Újabb blöffel álltak elő Orbánék

Ahogy romlik a helyzete, egyre nehezebb követni a kormány tetteit és kommunikációját. Bár mindenki végre világos, követhető, a bizalmat erősítő gazdasági lépéseket és állásfoglalásokat vár, ennek éppen az ellenkezője történik: még az eddigieknél is több a kapkodás és az ellentmondás, elég, ha az IMF-tárgyalásokkal kapcsolatos kormányzati megnyilatkozásokra gondolunk. Már megszokhattuk, hogy ha Orbánék bajban érzik magukat, hirtelen előhúznak a kalapból valamilyen új, hangzatos ötletet, amellyel megpróbálják elterelni a figyelmet saját balfogásaikról. Ez történt most is, amikor nyilvánvalóvá vált, hogy a jövő évi költségvetés alapszámai nem tarthatók, a növekedési elképzelések megvalósíthatatlanok, sőt az eddig szidott Valutaalaphoz is vissza kellett kullogni: a mea culpázás helyett jött egy újabb blöff, a nemzeti növekedési terv.

Ha valakinek mazochista hajlamai vannak, érdemes végigböngésznie a csaknem kétszáz oldalas dokumentumot, mert ennyi frázist és önellentmondást ilyen zagyva keverékben ritkán lehet olvasni. Látható, hogy rögtönzötten összeállított és kellően végig nem gondolt anyagról van szó, amelyet érezhetően az sem vett komolyan, aki készítette. A realitásérzet és a szakszerűség helyett a kurucos nemzeti büszkeség és a merjünk nagyot álmodni szemlélet hatja át, bővelkedik ambiciózus célokban és vágyakban, annál inkább szűkölködik a konkrétumokban. Gyakorlatilag semmilyen kézzel fogható intézkedési javaslat nincs benne, hogyan kellene felpörgetni a magyar gazdaságot, erre ötleteket, javaslatokat várnak. Érthetetlen, ehhez miért kellett ilyen dagályos és hosszú szöveget mellékelni: elég lenne figyelni arra, amit minden közgazdász már hosszú ideje mond.

A növekedési tervnek becézett anyagot a helyén kell kezelni: nem más, mint taktikai-kommunikációs fogás, amelynek célja egyrészt a belső figyelemelterelés, másrészt az IMF-tárgyalások előtt annak bizonygatása, hogy a kormánynak van hosszútávú gazdaságfejlesztési koncepciója. Azzal ugyanis Orbánék tisztában vannak, hogy a Valutaalap nem elégszik meg ad hoc ígéretekkel és intézkedésekkel, hanem látni akarja a hosszabb távú biztosítékokat is, azaz a hitelesnek tűnő növekedési pályát. Elemzők már jelezték, hogy az egyik fő téma a 2013-as, rendkívül kritikus év lesz, amikor már az átmeneti rendelkezések nem vihetők tovább, az eddigi lépések hatásai és a megugró adósságtörlesztés pedig drasztikusan rontják a költségvetés egyenlegét.

Eközben a külső környezet is romlik, ami alapvetően behatárolja hazánk mozgásterét. Az EU jövője szempontjából meghatározó, milyen tervvel állnak elő a németek és franciák az euróválság rendezésére, valóban létrejön-e a többsebességes modell, azaz az uniós országok egy részének szorosabb együttműködése. Ez első körben az eurózónán belül egyesítené a szoros költségvetési és pénzügyi együttműködést vállaló országokat, a második körbe kerülnének az ebből kimaradó, de euróval rendelkezők, végül a legkülső körbe a többi tagállam. Ha ez az elképzelés megvalósul, mi még inkább a perifériára kerülünk.

Az IMF és Brüsszel velünk szembeni álláspontját a külső és belső körülmények egyaránt befolyásolják. Külön nehezítő tényező, hogy Orbánék hiteltelenné váltak, azaz tőlük nagyon erős garanciákat várnak. Kiszivárgott hírek szerint a Fidesz propagandájával ellentétben készenléti hitelmegállapodásra lesz esély a Valutaalappal, ami rendszeres felügyeletet és ellenőrzést jelent a magyar gazdasági folyamatok felett. Nagyjából ilyet kötöttek Gyurcsányék is a jelenleginél sokkal rosszabb helyzetben három évvel ezelőtt, óriási arcvesztés lenne, ha Orbánék most ugyanerre kényszerülnének. Nem várhatók tehát könnyű tárgyalások, hiába mondja azt a kormányfő, hogy egy nap alatt is megállapodhatnak /persze ő arra gondolt, hogy az IMF mindent elfogad, amit kérnek/.

A növekedési terv mellett a Fidesz bedobott még egy taktikai húzást. Orbán hirtelen a Nemzeti Bankkal való egyeztetésről kezdett beszélni, azzal a céllal, hogy az MNB tartalékaiból fedezzék a gazdaságösztönző lépéseket. Ez jól hangzik, a baj csak az, hogy azok nem erre valók, hanem az ország pénzügyi stabilitásának biztosítására. Ezt a kormányfő is pontosan tudja, ahogy azt is, hogy amikor a pénzpiacok amúgy is rendkívül bizalmatlanok velünk szemben, életveszélyes lenne a valutatartalékokat elherdálni. Hab a tortán, hogy Orbán megjósolta: december közepén újabb spekulációs támadás lesz hazánk ellen. Vajon ezt honnan veszi, talán az összeesküvők előre bejelentették neki? Vagy olyan lépésre készül, amely megint kicsapja majd a befektetőknél a biztosítékot? Egyáltalán az országáért felelősséget érző vezető hogyan tehet ilyen kijelentést?

A dolog mögött vélhetően a szokásos fideszes ravaszkodás áll. Orbánék továbbra sem akarnak valódi, a fenntartható fejlődést szolgáló, átfogó reformokat végrehajtani és az ezekkel járó törvényszerű konfliktusokat felvállalni. Ehelyett forrásokat keresnek a további költekezéshez, és mivel a nyugdíjvagyon már elfolyt, most a devizatartalékokra vetnek szemet. Ha az MNB nem járul hozzá tartalékai lenyúlásához, hivatkozhatnak majd arra, hogy a recesszióért Simorék a felelősek, lám, ők nem engedik a gazdasági növekedést. Teszi ezt a Fidesz-kormány akkor, amikor már szinte minden elemző maximum stagnálást, de inkább visszaesést prognosztizál a jövő évre.

Orbánék tehát a növekedési tervvel és a hozzá kapcsolódó kommunikációval csak taktikáznak és blöffölnek, valamint a várható újabb kudarcaikért előre bűnbakot keresnek. Ezt már idehaza sem fogja bevenni az emberek többsége, a külső befektetők még kevésbé, az IMF-ről és az Európai Bizottságról nem is beszélve. Ha így folytatják, csak saját tárgyalási pozícióikat gyengítik, ami csúnyán visszaüthet, nem csak rájuk, hanem a piaci következmények miatt mindannyiunkra.