Szembesítés

– Nemrég a köztelevízióban elragadtatta magát: azért késik az IMF–EU-megállapodás, mert az unió „szívat” minket. Miért packáznának éppen Magyarországgal?

– Abban a műsorban időhiány miatt voltam kénytelen sarkosan fogalmazni. De a lényeg: az EU vezetésének Magyarország az optimális beteg. Felírnak neki orvosságot, bár pontosan tudják, ezzel csak tünetmentessé teszik. Vagyis rendszeresen visszajár majd az orvosához újabb gyógyszerért és felülvizsgálatra. Meghalni biztosan nem fog. Spanyolországban vagy Írországban lényegesen nagyobb a baj, mint nálunk. Csakhogy Magyarországgal alkudozhatnak, vele szemben erőt demonstrálhatnak.

– Békesi László is úgy véli, az Európai Bizottság példát statuál Magyarországgal. De szerinte azért, mert a valóban instabil jelenlegi helyzetben nem engedhetik, hogy más ország is kedvet kapjon a magyar kormányt jellemző antidemokratikus megnyilvánulásokhoz.

– Ennek semmi köze a hitelfelvételhez! Mutasson csak egyetlen passzust, amely egy pénzügyi tranzakció előfeltételeként megszabja, hány év lehet a bírák nyugdíjkorhatára az egyes tagállamokban. Sokan érvelnek úgy: Magyarországnak nincsenek az EU-tól független bel- és külügyei. Csakhogy én nem így látom. Jogosnak tartom, hogy a kormány arra hivatkozik: Belarusz vagy Egyiptom velünk egy időben fordult az IMF-hez, de velük néhány hét alatt megállapodtak. Föl nem fogom, hogyan függ össze egy pénzügyi megállapodás politikai feltételekkel.

– Néhány hónapja még értette, meg is magyarázta: az Európai Unió politikai-gazdasági értékközösség, és a kormányzati stratégiának ennek keretében, nem pedig az EU ellenében kell megszületnie. Sőt, azt is mondta: a tárgyalások elhúzódásának leginkább a silány kormányzati kommunikáció az oka.

– Ma inkább az a probléma, hogy állandósult a feszültség Magyarország és az Európai Bizottság között. Mint egy rossz válásnál: akármit mond az egyik fél, a másik félreérti, s ugrik rá. Pedig a magyar kormány megtette az első lépést a békülésre: véget ért a „szabadságharc”.

– Valóban így lenne? Szerintem még mindig tart a „propaganda-szabadságharc”.

– Állítom: sokat javult a kormányzati kommunikáció, már a megegyezés a hangsúlyosabb. De azt sem tagadom: továbbra is érzékelek ellentmondásokat a kabinet megnyilvánulásaiban.

– Fél éve azt is nyilatkozta a 168 Órának, hogy érthetőek az EU aggályai, hiszen a kormány egyszeri intézkedésekkel tartja a hiánycélt. Azaz: nem látni, miként lesz ebből hosszú távon fenntartható költségvetés. Ez a helyzet sem változott.

– A 2013–14-es adósságszámok alátámasztására valóban további számítások szükségesek. A belső normál ügymenet okán. De az EU ezt nem kérheti rajtunk számon.

– Úgy érti, nem szabhat az EU sem politikai, de még pénzügyi feltételeket sem Magyarországnak? Ebben tényleg egyedülállóak lehetnénk!

– Úgy értettem: pénzügyi szerződésről van szó, amely kapcsán a hitelező nem vehet figyelembe meg nem történt eseményeket. A bank sem utasíthatja el az amúgy hitelképes ügyfél kérelmét azzal: ha esetleg baleset érné valamikor a jövőben, nem tudna törleszteni.

– Arra hivatkozva viszont már elutasíthatja: nem lát garanciát a visszafizetésre. Márpedig középtávú tervek sem készültek. Korábban ön is mondta: nehéz lenne felfedni a terveket, ha nincsenek.

