Százszívű brigád
A lap november 18-i számában két interjú is megjelent szocialista politikusokkal. Gyurcsány Ferenc szerint „azért kell küzdeni, hogy az MSZP egyben maradjon”. Balogh András szerint „a közvélemény most két szocialista pártot lát”.
Sokszor írtam már erről a jelenségről. Sajnos az MSZP megalakulása (1989. október 23.) óta sohasem volt „egyben”, és sohasem „két szocialista pártot” látott a közvélemény, hanem mindig sokat.
Tizenöt évvel ezelőtt egy írásomhoz (Ezernyelvű, százszívű brigád, Kurír, 1995. október 19.) összegyűjtöttem a sajtóból, rádióból, televízióból, gyűléseken, innen-onnan elhangzottakból az MSZP platformjait. (Maga a szó egyáltalán nem tetszik, nem lehetne inkább munkacsoportot mondani?) Felsorolom.
Népi Platform; Vállalkozásfejlesztési Tagozat; Munkás Tagozat; keresztényszocialista szárny; a szociáldemokraták platformja; szakszervezeti lobbi; Baloldali Tömörülés; Demokratikus Koalíció.
Idézet a kísérőszövegből: „Horn Gyula... vagy megállítja a bomlást saját pártjában, miközben erőt mutat a folyton akadékoskodó SZDSZ-szel szemben is, vagy legközelebb egyedül mulathat Hajóson.” Grafikát is készítettem erről a témáról.
Csak egyet tudok érteni Balogh András véleményével: „Nem jó, ha a párt tagjai egymást marják, mert ilyen harcból csak vesztesen kerülhetünk ki.” Feltételezem, hogy nemcsak mi, MSZP-tagok, hanem a szimpatizánsok, szavazók is hasonló módon gondolkodnak.
Láng Róbert
Budapest
