Ötlettől a világsikerig

Különösnek tetszhet, de a Facebook és a Google is startupként határozzák meg magukat. Pedig nem is kezdők, már birodalmak. De a „startup” címkével éppen azt a gondolkodást akarják kifejezni: mindig is képesek újítani, szolgáltatásaik, termékeik előremutatóak, biztos a gyors üzleti felfutás.

Sokszor hallani, a startupok voltaképpen „garázscégek”. Például Steve Jobs 1976-ban szüleinek a garázsában alapította meg az Apple-t. Vagy ott az Amazon, a világ legnagyobb online könyváruháza, amelyet ’94-ben indított el Jeff Bezos: eleinte saját garázsában volt az irodája és a raktár is. A klasszikus garázscég ugyanakkor inkább az informatikához kötődik. A startupba azonban belefér akár az űrkutatás vagy a robotika is. Vagy éppen a dizájn.

Persze a startup közösségi forma is. Miként szakértőink mondják: komplex vállalkozói szellem mozgatja. Ami annyit jelent: a csapat tagjai vállalkozók, befektetők, blogírók, szaksajtó, egyéb szakemberek.

Sőt társadalomelemzők már azt is látják, a „startup” fogalma egy új generációs gondolkodást, életmódot, kultúrát is jelent. Egyre több egyetemista vélekedik úgy: ha befejezi tanulmányait, saját ötletét akarja valóra váltani. Csapatot épít, befektetőtársat keres, piacot épít. Például a honi csúcs startup, a Prezi alapítói hangoztatják: olyan hatást akarnak gyakorolni Magyarországra, ahogy a Nokia – startupként – megváltoztatta Finnországot. Vagy – tegyük hozzá – miként a Skype motiválta Észtország fejlődését.

De merre tart egyáltalán a magyar startupvilág? Honi garázscégekből is lehetnek világszinten jegyzett óriások?

Oszkó Péter közgazdász ma már kockázatitőke-befektető. Állítja: a startupoké a világ legdemokratikusabb piaca, hiszen itt csak az érvényesül, aki képes alkalmazkodni a gyors váltásokhoz. Nálunk amúgy még mindig az informatikai startupok a legnépszerűbbek, de a biotechnológiai kutatások is egyre jelentősebbek. (Megjegyezzük: a biotechnológia kifejezést egy polihisztor magyar mérnök, Ereky Károly találta ki és vezette be 1919-ben.) Mindemellett elindultak a személyes kreativitást szolgáló startupok: a dizájn vagy a divat sikeres idehaza is.

A fővárosi Design Terminál stratégiai vezetőjeként Böszörményi Nagy Gergely számos startup indulásához nyújtott támogatást. Úgy véli, Budapesten a világszínvonalú mérnöki és a dizájnerképzésnek is hagyománya van, ami jelentős előny a két terület összefonódásának korában. De a hazai kezdő vállalkozások piacra lépésében fontos menedzsment-, sales- és marketingkészségek gyakran hiányoznak még. A Design Terminál ezért is indította el mentorprogramját induló kreatív kisvállalkozásoknak.

– A vállalkozói kultúra fejlődését elsősorban a jó példák és sikertörténetek segítik. Európában kevés az olyan város, ahonnan olyan „sztár startupok” indultak el, mint a magyar Prezi, a Ustream, a LogmeIn vagy az NNG. Ugyanakkor hátráltató tényező, nehezen feloldható tévhit, hogy a befektetés egyenlő a biztos sikerrel, vagy egy jó ötlet elég a világhírhez – tudjuk meg Böszörményi Nagy Gergelytől.
Egyetért ezzel Oszkó Péter. Szerinte az ötlet csupán 5-10 százalékban kulcs a sikerhez. Akkor mit mérlegel egy befektető a döntéskor? Oszkóék leginkább a projektet megvalósítók, a „startupperek” képességeit nézik. Ilyen az újdonság folyamatos keresése, de a kudarctűrés is.

