Saját bázisával szemben erősködik a Fidesz
Hatalmas a kockázata annak, ha a Fidesz a közigazgatási rendszert is erőből, a központi hatalom szemszögéből kívánja átalakítani, állami gyámság alá vonva az önkormányzatokat. Nem az a lényegi kérdés ugyanis, ki diktál, hanem az, hogyan működhet az egész hatékonyabban, olcsóbban, és miként felelhet meg leginkább az állampolgári elvárásoknak.
A közigazgatás bármely országban akkor működik jól, ha megvan az egyensúly a nemzeti sajátosságok és hagyományoknak megfelelően az állami és helyi feladat- és jogkörök, valamint a hozzájuk rendelt források között. Nálunk tradicionálisan a központi hatalom volt túlsúlyban. A rendszerváltáskor a demokrácia egyik alapkövének tekintették, hogy nagyobb teret adjanak az önkormányzatiságnak, még akkor is, ha ezzel egy ellentmondásos, szétszabdalt és nagyon drága struktúrát teremtettek.
Gyorsan kiderült, hogy túllőttek a célon, egy szétforgácsolódott, bürokratikus rendszer jött létre, csaknem 3200, zömmel kistelepüléseken működő önkormányzattal, amelyek finanszírozása kezdettől fogva nagy terhet jelentett. Az egymást követő kormányok próbáltak ezen változtatni, de miután az egészet újraalakítani a megfelelő politikai támogatás híján nem tudták – kétharmados törvényekről van szó! –, megelégedtek azzal, hogy a feladatmegosztást és a forráselosztást módosítgatták, általában nem az önkormányzatok javára. Ahogy romlott az ország pénzügyi helyzete, egyre jellemzőbbé vált, hogy a kormány feladatot delegált le, a kellő forrásokat viszont nem biztosította.
Ez azt eredményezte, hogy nőtt az aránytalanság az elvégzendő feladatok – oktatás, egészségügy, szociális terület, közüzemek, infrastruktúra fenntartás stb. –, valamint a rendelkezésre álló helyi pénzforrások között. Mindez törvényszerűen eladósodáshoz vezetett: annak oka, hogy az önkormányzatok hiteltartozása mára meghaladja az 1000 milliárd forintot, alapvetően ez a helyzet volt, és csak kisebb mértékben a helyi döntéshozók felelőtlensége. Mivel a történtek előre láthatóak voltak, az elmúlt években tanulmányok sora készült az elkerülhetetlen reformról, ezek közül talán a legalaposabb a Sárközy Tamás nevével fémjelzett csapat munkája. Ők az önkormányzatok számának drasztikus csökkentését javasolták, összhangban a hatás- és feladatkörök újraszabályozásával és a finanszírozás alapvető átalakításával. Mindez a szerzők szerint egyrészt hatékonyabb működést, másrészt sok százmilliárd forintos megtakarítást eredményezne.
A baj csak az, hogy ilyen horderejű átalakítást csak széles társadalmi támogatással és persze nagy parlamenti többséggel lehet végrehajtani. A szocialista-szabaddemokrata koalíció többször nekifutott a dolognak, folyamatosan változtatgattak a finanszírozási háttéren, leginkább pénzt vontak el, igyekeztek ösztönözni az önkéntes kistérségi társulásokat, csökkenteni próbáltak a helyi feladatokon, például iskolák, más intézmények összevonásával stb. Hiányzott azonban a világos koncepció, ráadásul minden lépést a Fidesz ellenzékből a legélesebben támadott, falurombolással, nemzetpusztítással vádolva a kormányt.
Most viszont, hatalomra kerülve, nekik kell szembenézniük az egész problémaköteggel. Ahogy az eddigi tapasztalatok alapján várható volt, a legegyszerűbbnek látszó megoldást választják: a központi hatalmat felhasználva erőből akarják az önkormányzati rendszert átalakítani, azaz mindenben a saját politikai szándékaikat akarják keresztülverni. Nagyjából azt a koncepciót követik, amellyel már elődeik is próbálkoztak, azzal a különbséggel, hogy náluk nincs szó önkéntességről, meggyőző ösztönzésről, hanem csak törvényi rendelkezésről. Ettől még lehet jó az új rendszer, nyilvánvaló ugyanis, hogy a helyiek nem feltétlenül érdekeltek egy kisebb és áttekinthetőbb struktúrában. Ezért érdemes végignézni, hogy az eddig megismert elképzelések alapján tényleg előnyére változhat-e az önkormányzatiság hazánkban.
Az első szempont az lehet, hogy a Fidesz koncepciója megfelel-e maguknak az önrendelkezési elveknek, azaz annak, hogy a helyi ügyekről saját felelősségük alapján a helyiek döntsenek. Ez részben lesz így, mert vélhetően az egészségügyi ellátás és oktatás egy része kerül csak el, minden más helyben marad. Ezzel szemben a helyi kormányhivatalok adott esetben egyszerűen átvehetik az önkormányzati hatásköröket, és közvetlen felügyelet alá vonhatják a pénzügyeket is. Így elvileg ugyan megakadályozható például az eladósodás, viszont a helyi testületek gyakorlatilag teljesen kiszolgáltatottá válhatnak. Ez nem csupán a politikai befolyást teszi lehetővé, de a korrupciót is növelheti.
Ez hatással lehet arra is, valóban hatékonyabb lesz-e a működés rendszere. Ez alapvetően attól függ, milyen szintre milyen feladatot rónak, mennyire lesz képes annak eleget tenni. Lényegében jó irány, hogy a 2000 lakos alatti településeken nem lesz polgármesteri hivatal, 1000 alatt pedig testületek sem, hanem azok összevontan járási szintre kerülnek. Ezzel visszatérnek az egyszer már túlbürokratizáltnak minősített járások: országosan 200 ilyen hivatal jönne létre, azaz a települések több mint feléből majd utazgatni kell minden ügyintézéshez. Sőt: értelemszerűen más közszolgálati rendszerek is alkalmazkodnak ehhez, beleértve az orvosi és kórházi ellátást, a közoktatást, a közlekedést, a postát stb. Ez finoman szólva is óriási változás ahhoz képest, hogy a Fidesz nemrégen még kampányt indított a mozgóposták rendszere és néhány kisposta bezárása ellen…
Ettől persze a működés még lehet hatékonyabb, feltéve, hogy a korábban már többször emlegetett arányosság a feladatok, a döntési jogosítványok és hozzájuk rendelt források között megteremtődik. Ennek részleteit egyelőre nem látni, az ördög pedig azokban van. Ugyancsak nyitott kérdés, olcsóbb lesz-e a rendszer egésze, azaz mennyi lesz a megtakarítás a kistelepülési hivatalok bezárásával és mekkora költsége lesz az új járási hivataloknak? Mennyi lesz a hozadéka a közszolgálati intézmények részbeni megszüntetésének vagy beolvasztásának? Arra ugyanis nem szabad számítani, hogy valami pusztán attól olcsóbb lesz, hogy állami kézbe kerül. Valóban racionális döntések fognak születni, vagy ahogy ez nálunk menni szokott, politikai és egyéb lobbiérdekek érvényesülnek majd? Ez különösen érzékeny kérdés, mert a Fidesz-kormánynak saját helyi bázisaival kell majd megküzdenie ahhoz, hogy átverje a változásokat. Nehogy az legyen az egész vége, hogy új helyi hatalmi szerkezet épül ki, de lényegében minden marad a régiben: lesznek, akik jól járnak, de se hatékonyabb, se olcsóbb, se barátságosabb nem lesz a megreformált önkormányzati rendszer.
