Uzsorásnak áll a világ!
Sokakat küldenek a halálba, ezreket tesznek tönkre, mégis vígan élik a világukat: az uzsorások paradicsoma Magyarország. Főleg a vidéki kistelepüléseken, a legszegényebbek és legvédtelenebbek között szedik áldozataikat, a hatóságok pedig állítólag tehetetlenek. Elképesztő, de nálunk a büntető törvénykönyv nem is ismeri az uzsora fogalmát, így a rendőrség nem is nagyon foglalkozik az ilyen ügyekkel.
Miközben jogvédők szerint az uzsorások tízezreket tarthatnak a markukban és egész falvakat ellenőríznek, tavaly egész évben mindössze 87 nyomozást rendeltek el uzsorahitelezési ügyekben, az idén az első félévben pedig százat. A nyomozások többnyire önbíráskodás, zsarolás miatt, ritkábban jogosulatlan pénzügyi tevékenység, csalás vagy emberrablás, személyi szabadság megsértése, esetleg könnyű testi sértés gyanújával indultak. Ennek oka az, hogy a BTK-ban az uzsora, mint bűncselekmény nem is szerepel, ezért a hatóság csak akkor tud lépni, ha az uzsorások törvénytelen eszközökkel, többnyire erőszakkal próbálják bevasalni a tartozást.
Ráadásul lapinformációk szerint sok esetben éppen a rendőrök beszélik le az áldozatokat a feljelentésről, arra hivatkozva, hogy úgy sem lesz semmilyen büntetés az ügyből. Ebből az alapállásból kiindulva a rendőrség egyes vélemények szerint nem is foglalkozik ezzel a témával, még akkor sem, ha esetleg a helyi megbízottak közelről látják, mi folyik. Közvetve ezt látszik igazolni, hogy hírek szerint az ORFK is elégedetlen ezzel a helyzettel, ezért még júniusban levélben szólította fel a megyei főkapitányságokat az uzsorások elleni hatékonyabb fellépésre.
Az ösztönzés hatására több nyomozás indult, de ezek kimenetele több ok miatt is kétséges. Ha például nem történik zsarolás vagy erőszak, nincs megfelelő jogi háttere a fellépésnek. Súlyos probléma az is, hogy az áldozatok általában még erőszak esetén sem mernek vallomást tenni, részben azért, mert félnek a megtorlástól, részben pedig annyira ki vannak szolgáltatva az uzsorásnak, hogy nélküle már nem is tudnak megélni. Emiatt az ügyeknek csak csekély hányada kerül a bíróság elé, és ott még ritkábban születik valóban elrettentő ítélet.
Az uzsorás kockázata tehát minimális, a haszna viszont óriási. A behálózott emberek döntő többsége minimális első kölcsönnel indult, amelyre akár havi száz százalékos kamatot kellett fizetnie. Mihelyst egyszer erre nem volt képes, visszafordíthatatlanul az uzsorás kezébe került és egyre csak növekedik a tartozás összege. Általánosan jellemző, hogy az áldozatok jövedelme közvetlenül a hitelezőhöz jut, amit az újabb uzsorakamattal ad tovább. Ezzel az ördögi kör bezárult, a mókuskerékből nincs kiszállás. Sokan a kilátástalan helyzetből az öngyilkosságba menekülnek, de környezetük egy-két kivétellel hallgat az okokról.
Elméletileg az áldozatok bírósághoz fordulhatnának a polgári törvénykönyv alapján is, amely szerint semmissé lehetne nyilvánítani az egyik fél számára feltűnően aránytalan előnyt kikötő szerződéseket. A teljes kiszolgáltatottságot mutatja, hogy ezt eddig még egyetlen érintett sem kérte. Nincs tehát megoldás az uzsorások megfékezésére? Lenne, de ahhoz mindenekelőtt a BTK-t kell módosítani, ez a kormányzat felelőssége. Ez azonban önmagában nem elég: a hatékony fellépéshez a hatóságok határozott cselekvésére és a helyi közösségek összefogására is szükség van, enélkül a törvény betűje csak írott malaszt marad.
