Szégyen-gyalázat
Azt gondoltam, engem már Orbán Magyarországán meglepetés nem érhet. Most mégis elállt a szavam, jelzőket sem találok. Az, hogy 2013-ban a gój motorosok (nekem ők kis kezdőbetűsek, még akkor is, ha átváltanak nemzetire) Adj gázt! jelszóval – amelyet a német neonáciktól vettek át – vonulhatnak fel az Élet Menete április 21-i napján, és erre engedélyt is kapnak a hatóságoktól, megdermesztett.
Ennél azonban félelmetesebb, hogyan reagált a magyar társadalom. Tudom, Rogán képviselő a Fideszből megszólalt – az már más kérdés, hogy „ízléstelen” jelzőjével hova degradálta az esetet. Nem azt mondta, hogy kikéri magának és tiltsák be a fasiszták – mert ezek bizony azok – felvonulását. De legalább megszólalt.
Viszont egyetlen, ismétlem, EGYETLEN demokratikus pártot nem hallok ebben az ügyben nemhogy felháborodni, de legalább megszólalni! Sem az MSZP, sem a DK, sem az LMP, sem az Együtt 2014 a száját nem nyitotta ki! Hát kire-kikre számíthatunk demokrácia ügyben?
Magánügy, de elmesélem: neurokémikus fiam több mint öt éve munkát kapott az Egyesült Államokban. Örültünk szakmai sikerének, de kissé belehaltunk elmenetelükbe. Azóta soha, de soha nem mondtam, amit 2-3 éve az eszem szerint kellett volna, de a szívem nem engedte: ne gyertek haza. Most először – pedig a napokban várjuk iker unokáim világra jöttét – megtettem.
B. Varga Júlia
