Távol Európától
Fontos idő címmel rendezvénysorozatot indított a 168 Óra, hogy közös ügyeinkről párbeszédet folytassunk. Havonta egy-egy közéleti témát vitatunk meg szakértő vendégeinkkel. Májusi fórumunkon Magyarország külföldi megítéléséről, az Orbánisztán-kép kialakulásáról esett szó. Kiderült, hogyan reagálnak a külföldi tudósítók, ha a Külügy vegzálja őket, és az is: a beruházók elkerülnek ugyan bennünket, de a malária elleni harcban jól állunk. A vitán György László, a Magyarországi Amerikai Kereskedelmi Kamara igazgatótanácsának tagja, Gregor Mayer osztrák újságíró, a Der Standard tudósítója, Szalay-Berzeviczy Attila, a Budapesti Értéktőzsde korábbi elnöke, a Varsói Értéktőzsde elnöki főtanácsadója, valamint Lakner Zoltán politológus vett részt. A beszélgetést vezette, és az ott elhangzottakból szemezgetett NAGY CSABA.
A beszélgetés elején gyorsan kiderült, hogy meghívott elemzőink egy dologban biztosak: a magyarországi bizonytalanságban és a kiszámíthatatlanságban. Pedig György László szerint a kiszámíthatóság az egyik legfontosabb tényező, amikor a multik beruházásokban, fejlesztésekben gondolkodnak.
– A WEF (Világgazdasági Fórum) legutóbbi nemzetközi versenyképességi felméréséből kiderült, Magyarország milyen területen versenyképes, és miben kevésbé. A kiszámíthatatlanság vezeti a problematikus területek listáját. A 80–85. helyen állunk a 144 ország közül. A 400 céget képviselő AmCham nevében azt mondom: ha kiszámíthatatlan módon, nem a gazdaságpolitika törvényei szerint vetnek ki adókat a cégekre, az elriasztja őket. Értjük persze az okát: a költségvetési hiánnyal kezdeni kellett valamit. Az AmCham mint szabadpiaci szervezet azt az elvet vallja, hogy a kompromisszumot igyekezzünk tervezett, előkészített, tárgyalásos úton megtalálni.
Az üzletember szerint a cégek reakciója a leépítés lehet: előfordulhat, hogy csökkentik a foglalkoztatottak számát, racionalizálják, átszervezik a tevékenységüket.
– A külföldi cégeket kiemelten érdekli – mondta –, milyen üzleti környezetre számíthatnak jövőre, három év múlva, milyen az ország versenyképessége. És mit látnak: miben vagyunk elsők a mért 144 ország közül? A WEF elemzése szerint jó a közegészségügy, viszonylag jó a közbiztonság, az oktatás színvonala, a cégalapítás gyorsan és relatíve kevés procedúrával elintézhető. Ugyanakkor kevéssé kiszámítható a törvénykezés, alacsony a beruházási tőkéhez való hozzáférés, rossz hatékonyságú a közigazgatás, nagy a kormányzati bürokrácia és a korrupció.
A kiszámíthatatlansággal egyetértett Szalay-Berzeviczy Attila is, aki a pénzügyi szektor véleményét úgy összegezte: valóban népszerű dolog ma a bankokat, a brókercégeket, a nyugdíjpénztárakat, a tőzsdét, szóval minden pénzügyi szolgáltatót „présbe” tenni, és ellenségnek kikiáltani. Ehhez ma hálás közönség a magyar társadalom. Ez azonban nem más, mint rövid távú szavazatmaximalizálás, ami hosszú távon súlyos károkat okoz a magyar gazdaságnak. A leépülő pénzügyi rendszer, a hanyatló pénzügyi kultúra nem szolgálja az ország érdekeit, csak jobban leszakít minket a fejlett világtól. Rámutatott arra is, hogy a beruházások aránya káros szintre esett vissza. A GDP-arányos 16 százalékos beruházási szint azt jelzi, hogy már az ország felhalmozott eszközállományát éljük fel. Ennek a mutatónak 20 százalékon kéne állnia ahhoz, hogy legalább szinten tartsuk termelőeszközeinket, és kompenzáljuk az amortizációt.
A volt BÉT-elnök egyetért azokkal az értékelésekkel, amelyek szerint a régióban ma két ok miatt is elkerülendő Magyarország a befektetők szemében. Egyfelől mi rendelkezünk a leggyengébb növekedési és versenyképességi mutatókkal, a legrosszabb hitelminősítői besorolással. Másrészt itt a legnagyobb a bizonytalanság a jogbiztonság, a tulajdonhoz fűződő jog szentsége és az adórendszer terén. Szalay-Berzeviczy felhívta a figyelmet arra is, hogy azokon a területeken, ahol a kormány gazdaságpolitikája eredményt tud felmutatni – a költségvetés konszolidációjától kezdve az infláció mérséklésén át a jegybanki alapkamat jelentős csökkentéséig –, ott is nagyon vékony jégen táncolunk. A fiskális és monetáris eredményeinket annak köszönhetjük, hogy az amerikai jegybanknak sikerült mesterségesen nagyon kedvező, kockázatkereső befektetői klímát létrehoznia a bankóprés révén és extralaza monetáris politikájának köszönhetően. Ha ez a külső segítség eltűnik, az kedvezőtlenül fog minket érinteni.
