Szellemi árvák
Nyíri Kristóf művei megkerülhetetlenek az új információs és kommunikációs technológiák közegének vizsgálatakor.
Az elmúlt majd száz évben több új médium alakítja a „tudatipart”, mint az azt megelőző időszakban. Mégis, a Gutenberg-galaxis „elmúlásáról” beszélni most még korainak tűnik. Magam is azok közé tartozom, akik nem félnek az elektronikus kommunikációtól, de aggódnak a papíralapú információközlés tovatűnése miatt. Ugyanis az internet elszemélyteleníti a kommunikációt, a közvetlen emberi kapcsolatokat. A mai kor embere valóban egyszerűbben boldogul a szinte néhány szavas üzenetekkel. De hogyan várható így értelmes, konstruktív párbeszéd?
A „szellemi árvák” kulturális „megrontása” máris az oktatásügy egyik nagy deficitje. A csupán utalásszerű multimediális tartalmak csak aprócska „fiókok” a digitalizáció hatalmas tárházában. A tudományos robbanás együtt jár az adathordozók miniatürizálódásával. A virtuális nemzedék persze örömmel használja őket, miközben olvasni „elfelejt”. Hozzászokott a hírportálok néhány soros cikkeihez, az egymondatos szalaghírekhez, az „ideges” kameramozgásokhoz. A magyarázat? Felgyorsult világunkban nincs idő semmire!
Az információ tudásnyereséget jelent. Az informatika viszont nem foglalkozik az üzenetek minőségével.
Egyre kevesebbet olvasunk. Kár lenne éppen most, amikor a szegénység okán is egyre többen látogatják a könyvtárakat, „megfosztani” az embereket ettől az intellektuális élménytől. Elfogadom a hipermédia-korszak beköszöntét, de mereven elutasítom a szellemi „szabadságfokot” korlátozó, az emberi értelmen túlmutató informatizálást.
Nagy Zoltán médiakutató
Debrecen