– Ez sem függ össze a hitelfelvétellel, amire Magyarországnak a belső gazdaság élénkítése végett van szüksége. Egyébként azóta sem láttam középtávú terveket. Néhány hétre vagy tíz-húsz évre előre mutató koncepciók vannak, ám nagyon hiányoznak a három-öt évre szóló programok. Átfogó, három különböző növekedési prognózissal kalkuláló forgatókönyvet kell elkészíteni.

– Pontos számításokkal? Két éve, a választások után a Fidesz első, 29 pontos akcióterve kapcsán éppen ön találta úgy, hogy a kőbe vésett számok ideje lejárt, elegendő néhány adat iránymutatásnak.

– Ilyet nem mondhattam középtávú üzleti tervről! Ugyanis éppen az ellenkezője igaz. A számok nélküli tervezés pedig tipikusan Gyurcsány-politika. A volt miniszterelnök majdhogynem hetente állt elő újabb és újabb koncepcióval, miközben a sok program közt elsikkadt a cél. Így nem lehet gazdasági tervet készíteni.

– Sürgető egy koherens, kitörési pontokat taglaló program, hiszen ebben a negyedévben recesszióba fordult a gazdaság. Említette, a válság nem konjunkturális jellegű, hanem belső szerkezeti problémákból ered.

– A kettő nyilvánvalóan együtt jelentkezik. A külső környezet vitathatatlanul lehúzza a magyar gazdaságot. Nézze meg a többi európai államot. Csehországban a magyarországihoz hasonló a visszaesés. Mindemellett valóban vannak belső problémák is. Elsősorban az: képtelenség beindítani a növekedést úgy, hogy már négy éve folyamatosan mindent alárendelünk a kívülről meghatározott pénzügyi mutatóknak.

– Egyes elemzők erre azt mondják: a költségvetési egyensúly és a gazdaságélénkítés kettősét azokban az országokban szokás óriási dilemmaként lebegtetni, ahol egyik sem működik.

– Én már húsz évvel ezelőtt megírtam egy tanulmányban: a stabilizáció és a reform egymás ellentétei. Ugyanez vonatkozik a gazdaságélénkítésre is. Akkor sok helyen kiverte a biztosítékot a cikk. Ma egyre többen adnak igazat nekem.

– Ön szerint IMF-megállapodással nem lenne könnyebb beindítani a gazdaságot, és egyúttal végigvinni a reformokat? A valutaalappal kötött szerződés növelné a pénzügyi mozgásteret. Bár ön már többször megjegyezte: nem kell feltétlenül az IMF-hitel.

– Tavaly novemberben azt mondtam, még nem lesz megállapodás, ettől viszont nem omlik össze a gazdaság. Bejött a jóslat. Az IMF-hitel előnyeit is mindig felsorolom: hitelességet ad az országnak, erősíti a befektetők bizalmát. Meg kell nézni Lengyelországot: ott bármi történik, az ország megítélése pozitív a valutaalapnak köszönhetően. Emellett a szerződés 350 milliárd forinttal csökkentené Magyarország kamatkiadásait, ami a költségvetésben már érezhető könnyebbséget jelentene. És valóban: könnyebben beindítható a növekedés, illetve elkezdhetők a már rövid távon is ható reformok – ad hoc intézkedések és intézménybezárások nélkül.

– Most épp megindokolta, miért szükséges mégis az IMF-hitel.

– Miért lenne az? A fizetési mérleg pozitív, az ország hitelképes. Kint van a piacokon, képes magát finanszírozni úgy, hogy ennek reálköltsége alig haladja meg a történelmi trendet. Egész Európában szinte egyedüliként maradtunk talpon a válságban. Az égvilágon semmilyen pénzügyi kényszert nem látok. Normális ország nem fordul az IMF-hez hitelért. Magyarország az elmúlt harminc évből – amióta tagja az IMF-nek – huszonhatot eltöltött valutaalap nélkül, s igen jól elboldogult így is. A valutaalappal kötött szerződés nem csodaeszköz. De kétségtelenül jó lehetőség lehetne, amivel élnünk kell.