Rosszul indult az év – maradunk a szégyenpadon?
Az eddig nyilvánosságra került makroadatok alapján biztosra vehető, hogy az első negyedévben is folytatódott a recesszió hazánkban, a kérdés csupán az, milyen mértékű volt. Ez korántsem mindegy, mert nagyban befolyásolja, mekkora korrekcióra lehet szükség a túlzottdeficit-eljárás megszűnéséhez. Ha túl rossz az adat, minden bizonnyal legalább őszig a szégyenpadon maradhatunk.
A legújabb uniós országjelentésből ismételten kiderült, hogy Orbánékkal ellentétben Brüsszel számára a hiány kordában tartása nem öncél, hanem a fenntartható növekedés egyik alapfeltétele. Hiába sikerül leszorítani a deficitet, ha ezt olyan eszközökkel érik el, amelyek visszavetik a gazdaság teljesítményét, fékezik annak bővülését, és ezzel veszélyeztetik a hosszútávú stabilitást. A gazdasági fejlődés kilátásai tehát fontosabbak, mint a hiánycél egyszeri teljesítése, vagy másképpen fogalmazva a tartós növekedés lehet a deficit leküzdésének és az adósság csökkenésének igazi garanciája.
Nyilvánvaló ellentmondás, hogy ha a költségvetés mérlegének javításához megszorító lépésekre van szükség, akkor azok törvényszerűen negatívan hatnak a növekedésre. Különösen igaz ez, ha egy kormány az egyenletes teherelosztás helyett a lakosság szegényebb kétharmadára hárítja a legtöbbet, egyidejűleg pedig a gazdaság húzóágazatait sújtja kemény különadókkal. Ennek egyenes következménye a fogyasztás látványos visszaesése és a beruházások zuhanása, a gazdaság romló teljesítménye és növekedési potenciáljának minimálisra szűkülése. Kibontakozás helyett csak mélyül a válság, fellendülés nélkül a hiány átmeneti csökkenés után elkerülhetetlenül újratermelődik.
Kulcskérdés tehát nálunk is a gazdasági növekedés beindulása, ezzel Orbánék is tisztában vannak. A baj csak az, hogy unortodox ténykedésükkel saját magukat szorították sarokba, a mozgásterük csekély, hacsak nem akarnak látványosan szakítani az eddigi módszereikkel, és belefogni a szakértők által évek óta szorgalmazott szerkezeti reformokba. Ezt most, a választások előtt nem tehetik meg, még ha akarnák sem, mert az a hatalmuk elvesztéséhez vezethetne, márpedig számukra annak megőrzése a jelek szerint mindennél fontosabb. Így nem marad más, mint haladni tovább az eddigi úton, bevetni egy-két újabb unortodox eszközt, és bízni az európai fellendülésben.
A túlzottdeficit-eljárás alól kikerülni presztizskérdés a Fidesz számára, ehhez viszont a növekedési kilátások javulását is fel kellene mutatni. Nem véletlenül mondta Varga Mihály, hogy megvárják az első negyedéves eredményeket, és utána döntenek a további lépésekről. Az előjelek nem a legkedvezőbbek: az első három hónapban az ipari termelés éves összehasonlításban 3,1 százalékkal, a fogyasztás 2,5 százalékkal csökkent, az export stagnált. Ebből már előre látható, hogy a GDP is csökkent, folytatódik tehát a recesszió. Nagyon sok múlik azon, hogy a nemzeti össztermék nagyobbik részét adó szolgáltatási szféra hogyan teljesített, de a gyenge beruházási és fogyasztási adatok alapján ott is csökkenés volt. Az összképet rontja, hogy április végéig a hiány 528 milliárd forint volt, ami az éves tervezet 60 százaléka, és 300 milliárddal magasabb a tavalyinál.
A várva várt fellendülés tehát odébb van, a harmadik negyedévben indulhat némi növekedés, ami az év végén valamelyest gyorsulhat, de az csak arra lehet elég, hogy éves szinten stagnáljon a magyar gazdaság. Ez is csak akkor reális, ha legfőbb kiviteli piacainkon, az EU-ban és főként Németországban is beindul a növekedés, amire megvan az esély. Idehaza a rezsicsökkentési láz miatti alacsonyabb infláció nyomán picit emelkedhetnek a reáljövedelmek, a fogyasztásra azonban ennek aligha lesz érzékelhető a hatása /ez látszik abból, hogy az első három hónapban a remélt növekedés helyett tovább csökkent a lakosság vásárlási kedve/.
Az MNB által meghirdetett kedvezményes hitelprogramtól sem várhatunk csodát: a teljes rendelkezésre álló összeg a vállalati hitelállomány csupán néhány százaléka, ráadásul a bizonytalan gazdasági környezet és a szűkös kereslet behatárolja a cégek vállalkozási kedvét. Egy friss, széles körű felmérés szerint az olcsó hitel a kkv-k kevesebb, mint ötödét ösztönzi új beruházásokra, a fő gond tehát számukra nem a magas kamat, hanem a piaci problémák. Az MNB akciója leginkább azokat segítheti, akik amúgy is fejlesztenének és hitelképesek, és így olcsóbb pénzhez juthatnak. Az ösztönző hatás így korlátozott lesz, szakértői becslések szerint 0,1-0,2 százalékkal járulhat hozzá a GDP-hez.
Hozhat a konyhára a mezőgazdaság is, a tavalyi katasztrofális év után egy jó közepes terméssel is az ágazat 20-25 százalékkal növekedhet. Az agrárium azonban az össztermék kevesebb mint 4 százalékát adja, azaz legfeljebb 0,7-0,9 százalékkal dobhatja meg a GDP-t. A rossz évkezdést, valamint a jövőbeni negatív és pozitív tényezőket egyaránt figyelembe vevő realitások alapján a gazdasági teljesítmény az idén stagnálás körüli lehet, és a következő 2-3 évben is legfeljebb 1-2 százalék között mozoghat. Feltéve persze, hogy ez év második felére Európa is túljut a recesszión, és nem éri a világgazdaságot újabb kellemetlen meglepetés.
Ha a fenti prognózis beválik, még akkor sem tapsolhatunk. Legkésőbb ősszel kikerülhetünk ugyan a túlzottdeficit-eljárás alól, azaz a kormány valamivel szabadabb kezet kaphat a gazdasági döntésekben, kérdés azonban, ezzel hogyan tud és akar majd élni. Ha Orbánék úgy folytatják, ahogy eddig működtek, sőt rátesznek egy unortodox lapáttal, és ezt netán egy esetleges választási győzelem után is folytatják, még távolabb kerülünk azoktól a fejlett országoktól, akikhez mindig közeledni akartunk.
