Törvénybe foglalják a csalás lehetőségét Magyarországon

A bizalmi vagyonkezelés egy eddig Magyarországon ismeretlen szerződéstípus lesz az új magyar Ptk-ban. A bizalmi vagyonkezelés lényege, hogy valaki - az úgynevezett vagyonrendelő - átruházza a vagyonának egy meghatározott részét a vagyonkezelőre, aki aztán teljes joggal, a saját tulajdonaként kezeli azt, a nyereséget pedig köteles a szerződésben meghatározott kedvezményezett javára fordítani - írja az

A gyakorlatban ezt például az örökösödés rendezésére lehet használni: valaki a végrendeletében előírhatja, hogy halála után minden vagyona a vagyonkezelőhöz kerüljön, amely köteles azt az örökös nagykorúságáig kezelni, a hasznot pedig a gyerek (a kedvezményezett) ellátására fordítani. Ennek a megoldásnak a végrendelettel szemben az lehet az előnye, hogy az örökhagyó hitelezői, vagy az örökségből kihagyott rokonai nem férnek hozzá a vagyonhoz, hiszen az a vagyonkezelő tulajdonában van.

Ezt azonban más célra is lehet használni. A törvényjavaslat nem tiltja meg, hogy a vagyonrendelő és a kedvezményezett ugyanaz a személy legyen. A gyakorlatban tehát valaki kezelésbe adhatja minden vagyonát, ha például nem ért a megörökölt vállalat irányításához, vagy csak nem akarja, hogy az ő neve szerepeljen a cégnyilvántartásban. Lehetetlenné teheti ugyanakkor azt is, hogy az elvált feleség rátegye a kezét a befektetéseire.

Azt a javaslat szerzői is elismerik, hogy a bizalmi vagyonkezelésnek ez a módja lehetőséget ad visszaélésre is: például előfordulhat, hogy valaki így akarja lehetetlenné tenni, hogy a hitelezői hozzáférjenek a pénzükhöz. Ebben az esetben az indoklás szerint bíróságon kell megtámadni a vagyonkezelői szerződést, arra hivatkozva, hogy az a tartozás fedezetének elvonását szolgálja, vagyis visszaél a joggal. Ha a bíróság kimondja az érvénytelenséget, akkor a vagyon visszaszáll az eredeti tulajdonosra, a hitelezők pedig küldhetik a végrehajtót.

A vagyonkezelő tulajdonjoga azt is jelenti, hogy sem a vagyonrendelő, sem a kedvezményezett nem adhat utasítást neki, hiszen - a szerződésben előre meghatározott feltételek közt - teljes döntési szabadsággal rendelkezik. Viszont a felelősséget is vállalnia kell: a saját vagyona is rámehet tehát, ha például a tőzsdén elveszíti a rábízott értékpapírokat. Fordítva viszont ez nem igaz: a vagyonkezelőt hiába üldözik a hitelezői, a törvényjavaslat kizárja, hogy az elkülönítetten kezelt vagyonra rátegyék a kezüket.

Az új Ptk. csak a kereteit adja meg a bizalmi vagyonkezelés intézményének, ahhoz, hogy működni is tudjon, külön jogszabályokban ki kell dolgozni a részleteket: például azt, hogy milyen feltételeknek kell megfelelniük a vagyonkezelőknek; milyen nyilvántartást vezetnek róluk vagy az általuk kezelt vagyonról; milyen felelősségbiztosítással kell rendelkezniük arra az esetre, ha veszteséget okoznának a kezelt vagyonban. A jogintézmény sikere azonban leginkább attól függ majd, hogy milyen adózási szabályokat állapítanak meg a vagyonkezelők számára.

Az új Ptk. tehát - ha ebben a formában fogadja el a parlament - megnyitja annak jogi lehetőségét, hogy Magyarország is egyfajta adóparadicsommá váljon. Ehhez persze az is szükséges, hogy külön, alacsony adót állapítsanak meg a vagyonkezelőknél lévő tőkére. Ha kellően vonzóvá tennék a magyar vagyonkezelőket, akkor elvben megérheti valakinek például a németországi vagyont egy budapesti cég kezébe adni, amivel hatalmas mennyiségű tőke áramolhatna a magyar bankokba.