Róna Péter: Ha egy kurzus „örökre” tervez

– Nemrég azt mondta az ATV Egyenes beszéd című műsorában: Nobel-díjas közgazdászok szerint a gazdaságban meghatározó szerepe van a méltányosságnak és az igazságosságnak. Tudományosan bizonyítható, hogy a morál kifizetődő?

– A közgazdaság-tudományban paradigmaváltás zajlott le. Korábban azt hitték, a gazdaság törvényszerűségei matematikailag modellezhetők, és a liberális piacgazdaság önmagában megteremti a jólétet. Már tudjuk, ez nincs így. Az újabb kutatások alátámasztják: tartós piaci fejlődés is csak ott várható, ahol a lakosság többsége elégedett a helyzetével. Ám ahol túl nagyok a vagyoni különbségek, és tömegek válnak kiszolgáltatottá, ott a társadalom diszfunkcionális lesz: terjed a bűnözés, romlik az emberek pszichés és egészségi állapota. Visszaesik a termelékenység is.

– Mintha a mai magyar vadkapitalizmus tüneteit sorolná...

– Pedig a rendszerváltás előtt még nálunk is erős volt a szolidaritás. Legalábbis senkinek nem kellett nyomorognia. De 1989 után drámaian romlott a társadalmi kohézió: az önzés és az egyéni érdekek hajszolása vált általánossá. Egyesek felemelkedtek, ugyanakkor milliók sülylyedtek a létminimum alá, amit eltűrt a mindenkori politikai vezetés és az ország is. Szerintem minden problémánk alapja, hogy rossz felzárkózási pályát választottunk. A jól működő magyar nagyvállalatokat felszámolták vagy fillérekért privatizálták. És a hazai piacot jelentős mértékben átengedték a külföldi befektetőknek.

– És ez miért baj? Kelet-Közép-Európában óriási verseny folyik ma is a multikért.

– A versengésnek is vannak határai. Mi – a hazai kis- és közepes vállalkozások rovására – túl sok előnyt biztosítottunk a külföldi befektetőknek. Pár éve egy OECD-vizsgálat kimutatta: Magyarország százhatvan százalékkal több kedvezményt ad a multiknak, mint a többi „visegrádi állam”. Például az egyik autógyárnak itt nyolc évig nem kell adót fizetnie, és jelentős állami támogatásokat is kapott azért, hogy munkát adjon az embereknek. Egy hipermarket az utóbbi öt évben a nettó bevételének mindössze 1,8 százalékát fizette be adóként, ráadásul harminc-negyven százalékos kedvezményt nyújtottak neki a honi áramszolgáltatók.

– Az Orbán-kormány azzal a hivatkozással vezette be az egykulcsos adórendszert, hogy ez jó a multiknak is: az egész térségben nálunk lesz a legkedvezőbb beruházni.

– Meg is lett az előre látható következménye. Az év első öt hónapjában több importált Audi talált vevőre, mint hazánkban gyártott Suzuki. Az egykulcsos adórendszer korszerűtlen és méltánytalan is: a gazdagokat juttatja jövedelemtöbblethez. A stabilan fejlődő gazdaságokban éppen ezért progresszív adózás van. Amúgy adócsökkentéssel mindig azok az országok próbálkoznak, amelyek mással már nem képesek vonzóvá tenni magukat. A nemzetközi cégek a beruházásaiknál főleg azt mérlegelik: az adott helyen mennyire képzett a munkaerő, milyen az infrastruktúra és a jogbiztonság. E téren egyre nő a hátrányunk a szomszédainkhoz képest. És ezt tetézi a kormány azzal, hogy pénzt von ki az oktatásból, az egészségügyből, a kultúrából. Katasztrofális hiba! Az is elriasztja a külföldi tőkét, hogy a Fidesz a pillanatnyi érdekei alapján változtatja meg a jogszabályokat, visszamenőleges törvényeket hoz, korlátozza az Alkotmánybíróság jogkörét. Pénzpolitikájuk egyébként abszolút következetlen: ha szeretnék idecsalogatni a multikat, miért vetnek ki rájuk különadót? Az adórendszernek szektorsemlegesnek kell lennie. A bizonytalan határidejű különsarcok politikai önkényességről árulkodnak.

– Viszont az új Széchenyi terv pályázataival 173 milliárd forintot osztanak szét a hazai kis- és közepes vállalkozások fejlesztésére.

