Strandokat, nyaralókat perelne vissza az üdülési alapítvány

Strandokat, nyaralókat, üdülőket perelne vissza a Magyar Nemzeti Üdülési Alapítvány. Egy most lezárult vizsgálat szerint 1992 és 2004 között több száz ingatlan került magánkézbe áron alul vagy ingyenes vagyonátadással. Az alapítvány mostani kuratóriuma a vagyon visszaszerzése mellett azért fordul bírósághoz, hogy a visszaszerzett ingatlanok bekapcsolódhassanak a szociálisan rászorulók üdültetését lehetővé tevő Erzsébet-programba.

2012. június 24., 05:44

Az Erzsébet Szálloda Göd ma is állami tulajdonban van, és abban is marad. A ’90-es években azonban százával értékesítették az állami ingatlanokat. A Magyar Nemzeti Üdülési Alapítványnak megalakulásakor még 365 kisebb-nagyobb ingatlanja, strandja, hotelje, üdülője volt, 2004-re egy sem maradt -írja az MTI.

Ez a folyamat az első Orbán-kormány ideje alatt is töretlenül folytatódott.

A két évvel ezelőtti kormányváltás után megalakult új szervezet, a Nemzeti Üdülési Szolgálat vizsgálata most megállapította: indokolatlanul, és gyakran áron alul adták el az ingatlanokat. Volt olyan vásárló, aki a vételár tizennégyszereséért értékesítette tovább az államtól vett telket. A Nemzeti Üdülési Szolgálat ezért most 44-et visszaperelne a tulajdonosoktól.

„A polgári törvénykönyv ismeri a semmisség fogalmát, jó erkölcsbe ütköző, illetve jogszabályba ütköző szerződések esetében a bíróság reményeink szerint ki fogja mondani az adásvételi szerződések semmisségét, ami azt jelenti, hogy helyre kell állítani az eredeti állapotot. Az alapítvány visszakapja, mondjuk, a strandot, a vevő pedig a néhány millió forintos vételárat" – jelentette ki Guller Zoltán, a Nemzeti Üdülési Szolgálat ügyvezető igazgatója.

Guller Zoltán azt mondta: ha megnyerik a pereket, akkor a visszaszerzett ingatlanokat bekapcsolják az Erzsébet-programba. A cél, hogy minél több rászoruló, nagycsaládos, nyugdíjas, fogyatékkal élő jusson kedvező üdülési lehetőséghez a programban. Az idén mintegy 100 ezren.

Szerdán közölte az Eurostat legfrissebb becslését a háztartások tényleges fogyasztásáról az Európai Unió tagállamaiban. A mutató azt méri, hogy az egyes országok lakosai mennyi árut és szolgáltatást tudnak megvásárolni, az eltérő árszintek kiegyenlítése érdekében pedig vásárlóerő-paritáson számolnak.  A magyar adat 2024-ben sem mutatott érdemi előrelépést, az EU-átlagtól továbbra is jelentősen elmaradunk.