Túl a mélyponton

Hogy látja: tartható lesz a 2010-re tervezett költségvetés?

– A gazdasági környezet továbbra is meghatározó tényező a költségvetés összeállításánál. Ismert: a csökkenő GDP hatására szűkül a foglalkoztatottság, 4-5 százalékkal esnek idén a reáljövedelmek. Úgy tűnik, a kormány körültekintően számba vette a pénzügyi lehetőségeket.

Csakhogy Kovács Árpád, az ÁSZ elnöke szerint a gyorsan változó gazdasági környezet miatt a költségvetés bevételi terve kockázatos lehet. Több elemző is arra figyelmeztet: a válság hatásai kiszámíthatatlan állami bevételkiesést okozhatnak. Az esetleges hiányok pótlására elegendő lehet a kormány által félretett „költségvetési tartalék”?

– Kétségtelen: a reálgazdasági válság késleltetett hatásai is megnehezítik a költségvetés kalkulációit. A kormány a jövő évi gazdasági folyamatokat épp ezért óvatos pesszimizmussal tervezte, nagyjából egyszázalékos visszaeséssel számolt. Az Ecostat prognózisa szerint a következő év második felében már némi növekedés is elképzelhető. De a foglalkoztatási mutatók is jobban alakulhatnak 2010-ben. A munkanélküliség mérséklődésével egyrészt szűkíthetők a hozzákapcsolódó kiadások is, másrészt a társadalombiztosítási járulékokból vagy a vállalatok társasági adóiból is a tervezettnél magasabb bevételek folyhatnak be az államkasszába.

A költségvetés kiadási oldalát alapvetően megalapozottnak tartják a szakértők. De ilyen mértékű támogatásmegvonás mellett mennyire fenntarthatóak a szociális rendszerek? Másként közelítve: hol ér véget a társadalom tűrőképessége?

– Tény: a korábbiakkal azonos vagy csak kisebb költségvetési támogatásra ad lehetőséget a jelenlegi pénzügyi keret. A szociális ellátásokban a megvonások az elviselhetőség határait feszegetik: nincs mód a juttatások további csökkentésére. Nem sok választás maradt. A lakossági jólét, a fenntartható növekedés alapjainak megteremtése elsődleges lehetne, ám az adósságállomány évek óta tartó növekedését is csökkenteni kell. Nyilván ezt külső források bevonásával nem tudjuk elérni. Persze a megszorító intézkedésekkel járó kiadáscsökkentés számos társadalmi kérdést felvet. Például az államigazgatás leépítése a foglalkoztatás csökkentésével, így fokozódó munkanélküliségi támogatásokkal és jelentős végkielégítések kifizetésével járna. Ezzel együtt tudjuk, vannak hibák is a gépezetben. Érthetetlen például, miért nincs forrás létfontosságú orvosi eszközök biztosítására egyes egészségügyi intézményekben. Ezért később is szükség lehet soron kívüli „vésztámogatásokra”.

A gazdaság működőképességének és a társadalom szociális ellátásának forrásait a nagy ellátórendszerek átalakításával, a racionális gazdálkodást biztosító forrásokból lehet fedezni.

De nem gondolja, hogy a büdzsé hatására tovább nőhet a társadalom polarizáltsága?

– Mivel a jövő évi költségvetést a gazdasági kényszer határozza meg, a kormánynak nagyon szűk a mozgástere, miközben a „szociális béke” megőrzése komoly körültekintést igényel. A jelenlegi egyenlőtlen közteherviselés nem tartható fenn hosszú távon. Az alacsonyabb jövedelmű rétegek nehezebben viselik a kiigazítás és a szigorítás terheit. Vizsgálatok, háttértanulmányok szükségesek, hogy milyen további átalakításokra szorul – mondjuk – a személyi jövedelemadó rendszere. Mindez persze csak a válságkezelés után esedékes.

Varga Mihály, a Fidesz volt pénzügyminisztere állítja: az egykulcsos adórendszer a megoldás.