– Utóbbi arra utal, vajon az egyén miként képes fölállni egy-egy csapás után, és abból minél gyorsabban tanulni. Dolgozni kezdünk különféle projekteken, s közben figyeljük az egyének viselkedését. Képességeik alapján döntünk a további beruházásokról. Az alkalmazkodási folyamatok láncolata hoz dicsőséget, nem a terv – magyarázza a közgazdász.
Soós István pszichológus pontosan tudja: ahhoz, hogy valaki elindíthasson egy startup vállalkozást, az ötleten kívül pénz és speciális képességek kellenek.

– Ha valaki nem tud nyitott lenni, a kudarcaiból tanulni, azokat korrigálni, és folyamatosan a biztonsági zónáján kívül lenni, az nem fogja élvezni ezt az izgalmas, ám nagyon rázós utat.
Tapasztalatból beszél Soós István: ő az L&D Solutions startup egyik kitalálója és vezetője. Szikla Áronnal és Udvarhelyi Zsolttal 2012-ben indították vállalkozásukat. Egy profilozószisztémát fejlesztettek mobiltelefonos applikációként: ennek révén például egy értékesítő már a tárgyalás első perceiben mobilja segítségével felméri partnerének viselkedési stílusát, és a mobil tippeket is ad, hogyan vigye tovább az üzletkötést. Tíz évre, tervezgetésekre és próbákra volt szükség ahhoz, hogy ez a „mobil learning” termék ilyen színvonalon megjelenjen, és elfogadja a piac is.

A tíz esztendő – meséli Soós István – viszontagságos időszak volt. Egyikük kénytelen volt eladni a kocsiját. Másikuk a teljes megtakarítását fordította a termék kezdeti fejlesztésére. Harmadikuknak a lakásán dolgoztak éjjel-nappal. De hamar belátták: forráshoz kell jutniuk, hogy életben maradjanak. Szerencséjük volt, mivel itthon akkoriban váltak egyre többen startupbefektetővé. Az L&D kapott is tőkét. De ahhoz, hogy kilépjenek külföldi piacra, második tőkebefektetés szükséges.

Amúgy Soós István találóan mondta: a hazai startupkultúra pezsgése a 19. század végi alaszkai aranyláz időszakához hasonlít.

A zömében Y-generációs, 20–35 éves startuppereknél az L&D Solutions alapítói idősebbek. Ami előnyük is. Megeshet: egy huszonévesnek kifejezetten a gyors fejlesztés a célja, hogy egy nagy multi „lenyelhesse” a termékét, őt magát pedig olyan bevételhez juttassa, amelyből harmincévesen már nyugdíjba is mehet. Az L&D azonban inkább hozzáadott értéket teremt egy gyorsan fejlődő innovációs területen.

Szakértőink szerint a startup forradalma azt is jelzi, hogy a 2008-as válság miatt megváltozott a reálgazdaság működése, a klasszikus karrierutak telítődtek. Nem véletlen, hogy az EU úgy döntött: támogatják a 21. századi technológiákat használó csapatokat, hogy innovatív és kreatív álmaikat megvalósíthassák. A honi startupok néhány éve például a Jeremie-alapok révén beáramló kockázati tőke segítségével kaptak erőre. (A Jeremie 70 százalékban uniós forrásból áll, amelyet 30 százalékban kiegészítenek magánpiaci befektetők.)

Nyilván nálunk is vannak „megélhetési startupok”: csak a pályázat miatt alakultak, aztán gyorsan el is halnak. Persze a tapasztalt befektetők kiszúrják a rossz szándékot: valaki csak azért indít céget, hogy tőkére pályázzon, amelyből két-három évig fizetést adhat magának, az értékteremtés azonban nem érdekli. Tény, sokan megtanultak megfelelő módon pályázni. De egy tapasztalt befektető sosem csak a papír alapján teszi le a voksát valamely cég mellett. És számára egy-két meggyőző beszélgetés sem elegendő a megfelelő döntéshez.

Böszörményi Nagy Gergely különösen fontosnak tartja: a startupvilág példaképei, nemzetközi ikonjai számára nemcsak a meggazdagodás, hanem az életvitelünket kedvezően befolyásoló változások elérése is cél. Nem véletlen, hogy a Tesla-alapító Elon Musktól a Prezi megálmodóiig mindegyikük aktív közösségépítő is.