Paks II.: pénz beszél, kutya ugat?

A paksi atomerőmű tervezett új blokkjai szövevényes történetének kezdetére valószínűleg már kevesen emlékeznek. Még a szocialista kormányzás idején fogadott el a parlament egy átfogó dokumentumot az atomenergetikai stratégiáról, amire egy ideig Orbánék szívesen hivatkoztak mint a beruházást megalapozó tanulmányra. Valójában megvalósíthatósági elemzésről szó sem volt, sőt kifejezetten azt tartalmazta a határozat, hogy a későbbi fejlesztéseket részletes és minden szempontra kiterjedő szakértői munkának kell megelőznie.

Erre azért fontos emlékeztetni, mert az Orbán-kormány úgy döntött a beruházásról és állapodott meg az oroszokkal, hogy tényleges megvalósítási tanulmányt és pénzügyi kimutatást nem tudott felmutatni. Kiderült, hogy készültek ugyan szakértői elemzések, de ezek soha meg nem térülőnek mutatták ki a projektet, ezért aztán titkolni igyekeztek őket, két okból is: egyrészt Paks II.-t a kormánypropaganda a rezsicsökkentés bástyájaként igyekszik beállítani, Paks = olcsó áram szlogennel, másrészt az uniós szabályok tiltják a közvetlen állami támogatást az ilyen beruházásoknál. Ha beismerik, hogy az új blokkok túl drágák és piaci alapon nem lehetnek rentábilisak, mindkét területen helybe mennek a pofonért.

A másik fő probléma kezdettől fogva az elvileg kötelező nyílt közbeszerzés elmaradása volt. 2013 őszén, amikor először beszéltek konkrétan az új paksi beruházásról, még nemzetközi tender kiírását ígérték Orbánék. Néhány hónap múlva aztán a legnagyobb titokban megállapodást kötöttek a Roszatommal és Putyinékkal, jellemző módon a szerződés szövegéről is csak orosz forrásból értesülhettünk. Hab volt a tortán, hogy azt állították, Brüsszellel mindent egyeztettek és jóváhagyattak, amiből egy szó sem volt igaz. Nem is lehetett, mert a hozzáértők pontosan tudták, milyen alapos és hosszú a brüsszeli engedélyeztetési procedúra.

A kormány tehát minden erővel kész helyzetet próbált teremteni, hogy ne lehessen megkérdőjelezni a paksi projektet. Ennek része volt a félrevezető propaganda, a hazugságok sorozata, valamint a beruházás csaknem minden elemére kiterjedő, elképesztő titkosítás, amelynek nyomán nem követhetjük tisztán a projekt alakulását, a döntéshozatalt és a konkrét számokat. Ez önmagában a határtalan korrupció melegágya, hiszen sok ezer milliárd forint közpénz kontrollálhatatlan elköltését teszi lehetővé.

Hogy pontosan mennyit, szintén nem világos, mert az emlegetett 12,5 milliárd eurós összeg számos fontos részelemet, így például az orosz hitel kamatait egyáltalán nem, a használt fűtőanyag tárolási költségeit és a hűtési rendszer megvalósítását pedig csak vázlatosan tartalmazza. Ezek duplájára emelhetik a kiadásokat, és akkor még nem beszéltünk az egyelőre nem kalkulálható tényezőkről, amelyek minden atomerőművi beruházásnál jelentkeznek és mindenhol jelentős többletköltséget okoznak. A végösszeg szakértők szerint elérheti – jelenlegi árakon számolva – a 8-10 ezer milliárd forintot, a tét tehát óriási valamennyiünk, sőt a következő nemzedékek számára is.

A beruházáshoz szükség van az illetékes uniós szervek jóváhagyására, és ez nem ígérkezett fáklyás menetnek. Három kérdéskörben indult meg a vizsgálat, a műszaki-biztonsági, a tiltott állami támogatási és a tendereztetés elmaradása témákban. Az első gyorsan lezárult: az Euratom hozzájárult a projekthez azzal a feltétellel, hogy a fűtőanyagra az oroszok csak korlátozott ideig kaphatnak kizárólagos szállítási jogot. Ezt a magyar kormány elfogadta, és e szerint módosították is a Roszatommal kötött szerződést.

A másik két ügy már jóval problémásabb, mert nyilvánvalónak látszik a szabálysértés. A nyílt közbeszerzés elmaradása tény, az első magyar magyarázat pedig röhejes volt. A kormány arra hivatkozott, hogy mentesültek a pályáztatás alól, mivel törvényes nemzetközi szerződésből adódó ügyletről van szó. Igen ám, de az erről szóló törvényt a parlament fideszes többsége már az oroszokkal kötött megállapodás után, utólag szavazta meg, azaz az érvelés teljességgel hamis. Brüsszel nem is hagyta, hogy hülyére vegyék, és informálisan jelezte, hogy gond lesz a jóváhagyással.

Itt jött az a csavar, amelyre most derült fény: az EU energetikai főigazgatója tippet adott, miként kerülhető meg a tendereztetési szabály: hivatkozzanak arra, hogy kizárólag a Roszatom képes a műszaki feltételeknek megfelelő blokkokat szállítani. Ez persze nem igaz, de így már megkaphatjuk a jóváhagyást a szabályok megszegésére. A furcsa brüsszeli pálfordulóra a hozzá tett feltételek adnak magyarázatot: a beruházás konkrét megvalósításánál a keret legalább felére nemzetközi tendert kell kiírni, ahol a nagy nyugati cégek is pályázhatnak majd.

A helyzet így világos: az atomlobbi elérte az uniós illetékesnél a jóváhagyást a hatalmas megbízások reményében. Hogy ezt milyen eszközökkel érte el, aligha derül ki, de a korrumpálás gyanúja nyilvánvalóan felvetődik. Különösen annak fényében, hogy az érintett uniós biztos, Oettinger úr a Roszatom jól ismert lobbistájának különgépén jött Budapestre egy nem nyilvános egyeztetésre a magyar kormánnyal, aminek nyomán érdekes módon megváltozott a brüsszeli álláspont, sőt még segítettek is a magyar félnek a trükközésben.

A másik ügyben, az állami támogatásnál is hírek szerint igen megértő lesz Brüsszel, és bár megállapítja a nyilvánvalót, azaz a tiltott állami támogatás tényét, mivel piaci alapon a beruházás nem térülhet meg, fából vaskarikaként mégis engedélyezi azt. Csupán azt a kitételt szabja, hogy a majd termelődő áramot az európai szabadpiaci feltételek között, nem pedig közvetlenül az MVM-nek kell értékesíteni. Ha ez igaz, annyit jelent, hogy a tényleges piaci árat kaphatja csak Paks, ami szakértők szerint évente több tízmilliárd forintnyi veszteséget hozhat, amelyet – állami cég lévén – az adófizetők pénzéből kell pótolni.

Az új blokkok működőképességéért tehát mi fogunk fizetni, vagy az árral, vagy az adónkkal. Aligha vigasztal minket, hogy rajtunk kívül mindenki jól jár, Orbánéktól és a fideszes gazdasági hátországtól kezdve a Roszatomon és Putyinon át egyes brüsszeli bürokratákig és az atomenergetikai multikig. Ahogy írtuk az elején: pénz beszél, kutya ugat.