– A honi vállalkozások megerősítésének legrosszabb módja, ha közpénzből tőkésítik fel őket. Egy mostani felmérés szerint azok a hazai cégek, amelyek a bevételeiknek legalább harminc százalékát állami forrásból szerezték, még annyi GDP-t sem termeltek, mint amennyi a támogatásuk volt.

– Az állam a legrosszabb vállalkozásokat finanszírozná?

– A pályázatoknál többnyire nem az számít, mennyire piacképes a jelölt, inkább az, hogy milyen politikai-gazdasági vagy akár személyes érdekkörökhöz tartozik. Másfelől a „központilag felkarolt” cégek elkényelmesednek, kevésbé innovatívak, ezért is eredménytelenebbek. Vagyis nem az a jó, ha minél többet adunk nekik, hanem az, ha kevesebbet veszünk el tőlük. Például: ha a vállalkozások járulékterheit csökkentenék, több embert foglalkoztathatnának. Az oktatás és a képzés színvonalának emelése mellett ez lenne az egyik legfontosabb lépés.

– Ám a kormány sürgetőbbnek tartja az államadósság ötven százalék alá csökkentését. Ezért kevesebbet fordítanak majd szociális kiadásokra is. Megszüntetik a korkedvezményes nyugdíjat. Pontosabban: aki nem hajlandó visszamenni dolgozni, azt megadóztatják. A rokkantakat is – ha akarják, ha nem – „visszavezetik a munka világába”.

– Ennek a koncepciónak a kiindulópontja is téves. Ugyanis az államadósságunk mértéke már most sem kirívó az EU-ban. Tehát nem indokolt gyors, drasztikus adósságcsökkentő programokkal a lakosság terheit súlyosan növelni. Az igazi gondunk más: az állami és magánhitelek hetven százaléka devizatartozás. Ez az oka annak, hogy annyira kiszolgáltatottak vagyunk a külső pénzpiacnak, a valutaárfolyam ingadozásainak. A kormánynak ezt kellene megoldania. Mit segít a helyzeten, ha a nyugdíjas rendőröket meg a rokkantakat elzavarják dolgozni? És főleg: hol van számukra munkahely?

– Hatalmas közmunkaprogramok beindítását tervezik.

– Ez azoknál lehet szociálisan hasznos, akik évek óta segélyen élnek, s elszoktak attól, hogy reggelente dolgozni menjenek. Ám hosszú távon ez sem old meg semmit. A közmunka gazdaságélénkítő hatása nulla: nem teremt piacképes munkahelyeket. Sőt, ronthatja is a valódi foglalkoztatást. Hiszen ha a munkaadók azt látják, hogy meg lehet oldani a feladatokat filléres bérű közmunkásokkal és járulékfizetés nélkül, mi ösztönözné őket arra, hogy jóval több költséggel alkalmazottakat vegyenek fel? A közmunkaprogram az adóelkerülés paradicsomává is válhat. A magyar társadalomban a legnagyobb méltánytalanság a szegényeket éri. Hazug politikai propaganda, hogy az óriási szociális kiadások miatt csúsztunk ilyen mélyre. Semmivel nem fordítottunk erre többet az uniós átlagnál.

– Ha úgy vesszük, az új alkotmány is a méltánytalanság alaptörvénye. Az államnak semmilyen szociális kötelezettsége sincs, viszont az állampolgárnak vannak kötelességei. Például, hogy dolgozzon a segélyért.

– Az alkotmányban az alapvető jogokat is feltételekhez kötik. Ez elképesztő, ilyen sehol nincs a modern nyugati világban. Nemrég részt vettem Angliában egy nemzetközi gazdaságelemző konferencián, ahol az egyik neves szakértő Magyarországot „a Balkán északi tagállamaként” emlegette. Az Orbán-kormány mindent megtesz azért, hogy évtizedekre bebetonozza a hatalmát. Ennek a gazdasági következményei is beláthatatlanok. A mai világ roppant változékony: azok az országok sikeresek, amelyek képesek alkalmazkodni. Ha egy politikai kurzus „örökre” tervez, nincs, ami arra kényszerítse, hogy igazodjon a változó körülményekhez. Ez egy teljesen befagyott gazdasági, szellemi élethez vezethet. Bezárult társadalomhoz, amelyet a korrupció és a gyűlölet ural. Az értelmiségnek felelőssége felhívni az emberek figyelmét arra: ha nem vigyázunk, Európa egyik legigazságtalanabb társadalma születhet meg Magyarországon.