– Ez – feltehetően – a magasabb jövedelműeknek kedvezne. Igaz, hosszú távon pozitív társadalompolitikai hatásai is lehetnek, hiszen – egyebek mellett – növelné a tehetősebb rétegek adózási kedvét. Ám a mai helyzetben minden egyes adóforintra szüksége van az államkasszának, vagyis jelenleg nem vezethető be az egykulcsos adórendszer. Másrészt azokban a kelet-európai országokban, ahol már bevezették ezt az adórendszert, a gyakorlat nem egyértelműen igazolja a hozzá fűzött elvárásokat.

A Fidesz nemcsak az adórendszeren változtatna: eddig mintegy hatszáz módosító indítványt nyújtott be a költségvetés tervezetéhez. Útfelújításokra, egyéb beruházásokra költenének, cserébe egyes szervektől, például a Foglalkoztatási és Szociális Hivataltól vonnának el forrásokat. Kormányra kerülve pedig visszavonnák a költségvetést, és újat készítenének.

– Én viszont azt feltételezem: a Fidesz „új” költségvetésének sarokszámai alig fognak különbözni a jelenlegitől. A hiánycélt feltétlenül tartani kell. A kényszerű megszorítások miatt jelentősebb átcsoportosításokra sem látok igazán lehetőséget. A mostani büdzsé tervezői reálisan felmérték, hol lehet még szűkíteni. A sokat kritizált önkormányzati megvonás esetében is úgy gondolom: az ottani gazdálkodásban is meg lehet majd találni azokat a lehetőségeket, amelyek révén végrehajtható a költségvetés.

A londoni Gazdasági és Politikai Kutatóközpont (CEPR) legújabb tanulmánya szerint az IMF több országnak – köztük Magyarországnak is – rossz tanácsokat adott. Elképzelhetőnek tartja, hogy a „rossz tanács” miatt esetleg téves irányszámok alapján állt össze a hazai költségvetés?

– Nem először hangzik el efféle kritika az IMF tevékenységével kapcsolatban. De én nem gondolom, hogy ez most ránk nézve igaz lenne. Gyakori bírálat az is: az IMF-hitel sodorta veszélybe az országot. Nos, a nemzetközi pénzügyi intézetek azokat a fejlődő országokat támogatták, amelyek a rossz gazdaságpolitikájuk miatt váltak fizetésképtelenné. Sokkal inkább saját magunkat sodorhatjuk veszélybe, ha majd újabb adósságokat generálunk. Magyarország az EU tagja, az uniós válságkezelő technikákhoz alkalmazkodunk: ezáltal egyfajta védettséget élvezünk. A magyar kormány az államcsőd veszélyét is elhárította.

Több szakértő is úgy vélekedik: a külső konjunktúra is beindulni látszik, ami – a beruházások és a növekvő exportbevételek révén – kedvezően hat a magyar gazdaságra.

– Ez igaz. Másfelől a külső gazdaság élénkülésének paradox módon megvannak a veszélyei is. Magyarországon olyan mértékben csökkent a belső fogyasztás, hogy az export nőtt az importhoz képest. Azaz: javult a külkereskedelmi és a fizetési mérleg. A világgazdaság újbóli növekedésével viszont a bővülő exportlehetőségeink nagyobb importszükséglettel is járnak majd. A gazdasági növekedésből származó többletbevételek fedezhetik a jelentkező igényeket.

Barcza György közgazdász azt mondja: ha rendbe tesszük a költségvetést, eljöhet az aranykor Magyarország számára. De mikor?

– Nem keverném a pénzügyi válságkezelést a gazdaságélénkítéssel. Utóbbinak máshol keresendők a súlypontjai. Gazdasági aranykor akkor lesz, ha folytatódnak a reformok: szerkezetátalakításra, új ipar- és mezőgazdasági politikára, illetve oktatási reformra van szükség. Most gazdaságélénkítésre is csak mérsékelten, az EU-s források minél hatékonyabb felhasználásával mutatkozik lehetőség. De jó hír, hogy túl vagyunk a mélyponton: idén a negyedik negyedévben már „csak” 4-5 százalék lesz a GDP-visszaesés, és jövő év második felétől akár növekedés is elkezdődhet.