Oszlopháború

Két barát tavaly összekapott, és most bontják a Mahir-hirdetőoszlopot. Nem csak ezt, itt a képen. Állítólag van még ilyenből hétszáz, úgyhogy kemény munka lesz. Nagyberuházás. Összértéke eléri a 150 milliót. A főváros már készült rá, mint a télre, gondosan elkülönítette az összeget, óra indul, a kényszerbontás mehet.

Budapest hadban áll. Őrző-védő kft.-k felvonulnak (a Mahir Cityposter oldalán), a Budapest Közút Zrt. emberei nyomulnak (a Fővárosi Közgyűlés oldalán). Azt sem tudjuk, kik a mieink. A képviselők szavaznak, az ügyvédek szépen keresnek, a rendőrök intézkednek, indul a razzia. Kikérdezés, kényszerintézkedés. Megy a hirig a Bartók Béla úton, szirénakórus a Soroksári úton, oszlopról oszlopra dúl a harc. Simicska nem adhatja olcsón. Végtére is a Mahir az őscég, a kezdet. A fogantatási pont. A belvárosban csonkok meredeznek, másutt is gépesített hadosztályok, daruskocsik gyülekeznek.

Kérdés persze, hogy jutott a Mahir 2006-ban huszonöt évre (2031-ig!) szóló, elképesztően gáláns szerződéshez. Miért engedte el a pályázónak a város a területhasználati díjat? Azt még a csóró pizzástól is beszedik. És miért kellett öt végtelen tarlósi év, hogy mindez mára kiderüljön, hogy a „jó erkölcsbe ütközés” jogi fogalma fölmerüljön? „Mélységes mély a múltnak kútja”, ahogy az író is tudja, amelyben nincs kezdet, csak vég. Olyan, mint ez a mostani. Két jó barát összeveszett, és eltűnnek a Mahir-plakáthelyek. Mi jön utánuk? Az ESMA? A Garancsi István főmenedzser által tulajdonolt spanyol–magyar vállalkozás? Lehet. Az is egy, a reklámpiacon mozgó cég, tavaly áprilisban vette Garancsi. Amikor „megújult”, ki is segítették. Az Országgyűlés már júniusban módosította a törvényt a közutak mentén álló poszterek kifüggesztési tilalmáról. (A tilalom az új választási törvény kiegészítő rendelkezése volt, de ma már nem kell.)

Mellesleg Mahir-ügyben többről van szó, mint slemil politikusokról. Barátokról és üzlettársakról. Érzelmekről, erős szavakról. Elillant ifjúságról, árulásról, megtört szívről és elmaradt profitról. Ezért minekünk, lakosoknak meg kell ezt értenünk. Elég, ha csak átmegyünk a zebrán és leszegjük a fejünk, a csődületre pillantást sem vetünk. Magánügy. Hogy tartozna ránk? Ők ketten összevesztek és most kajakra mennek. Momentán szétdúlják a várost. Olyan ez, mint a falusi mulatság, ahol a begőzölt felek apróra szétverik a kocsmát. Ezt a kocsmát most Budapestnek hívják.

B. A.