Tonnákat akarnak folyatni a Tiszán

A felső-tiszai hajózásnak inkább romantikája van, mint komoly múltja, bár Urai Károly szakaszmérnök azt mondja, találtak olyan fényképeket Szatmárnémetiről, ahol a város területén gőzhajók mozognak, márpedig ezek csak a Tiszán kerülhettek oda fel. A hajdani sószállító útvonalból mindenestre a hajóutak 2002-es szabályozása nyomán mára két szakasz maradt: Tokaj és Tuzsér között 400 tonnás vízi járművek mozoghatnak, míg Tuzsér és Vásárosnamény között 200 tonnásak az év 204 napján.

A valóságban ez azonban pusztán elvi lehetőség, bár szlovák és ukrán oldalról is mutatkozott igény a felső-tiszai teherszállításra. Ez a tevékenység azonban csak akkor lenne jövedelmező, ha valahol a Záhony alatti térségben berakodhatnának 1200-1300 tonnás uszályok – ez 60-70 kamiont jelent -, és azokat el lehetne vinni Konstancáig, Franciaországba a Rajnán, vagy ilyen távolságokra.

Egy uniós pályázat révén a Felső-Tiszavidéki Vízügyi Igazgatóság mindenesetre számba vette a lehetőségeket. Légi fotók, pontos térképek készültek, és rendelkezésre áll az árterek térmodellje is, ami alapján a potenciális kikötőhelyeket is kijelölték, infrastruktúra híján azonban még a jachtok is csak elvétve merészkednek a festői szépségű Felső-Tiszára, amely így egyelőre megmaradhat a kajakosok, kenusok, vízitúrázók paradicsomának.

Kikötők kellenének a középső szakaszon

A Tisza középső szakaszán a sekély víz és az infrastruktúra hiánya nehezíti a hajózást, a part mentén azonban nagy lehetőségek vannak az áruszállítás kiszolgálásához. Dr. Sziráki András, a megyei kereskedelmi és iparkamara elnöke szerint a Tisza szabályozatlansága és a rendkívüli ingadozó vízállás miatt – bár nagyon indokolt lenne - nehezen képzelhető el a rendszeres áruszállítás a folyó középső szakaszán, ez ugyanis nagyon súlyos beruházásokat követelne meg.

A tiszai vízirendőrség vezetője a

Kossuth Rádiónakelmondta: a jelenleg érvényes szabályok szerint éves szinten rendelkezésre áll a 70 százalékos hajózhatóság, itt nincs semmiféle tilalom. Búsi László alezredes szerint a kikötők építése nagy lehetőség lehet, hiszen a jogszabály nem tilt semmilyen hajózási tevékenységet, legyen ez természetvédelemmel kapcsolatos, személyszállítási, sportcélú, vagy éppen anyagszállítási hajózás.

A feladat mindenesetre összetett, és nagyon sok pénzt követel. A biztonságos hajózáshoz szükséges infrastruktúra megléte az állam feladata, a tiszai települések érdeke, hogy a megfelelő kikötési lehetőségeket megteremtsék, a hajózási cégek dolga, hogy a hajózást életben tartsák, az idegenforgalomnak pedig utasokat kell hoznia a hajókra.

Fejlesztésre vár az Alsó-Tisza is

Szegeden idén nem indult el a személyszállítás a Tiszán a pontonkikötőnél, mert veszteséges az üzemeltetés, ezen is segítene, ha beruháznának a tiszai vízi út fejlesztésébe. A tiszai hajózás most több sebből vérzik - mondta Jáky Gábor, a Magyar Hajózásért Egyesület vezetője a Krónikának. Nincsenek meg a megfelelő vízmélységek, pedig a folyó ragyogó termőterületek mellett visz, és kisebb, 800-1000 tonna hordképességű önjáró áruszállító hajókkal, jó hajóút-paraméterek mellett hosszan el lehetne menni rajta.

Az Alsó-Tisza vidékén már történtek lépések, tavaly szeptemberben a vízügyi igazgatóság, azaz az állam vette át az addig magánérdekeltségben működő téli kikötő kezelését, majd a Duna-Tisza-Körös-Maros eurórégióval közösen pályázatot nyújtottak be másfél millió eurós fejlesztésre. Kozák Péter vízügyi igazgató azt mondja, volt érdeklődés építőanyag-összeállításra, beton-előregyártó üzem létesítésére, de lehetne terményeket is szállítani a folyón.

A pályázat a folyamat beindításában segíthet ugyan, de fejleszteni kell a vámudvar-határátlépési pontot is, és remélik, hogy a majdan elkészülő szegedi elkerülő út harmadik szakasza is leágaz majd ide, és a kikötő fejlesztése maga után húzza majd a többi beruházást. Addig is a hajók teleltetését jóval olcsóbban vállalják, abban bízva, hogy így többen élnek a lehetőséggel, és a befolyó nagyobb összeget további fejlesztésekre tudják fordítani.