a jelenlegihez képest – 2018-as árakon számolva – Magyarország 24 százalékkal kevesebb kohéziós és öt százalékkal kevesebb agrártámogatást kaphat. Vagyis az egyik legnagyobb vesztese lehet a következő időszaknak.

Varga Mihály pénzügyminiszter úgy reagált a bejelentésre, hogy a kormány megérti ugyan, hogy az egyik legnagyobb kifizető, az Egyesült Királyság kilépése miatt csökken az Európai Unió költségvetése, de nem ért egyet a kohéziós és agrárpolitikai források megkurtításával. Szerinte a külső határok védelmére, az illegális bevándorlási hullám megakadályozására, illetve annak Európán kívüli kezelésére szánt források növelése uniós szinten szükséges, ami azonban nem mehet a meglévő kohéziós támogatási szabályok és keretek rovására. Hozzátette, az uniós támogatások nem adományok, hanem a tagságból adódóan a tagállamoknak járó, gazdasági-társadalmi felzárkózásra szolgáló összegek, és szétosztásukban nem lehet szempont az, hogy egy-egy tagállam milyen mértékben veszi ki a részét a migrációs kihívás Brüsszel szerint követendő kezelésében.

Az Európai Bizottság 2018-as áron számolva 17,9 milliárd euró támogatást javasol Magyarországnak, szemben a mostani 23,6 milliárd euróval. Corina Cretu, a regionális politikát felügyelő román EU-biztos ezt és a többi közép-európai, valamint a balti országokat érintő csökkentést azzal magyarázta, hogy a szóban forgó államok egyes régiói az elmúlt időszakban dinamikusan fejlődtek. De a változás fő oka, hogy megváltozik az odaítélés módszertana. Az egy főre jutó GDP alapú fejlettségi mutató súlya az eddigi 86 százalékról 81 százalékra csökkent, 15 százalékra nőtt a munkanélküliségi ráta súlya, és négy százalékkal számít a klímavédelem, a népességszám, a befogadott menekültek száma. Az innováció, a digitalizáció, a kisvállalkozások helyzetbe hozása, a környezetvédelem ugyancsak mind fontos szempontok. Az Európai Bizottság az előbbi célokra fordítaná a regionális és a kohéziós alap pénzeinek 65–85 százalékát. A maradék támogatás jutna szociális programokra, közlekedésre, digitális hálózatok fejlesztésére.

A Magyarországot érintő 24 százalékos csökkentés a maximuma annak, amennyivel az EU egyszerre megvághatja egy állam támogatását. Ugyanennyi kohéziós pénzt veszít Csehország, Észtország és Litvánia is. Akik többet kapnak a jelenlegi ciklushoz képest, a spanyolok, a görögök, az olaszok, a bolgárok és a finnek.

– A kohéziós politikára szánt főösszeg, a 370 milliárd euró nagyságrendileg bizonyára nem változik, de történhetnek kisebb elmozdulások. Az Európai Parlament mindig kiállt a felzárkóztatási politika mellett, a nettó befizető tagállamok viszont spórolni szeretnének – mondta lapuknak Heil Péter fejlesztéspolitikai szakértő. – A tagállami részesedések az utolsó pillanatig változhatnak, szinte mindig mindenki kap valami apró pluszt, amit aztán otthon jól lehet kommunikálni. Nem kizárt, hogy a végén Magyarország is visszakap egy picit abból, amit elvettek.

Heil Péter szerint abban, hogy Magyarország kohéziós támogatását 24 százalékkal venné vissza a bizottság, bizonyára benne van, hogy az Orbán-kormány ott rombolja a közösség értékeit, ahol tudja, folyamatosan szembemegy az európai joggal és szellemiséggel. Az országnak nincs lobbiereje, nincs igazi szövetségese. Ezt mutatja, hogy 2018-as árakon számolva a 2007–2013-as időszakban Magyarország 41 százalékkal több kohéziós támogatást kapott, mint amennyit most szán neki az Európai Bizottság.

A kiemelkedő támogatási összeget még a szocialista kormányok tárgyalták le, a pénz jelentős részének felhasználása viszont már az Orbán-kabinet idejére esett. Ez volt az az időszak, amikor az utolsó években évi 2000 milliárd forint uniós pénzt tudott lehívni a Fidesz. A most megajánlott 17,9 milliárd még mindig sok pénz, de közelében nincs annak a figyelemnek, amit Magyarország az uniós csatlakozása óta kapott az EU-tól.

– A mézesheteknek vége, be kell állni a sorba. Az sem segít, hogy Kelet-Európa rosszul vizsgázott szolidaritásból már a görög válság idején is, és a menekültválság terheit sem akarják viselni. Így az EU-nak nincs oka kiemelten segíteni a régiót. Másrészt, szemben azzal, amit a magyar kormány tagjai rendre hangoztatnak, hogy Magyarországnak minden körülmények között járnak a támogatások, csak annyiban igaz, hogy jár támogatás, de hogy az minél több legyen, azt ki kell járni, azért küzdeni kell – mondta Heil Péter.

Tanulmányok és elemzések sokasága született az elmúlt évtizedben arról, hogy Magyarország mennyire képtelen hatékonyan felhasználni a közösségi pénzeket. Heil Péter szerint Magyarországnak nincs korszerű nemzeti stratégiája az oktatás, a foglalkoztatás vagy a társadalmi integráció terén – így hiába kap még mindig sok pénzt, a pozitív változás esélyei csekélyek.

Továbbá, miközben az EU azon munkálkodik, hogy a kohéziós politikában nagyobb teret kapjanak a helyi kezdeményezések, az alulról, a civil szféra, a civil szervezetek bevonásával kigondolt fejlesztések, Magyarország megszüntette a régiókat, leépítette a decentralizált fejlesztéspolitikai intézményrendszert. A regionális támogatásokról jelenleg a megyei önkormányzatok döntenek, amelyekben nincs valódi vita a felhasználásról.

– Amíg az uniós támogatás nem más, mint felülről osztott manna, addig esélye sincs a helyi szereplők összefogására épülő kezdeményezéseknek. Ha pedig az EU azt látja, hogy nincs gazdasági értékük a támogatásoknak, vagy hogy a pénzek valahogy mindig ugyanannál az érdekkörnél kötnek ki, a pénzosztásnál nem fogja figyelmen kívül hagyni ezeket a szempontokat – állítja Heil Péter, aki korábban részt vett hasonló tárgyalási folyamatban. – Nem egyszerűen Brüsszel veszi el a pénzt Magyarországtól, legalább ekkora baj, hogy Magyarország is olyan irányba halad, ami rontja a támogatások hatékony felhasználásának esélyét. Eddig Magyarország fordított hátat az EU-nak, most viszont az Európai Unió fordít hátat Magyarországnak. Új helyzet, szokni kell, vagy lehet változtatni rajta.