Tőkésosztály a haverokból

– Nem gondolja, hogy könnyen cáfolható állítást dobott be a köztudatba?

– Alig hiszem. Magyarország csak akkor életképes, ha folyamatosan javul az életszínvonala, ha modernizálódik, tehát ha képes felzárkózni a fejlett országokhoz. Ezt pedig ma csak az európai adófizetők pénzén érjük el, ha tehát megszűnne az unió és nem kapnánk egy fityinget sem, azonnal megállna a fejlődés. Ez cáfolhatatlan állítás.

– Miniszterként azért boldogan elfogadta volna, ha csökken az ország adósságállománya, ha csupán kétszázalékos a hiány, nulla az infláció és háromszázalékos a növekedés. Kínos lenne dicsérni a mai gazdaságpolitikát?

– Dicsérném, ha lehetne. De ha az ember egy kicsit többet is tud, mint amit a hírekben a hatalom szajkózni próbál, akkor meglátja a lényeget is: az évente átlagosan felhasznált háromezermillió euróból – ami 2014-ben már 5400 millió euróra emelkedett –, tehát „idegen tollak” nélkül ma a növekedés a nullával lenne egyenlő, vagyis leszakadó, elszegényedő ország lennénk. Ugyanis a kétszázalékos hiány csak a látszat, hiszen a beáramló támogatásokkal együtt ez már a 7-8 százalék. Ezzel szemben a miniszterségem alatt még nem kaptunk uniós pénzeket, a növekedés mégis öt százalék volt 6,5 százalékos látható hiány mellett, tehát önerejéből a magyar gazdaság az én időmben sokkal életképesebb volt.

– De az említett mai adatok alapján az ország hitelminősítői is kedvezőbb besorolást helyeztek kilátásba. Ez is csak látszat?

– Inkább csak trükk, szemfényvesztés. Ha van értelme a sokszor emlegetett unortodox gazdaságpolitikának, akkor az a fékek és ellensúlyok kikapcsolása, ezzel a szemfényvesztés. A magyar fiskális és monetáris politika igyekszik átverni a világot, benne a hitelminősítőket. Az államadósság mértékét például úgy csökkentették a kívánt mérték alá, hogy a kincstárban lévő készpénzért a baráti cégeknél lévő magyar államkötvényt megvették, ettől csökkent a forintban elszámolt adósság, miközben mesterségesen erősítették a forintot, amitől a mérés napjára csökkent a devizaadósság. Ennek következtében statisztikailag, papíron egy-két napra 500 milliárddal csökkent az államadósság, de ez csak a látszat.

– És elhiszi a világ? Vagy szeretnénk elhinni?

– Ezzel inkább magunkat csapjuk be. Persze jól jön a több milliárd uniós pénz, de ez „elaltatja” a gazdaságot. A reformok elmaradása miatt pedig nem hoz jelentős fejlődést, sőt a magyar gazdaság termelékenysége az elmúlt öt évben nem nőtt. Holott a beáramló eurómilliárdokból a kormánynak lehetősége lett volna a gazdaság mellett a növekedési képességeket lenullázó, az állami pórázra fogott oktatás átszervezésére és korszerűsítésére és a halálos betegség tüneteit produkáló egészségügy átalakítására is. A mai politikának nemcsak pénze, hanem hatalma és főleg ideje is lett volna a rendszer átalakítására. A felsorolt feltételek mindegyikével egyidejűleg a rendszerváltás óta egyetlen kormány sem rendelkezett, tehát a mulasztás több mint bűn.

– A magyar gazdaság versenyképessége 2010-ben még a 48. helyen volt a világon, ma pedig már a 60. A listát a Világgazdasági Fórum állította össze, de kérdés, hogy lehet-e hagyományos mércével elemezni a magyar modellt.

– Szerintem tökéletesen. Az említett folyamatot alátámasztja az a kutatás is, amelyből kitűnik, hogy a nálunk működő multicégek, amelyek a nemzeti jövedelem kétharmadát adják, az utóbbi két évben a megtermelt nyereségüket nem forgatják vissza a gazdaságba, hanem száz százalékát kiviszik az országból, ugyanis elijeszti őket a jogbizonytalanság, a kiszámíthatatlanná váló különadók rendszere. Persze nemcsak a tőke menekül az országból, hanem 300-400 ezer magyar állampolgár is elmegy. A versenyszektorban dolgozók létszáma ma még mindig százezerrel kevesebb, mint 2004-ben volt. Az ember azon töpreng, hogy nem omlik össze a magyar gazdaság. Az én megfejtésem, hogy az európai közösség egyszerre segíti Magyarországot a krach elkerülésében és a látszateredmények fenntartásában is. Ha az uniós támogatás megszűnne, az olyan lenne, mintha a lefűrészelt lábú embertől elvennénk a mankót.

