Vakon kántálók kara

Sikerült elérnie a Fidesznek, hogy a válságdemagógiával általános kormány- és főleg Gyurcsány-ellenes hangulatot teremtett. És hiába mondják tekintélyes szakemberek, hogy nincs válság, ennek ellenére most már a koalícióból kilépett SZDSZ is belépett a károgó karba.

Pedig a maastrichti feltételek szempontjából fontos makromutatóink fokozatosan javulnak, persze nem egy csapásra. Hiába mondják ki különböző gazdasági értékelő intézmények, hogy tőkevonzás tekintetében előrelépett hazánk, a vakon kántálók karát nem zavarják a tények.

Akik a jelenlegi kormány tehetetlenségét bírálják, számoltak azzal, hogy egy választási hercehurca mennyi időre vonná el az amúgy is csak leginkább egymással foglalkozó honatyák figyelmét és erejét a választók szempontjából valóban fontos dolgokról, a jó irányba vivő törvényalkotástól? Számoltak-e azzal, hogy miként fog a nemzetközi tőke reagálni egy olyan kormányváltásra, amely valószínűleg közismerten nemzetközitőke-ellenes erőket juttatna hatalomra?

Számoltak-e azzal, hogy a költségvetési törvény megbuktatása a több mint hárommilliós nyugdíjas-társadalom alsó rétegét milyen helyzetbe hozná? Talán úgy lenne korrekt, ha elmondanák ezt is, és nemcsak a Gyurcsány-buktatás szemellenzős szövegét ismételgetnék.

Az előrehozott választás a legrosszabb megoldás országunknak. Nem pusztán azért, mert ez megint minimum féléves egy helyben topogást jelentene, de azért is, mert valószínűsíthetően csak két párt kerülne be a parlamentbe, és ebben az esetben az sem kétséges – az 1998–2002-es ciklus tapasztalatai alapján –, hogy milyen irányba indulna el demokráciánk.

Ez a legnagyobb veszély.

Tősér István
Miskolc