Segíthetne a kormány a devizahiteleseken

Az utóbbi napokban a devizahitelesek átmenetileg némileg fellélegezhettek, miután a svájci frank csaknem 10 forinttal gyengült a forinthoz képest, megnyugodni azonban korai lenne. A fellendüléssel kapcsolatos aggályok változatlanul idegesítik a piacokat, a befektetők továbbra is kerülik a kockázatokat, különösen a bizonytalannak tartott térségekben. Mi sajnos éppen ezekhez tartozunk, a GDP 84 százalékára nőtt államadósság mellett az utóbbi hónapok kormányzati baklövéssorozata is okot ad a bizalmatlanságra. Ennek legutóbbi jele, hogy a Standard and Poor's szerint roppant közel kerültünk ahhoz, hogy a magyar állampapírokat a bóvli kategóriába sorolják. Bár ez erős túlzásnak tűnik, a figyelmeztetés félreérthetetlen, és minden ilyen értékelésre a pénzpiacok érzékenyen reagálnak.

Felkészülhetünk tehát arra, hogy a forint egyelőre hullámvasúton marad, és a devizahiteleseket még újabb kellemetlen meglepetések érhetik. Csaknem százezer adósnak már ez sem számít, mert képtelenek fizetni a törlesztőrészleteket, de még milliónyian vannak, akiket az árfolyamváltozások mind nehezebb helyzetbe hoznak. A Fidesz több hónapos késéssel, láthatóan az önkormányzati választások elé időzítve állt elő a gondok enyhítését célzó javaslatokkal. A már megszokott gyakorlat szerint ezúttal sem a kormány terjeszt elő jól végiggondolt és az érdekeltekkel egyeztetett anyagot, hanem két képviselő jelentkezett rögtönzött és mindenkit meglepetésként érő 8 pontos csomaggal, amelyet viszont állításuk szerint minél gyorsabban át akarnak verni a parlamenten.

Több problémát támasztanak

Az ellenzéki kritikák szerint ez csak kampányfogás, a választások után el is fogják felejteni. Ami azt illeti, ez nem is lenne baj, mert az előterjesztett javaslat nem alkalmas a problémák megoldására, sőt több tekintetben kifejezetten veszélyesnek tűnik. Főbb elemei első ránézésre szimpatikusnak tűnnek: a törlesztőrészleteket csak a devizák középárfolyamán lehessen számolni, a bank egyoldalúan ne módosíthassa a szerződéseket, a futamidő kérésre automatikusan meghosszabbodjon öt évvel, a nem fizetőket ne terhelje büntetőkamat, díjmentes legyen az előtörlesztés, a banki követelés mértéke ne haladhassa meg a fedezet értékét stb. Ha azonban mélyebben elemezzük a pontokat, azok több problémát támasztanak, mint amennyit megoldanak.

A legnagyobb gond az, hogy már élő magánjogi szerződéseket akar az állam utólag módosítani, méghozzá milliós nagyságrendben, ami jogbizonytalanságot eredményez. Gondoljunk bele, ilyen alapon bármilyen szerződésünk feltételeit kedve szerint visszamenőleg megváltoztathatná az éppen regnáló parlamenti többség, ezzel akár tönkre is téve magánszemélyeket és cégeket egyaránt. Nem véletlenül állítják egybehangzóan a szakértők, hogy ez alkotmányellenes lépés lenne és súlyos precedenst jelentene. További probléma, hogy ez a javaslat is alapvetően a fizessenek a bankok! demagóg elvre épül. Szó sincs arról, hogy védenénk a bankokat, megteszik azt ők maguk, de azért látnunk kell, hogy a pénzük közvetlenül vagy közvetve lényegében a mi pénzünk, a betéteseké, azzal gazdálkodnak jól-rosszul. Ha újabb és újabb terheket raknak rájuk, annak a súlyát értelemszerűen mi is meg fogjuk érezni.

Különösen igaz ez akkor, amikor a már elfogadott 200 milliárdos bankadó nyomán a hazai bankok többsége várhatóan veszteséges lesz. A 8 pontos javaslat összességében legfeljebb néhány ezer forintos könnyebbséget jelent a devizahiteleseknek, a bankokat viszont becslések szerint újabb 50-60 milliárddal terheli meg. Ezt már bizonyosan továbbhárítják az ügyfelekre, mert nem akarnak még több veszteséget finanszírozni. A másik negatív következmény, hogy tovább romlanak a hitelfelvétel feltételei, azaz nehezebben juthatnak pénzhez a magánszemélyek csakúgy, mint a gazdasági szereplők. A bankadóval együtt ez már komolyan fékezheti a várt növekedést, leginkább éppen a támogatni kívánt hazai kkv szektorban.

Nem segít

Mindezeken túl a javaslat a leginkább bajban lévőkön nemigen segít. Aki nem tud törleszteni, annak lényegtelen, hogy díjmentes lesz az előtörlesztés, öt év további futamidőt sem tud vállalni. Inkább azok jutnak előnyösebb helyzetbe, akik tudnának törleszteni, de élnek majd az adódó lehetőségekkel. Ebből a szempontból érthető a bankok éles kritikája, hogy az ilyenfajta egyoldalú beavatkozás a fizetési morált gyengíti, aminek az árát végső soron a többi ügyfél fizeti meg.

A fideszes javaslatból az tűnik ki, hogy az állam nem akar maga áldozni a devizahitelesek helyzetének könnyítésére, azt a bankszférára terhelné. Az üdvözlendő, hogy ezzel nem kívánja egyoldalúan az adófizetőkkel megfizettetni a problémássá vált kölcsönöket, de valódi megoldást sem kínál. A 8 pont jóval kevesebbet segít, mint a mennyi újabb gondot eredményez, ezért ebben a formában nem szabad elfogadni. Akkor már érdemesebb visszatérni egy korábbi ötlethez, egy állami adósságkezelő létrehozásához, amely diszkontált áron átvenné a bezuhant hiteleket és a fedezeti ingatlanokat, bérbe adva azokat a benne lakóknak. Ez sem problémamentes megoldás, de legalább valamilyen kiutat kínál a legreménytelenebb helyzetben lévőknek.

A legnagyobb segítség persze az lenne, ha a kormány végre felhagyna a populista ígéretek után futó politikájával, a partnerek és a pénzpiac bizalmát megrendítő konfrontációs magatartással és össze-vissza nyilatkozatokkal, és előállna végre a realitásokon alapuló gazdaságfejlesztési és szerkezetátalakítási programmal. Hogy ennek milyen hatása lehetne, jól szemléltetik az elmúlt hét fejleményei. Elég volt a gazdasági miniszter - az uniós tanácskozás után már elkerülhetetlen - kiállása az idei és jövő évi hiánycél tartása és a reformok mellett ahhoz, hogy a forint számottevően erősödjön és az államkötvény hozamok is csökkenjenek. Persze még most is messze vagyunk a választások körüli árfolyamoktól és országkockázati felártól, de ez azt jelzi, lenne még tér tovább erősödni. Ehhez azonban már a közeljövőben konkrét és megalapozott gazdasági koncepcióval és költségvetéssel kell előrukkolni. A devizahiteleseknek - és másoknak is - ez nyújtana valódi segítséget.