– Évek óta halljuk, hogy Magyarország kapta a legtöbb uniós pénzt, mégis zuhanunk a versenyképességi listán. Azt a pénz is ellopják?

– Csak abban az országban segítette a fejlődést az uniós támogatás, ahol nem ajándékot adtak, hanem kiegészítették a magánszektor törekvéseit és alacsonyan tudták tartani a közpénz ellopásának a mértékét. Portugáliában vagy Spanyolországban a felzárkózást segítette az ingyen pénz, Görögországban viszont a csődöt idézte elő, mert a rosszul felhasznált segélyből hasznavehetetlen sportberuházások lettek, amelyek az olimpia után megmaradtak, csakúgy, mint a működésképtelen metró és a kialakult ingatlanbuborék. Az ingyen pénzek mindig veszélyesek, hisz rendre felsrófolhatják az árakat, de a kormány körül gyülekező siserahad, a haverok kielégítése is ezzel a következménnyel jár. Nálunk a versenyképtelenség romlásával járt, de egy másik mutató szerint az egy főre jutó adózott reáljövedelem – amiért tehát vásárolni tudunk – ma átlagosan havi másfél ezer forinttal több, mint 12 évvel ezelőtt. Ennyire dübörög ma a gazdaság.

– A Századvég elnökétől tudjuk, hogy amit ma az emberek korrupciónak látnak, az a Fidesz társadalompolitikája, amelynek célja egy nemzeti tőkésosztály létrehozása.

– De a mesterségesen létrehozott nemzeti tőkésosztály labdába sem rúg a nemzetközi versenyben, mert nincs hozzászokva a versenyhez. A Közgép is csak úgy tudta megnyerni az építési tendereket, hogy a valódi versenytársakat kizárták, aztán persze minden drágábban épült. Tehát a haverokból verbuvált nemzeti tőkésosztály csak a haverok érdekeit szolgálja, a nemzetét nem.

– Mi lesz, ha az ország 2020 után nem kapja már az uniós támogatást?

– A pénzcsapokat sokkal hamarabb elzárhatják, mint bármelyikünk gondolná. Tartósan ugyanis nem mehetünk szembe az uniós trenddel, ha a német vezetők megunják, hogy a magyarok megtagadják a szolidaritásukat és nem vesznek részt empátiával a közös feladatok, például a menekültügy megoldásában, akkor elzárhatják a pénzcsapot. Nem lehet elfogadni a pénzkvótát és elutasítani a menekültkvótát, ezt előbb-utóbb megunják.

– Úgy tűnik, az ebből származó kockázatokat a kormány a keleti nyitás politikájával igyekszik kiegyensúlyozni. Lám, Mongóliát stratégiai szövetségesnek választottuk a többi keleti diktatúra mellé, lenyelve a baltás gyilkos blamáját is. De vajon ez jelent valódi alternatívát?

– Az egyik ilyen stratégiai szövetségesünk, Azerbajdzsán épp most jelentett fizetésképtelenséget, nem áll ettől olyan messze Putyin Oroszországa sem, de bajban vannak a kínaiak is. A keleti nyitás politikájának eddig semmi eredményét nem láttam, csak a veszélyeit.

– Ha a keleti nyitásból rövid távon nagy pénz nem jön, ha a nyugati pénzcsapokat elzárják, a magyar gazdaság teljesítménye súlyosan visszaesik. Mikor veszik ezt észre az emberek?

– Azonnal. Engedje meg, hogy felolvassak egy idézetet Bibó Istvántól. „Az általánosan elterjedt ellenkező nézettel szemben le kell szögezni, hogy a politikában hazudni nem lehet. Pontosabban lehet itt-ott hazugságokat mondani, de nem lehet hazugságra politikai konstrukciókat, politikai programot felépíteni.” Szóval sokáig nem lehet hazudni, mert elfogy a pénz, és azt biztosan észreveszik az emberek.