Mindezt az osztrák tudósító, Gregor Mayer azzal fejelte meg, hogy aggasztó a miniszterelnök retorikája: vannak a „jó”, termelő multik, mint a német autógyárak, és vannak a „rossz” pénzügyi és szolgáltató multik, amelyek kiviszik a pénzt Magyarországról. Az ilyesmi – szavai szerint – azért borzasztó, mert Orbán látható sikerrel butítja az ilyen példákkal a magyar társadalom egy részét, ami életveszélyes. Az osztrák újságíró szerint munkája szempontból Európában Magyarország lett a legforróbb hely.
– Még nem tapasztaltam sehol ilyen markánsan, hogy minden egyes cikknek, sőt egy-egy szónak is óriási jelentősége van. Mert akire az orbáni apparátus felfigyel, arra rászállnak. Ha nem tetszik nekik, amit írsz, akkor nagykövetek mozdulnak meg, helyettes államtitkárok emelnek szót. Attól se riadnak vissza, hogy ököllel verjék külföldi szerkesztőségek kapuit, követelőzzenek és tiltakozzanak – mondta Gregor Mayer. – Mindig gyanús, ha egy állami képviselő jön kaput döngetni, s hatalmi tényezők akarják befolyásolni a Magyarországról külföldön kialakult képet. Azt kérdeztem magamtól: ezek hülyék? Ha nem, akkor miért csinálják? Csak sejtem: céljuk a folytonos konfrontáció itthon és külföldön. A külföldi sajtóval vívott csata az itthoni közvéleményben felerősíti a virtuális háború érzetét. A populista miniszterelnök így mozgósítja a tömegeket – mondta.
Bár Lakner Zoltánnak az ördög ügyvédje szerepét szántuk, úgy alakult: a beszélgetés szintézisét fogalmazta meg. György László szavait a politika nyelvére lefordítva elmondta: az elmúlt három év egyik legfontosabb fejleménye a jogbiztonság teljes föllazítása volt. A folyékony és a szilárd halmazállapotnak egy sajátságos keveréke jött létre. Nagyon ingoványos talajon lépkedünk. A Fidesz lépéseit csak hatalompolitikai szempontból lehet megközelíteni.
A trafikügyből kiindulva Lakner elmondta, mennyire álságos a magyar érdekek védelmére vonatkozó retorika, amely bármikor bevethető. Ha úgy adódik, akkor a külföldi, ha úgy, akkor magyar érdekekkel szemben. Ha úgy adódik, akkor multikkal, ha úgy, akkor kisvállalkozókkal szemben. Lakner példákkal igazolta: Orbán az éppen aktuális döntéseihez, az éppen aktuális helyzetekhez keresi meg az ellenséget. Erre a szabadságharcos narratíva tökéletesen alkalmas.
– A Fidesz tulajdonképpen minden társadalmi csoporttal ezt csinálja, az egyetemi hallgatóktól a pedagógusokig. Kijelölik az ellenségeket és az aktuális barátokat, de ez utóbbiaknál sem kötik valódi garanciák a kormányt.
Lakner úgy látta: egyre erősebben érzékelhető egyfajta földesúri attitűd, s ez aligha vág egybe a 21. századi gazdasági követelményekkel, de nagyon masszív hatalompolitikai következményei vannak.
– Nem hiszek abban, hogy mindent előre megterveznek, de abban sem, hogy teljes összevisszaság uralkodik. Van egy hatalompolitikai típusú stratégia, s ez rendezi a kormány aktuális lépéseit. Azért volt szükség a jogbiztonság fellazítására, hogy ezt a hektikusságot folyamatosan törvénybe – akár alaptörvénybe – lehessen iktatni. A kormány olyan gazdaságstratégiai irányváltásokra képes, mint a „keleti szél” típusú politika, amiről Orbán Viktor már ellenzéki korában is beszélt. De senki nem gondolta, hogy ez azt jelenti: kifejezetten rossz lesz a viszonyunk az Európai Unió intézményeivel, és ennek az ára lesz az, hogy ő Azerbajdzsán felé kezd el tájékozódni, ami nyilván nem fogja kiváltani az európai és atlanti kapcsolatokat, amelyek sokkal meghatározóbbak és fontosabbak Magyarország számára.
