Sereghajtóból a középmezőnyig jutottunk

A legfrissebb prognózisok az Európai Unió gazdasági kilátásairól borúsabbak, mint valaha. A visszaesés mértéke az idén várhatóan meghaladja a négy százalékot, ráadásul a csökkenés kisebb mértékben még jövőre is folytatódik. Mindez annak ellenére, hogy a válságkezelő csomagok összértéke már eléri a teljes GDP 3,5 százalékát, drasztikusan lerontva a költségvetési hiányadatokat. A jelek szerint az EU nem képes hatékonyan felvenni a harcot a recesszióval, ehhez a tagországok gazdasága sem elég rugalmas, döcögős és lassú a döntéshozatal, hiányzik a szükséges mértékű együttműködés és egységes fellépés.

Miközben a válság kivétel nélkül mindenkit sújt, jelentős különbségek vannak az egyes tagállamok főbb mutatói között. Fél tucat ország visszaesése az idén meghaladja majd a tíz százalékot, a balti államokon kívül Írországé és Spanyolországé is. A mi hat százalékos csökkenésünknél várhatóan jobban esik vissza a négy nagy, Németország, Nagy-Britannia, Franciaország és Olaszország nemzeti összterméke. Az eddig etalonként kezelt maastrichti kritériumokat hosszú időre elfelejthetjük. Az uniós tagok nagy többségénél a költségvetési hiány meghaladja majd a GDP három százalékát, ami pedig az euróövezeti csatlakozás határértékének számított. Hasonló a helyzet az eladósodottsággal, ahol a megkövetelt 60 százalékos arányt a tagországok csaknem háromnegyede túllépi. Egyedül az infláció alakulása kedvező, de a visszaeső fogyasztás és energiaárak mellett ez a minimum.

Kontinensünk helyzetét tekintve a magyar adatok korántsem kirívóak. Míg korábban a mutatók összességét tekintve valóban sereghajtónak számítottunk, addig az idén már a középmezőnyhöz tartozunk, legalább tíz ország a visszaesés mértékét, a költségvetési hiányt és az adósság együttes számait illetően rosszabbul áll nálunk. Az más kérdés, hogy a gazdasági és szerkezeti alapokat tekintve továbbra is gyenge lábakon állunk, és a válságból való kilábaláshoz, a további fejlődéshez elengedhetetlenek az átfogó, átmenetileg fájdalmas reformok.

Míg Európa még mindig lefelé megy, más térségekben már a közeledő fellendülésről beszélnek. A legbiztatóbbak a kilátások az ázsiai feltörekvő országokban, ahol az idei első negyedév jelentette a mélypontot, és elemzők szerint a második negyedév már lassú javulást fog mutatni, a nyártól kezdve pedig megindul az egyértelmű növekedés, amely jövőre elérheti a hat százalékot. Még Japánban is, ahol pedig a zuhanás mértéke az év elején 15 százalék volt, az év végére már 4 százalék körüli bővülést várnak.

Hasonló irányba látszik mozdulni az amerikai gazdaság is. Bár ott ilyen gyors fordulatot nem várnak, a lakossági fogyasztás már nő, és a napokban közzétett vállalati eredmények is jobbak lettek a prognózisoknál. A bankok egy része még további támogatásra számít, de a pénzügyi szféra egésze lassan kievickél a válságból. A szakértők szerint a recesszió leküzdése elnyúlik majd, de az alagút vége legalább már látszik. A javuló várakozásokat tükrözi egyebek mellett a kőolaj ára, amely a csökkenő kereslet ellenére stabilan hordónként 50 dollár fölé került.

Az optimizmus jele világszerte a tőzsdei árfolyamok hetek óta tartó emelkedése is. Ennek mi is a haszonélvezői vagyunk, a BUX hosszú idő után ismét 13 ezer pont felett mozog. A közép-európai valuták, köztük a forint erősödése is a befektetői kedv növekedésének és annak a vélekedésnek a jele, hogy a kiábrándító európai mutatók közepette térségünk minden bajunk ellenére még viszonylag jól teljesít. Ez a hangulat azonban törékeny, és csalódás esetén a visszájára is fordulhat. Különösen igaz ez a gyenge pontnak tekintett hazánkra: ha az ébredő bizalmat a belső intézkedésekkel erősíteni tudjuk, komoly támaszt kaphatunk, ellenkező esetben viszont a javuló külső környezet sem segíthet rajtunk.