Schjerfbeck, a festőnő

Helene Schjerfbeck a finn képzőművészet történetének egyik legnagyobb csillaga. Finnországban idén ünneplik születésének 150. évfordulóját.
A művészről sokáig úgy tartották, hogy törékeny és érzékeny visszahúzódó magányos női művész volt, akinek küzdenie kellett az elismerésért a férfiak által dominált művészeti világban.

A mostani évforduló kapcsán számos kiállítás és megemlékezés töri meg a fenti mítoszt. Ezek közül a legfontosabbnak és leglátványosabbnak a helsinki képzőművészeti múzeumban, az Ateneumban látható tárlat ígérkezik, amelyen több mint 300 művét mutatják be. A festmények csaknem fel, 128 darab érkezik magángyűjteményekből. Ez lesz a művész legtöbb művét bemutató kiállítás. A kiállítás alkalmából kiadott album ennél is többet, 700 mű reprodukcióját tartalmazza.

A művész személyes életútja természetesen a művek árnyékában folyt, bár voltak időszakok, amikor életének történései elhomályosították művészetét. Az 1862-től 1946-ig élt Schjerfbeck gyermekkori csípőtörése miatt egész életében sántított, mindazonáltal művészként rendkívül erős volt. Több mint ezer művet alkotott, és 83 éves koráig, csaknem haláláig dolgozott. A nehézségek ellenére folyamatosan saját kifejezésmódját kereste.

Vajon magányos művész volt-e? A XX. század elején idős édesanyjával élt Hyvinkääben, sehová sem utazott 15 éven keresztül, de még ezekben az években is olvasta a nemzetközi művészeti folyóiratokat, és intenzív levelezést folytatott művészkollégáival.

Elég jól ismerte a nemzetközi művészet eseményeit és irányzatait. 18 éves korában Párizsba utazott tanulni, és már 20 éves korában kiállított a Párizsi Szalonban. Az akkor festett kép, amely egy zsidó szertartást ábrázolt, most látható az Ateneum kiállításán.

Tehetségét korán felismerték, már 11 éves korában felvették a Finn Művészeti Társaság rajziskolájába. Az 1880-as évek meghozták a művészi sikert, díjakat nyert, kiállításai voltak, utazott, és számos ösztöndíjat nyert el. Mindazonáltal világos volt, hogy női mivolta miatt hátrányok érik. Amikor a Finn Művészeti Társaság megvásárolja Lábadozó című képét, a kért 1000 markka helyett csak 880-at fizetnek neki.

A Franciaországban és Nagy-Britanniában töltött 1880-as évek után nehezen találta helyét Finnországban. Rajzot kellett tanítania a Társaság iskolájában, amit nehéznek talált – „nem találtam örömet a tanításban” – panaszkodott.

Amikor 1902-ben Hyvinkääbe költözött, felszabadult a tanítás, és a finn főváros művészeti életének nyomása alól.

Schjerfbeck festészetében nagyon fontosak voltak az élő modellek, és nem is első sorban a külsejük miatt, hanem megpróbálta megjeleníteni a modell belső tulajdonságait is. Rendszerint sokáig dolgozott a képein, hozzátett és elvett színeket, kitörölt, kivakart szükségtelennek tűnő részleteket. Az élő modellek mellet fontos volt számára a nagy mesterek tanulmányozása. A mostani kiállítás bemutatja El Grecohoz fűződő kapcsolatát, akinek művei alapján számos tanulmányt készített.