Várallyay tévúton

Attól, hogy teletűzdelünk egy irományt fej-, láb- és egyéb ellenőrizhetetlen jegyzetekkel, az még nem válik akadémiai értelemben hitelessé.

Talán ha saját MEFESZ–UFHS-élményét írta volna le Várallyay... Az a szervezet aranykora volt: ideológiai dilemma nélkül, bő pénzforrással. De arról a periódusról, amelyikről ír, sok fogalma nem lehet, abban az időben ő már nem érintkezett a diákszövetséggel. Vagy talán ha történelmi képzettsége lenne, akkor szakszerűbben kutatott volna. Idézet a 103. oldalról: „Nem kizárt tehát, hogy »Glück«®[...] Vermes Gyula volt.” És ezt a nagyvonalú hipotézist ezentúl mint tantételt könyveli el.

Miért pont Vermes? Feltételezvén, hogy „Glück” nemcsak egy túlbuzgó állambiztonsági tisztviselő fantazmagóriája, miért nem például engem vádol meg Várallyay (vagy két tucat mást, aki a titkárságra bejáratos volt)? Mert én még élek, megcáfolom, bizonyítékot követelek? Azt a konklúziót pedig, miszerint olyan ostobák voltunk, hogy keleti vagy nyugati titkosszolgálatok távirányították ideológiai vitáinkat, bosszúsan ugyan, de elnéző mosollyal visszautasítom.

Ez a könyv nem történelem: ez ponyva! A múlt dölyfös, megrontó, hűtlen kezelése. Várallyay tévúton jár!

Horváth Erzsébet
E-mail