Orbánék túllőttek a célon: maradunk a szégyenpadon?
Hiába a vártnál kedvezőbb előzetes tavalyi hiányadat, az uniós túlzottdeficit-eljárásnál döntő szempont lehet, milyen eszközökkel érték azt el. A gond éppen ez: olyan, hosszabb távon fenntarthatatlan, a gazdaságot visszafogó intézkedések sora született, amelyek drasztikusan rontják a növekedési kilátásokat, ezáltal törvényszerűen a hiány újratermelődéséhez és további megszorításokhoz vezetnek.
Meglepő visszafogottsággal kezelte az állandó sikerpropagandát folytató kormányzati kommunikáció a KSH közleményét a tavalyi költségvetési hiány előzetes kalkulációjáról. A GDP-arányos 2,1 százalék minden idők legkisebb deficitje, és jóval alacsonyabb, mint amire bárki számított, beleértve Orbánékat is. Ez látszólag jól jön az ellenünk folyó túlzottdeficit-eljárással kapcsolatos döntés előtt, a helyzet azonban bonyolultabb. A kormány a jelek szerint túllőtt a célon, a vártnál kedvezőbb adat ugyanis nagyon sokba került nekünk: mintegy 2000 milliárdos korrekcióba, amelyet a gazdaságból és a lakosság zsebéből vontak ki. Ennek egyenes következménye volt a súlyos recesszió, a GDP 1,7 százalékos csökkenése, és minden más makrogazdasági mutató jelentős romlása.
Bőven elegendő lett volna, ha csak tartják a 3 százalék alatti szintet, kevésbé véreztetik ki a gazdaságot és élik fel a tartalékokat. A túlteljesítés mögött a hiánycélhoz való mániákus ragaszkodás mellett az áll, hogy a kormánynak magának sincs megbízható képe a büdzsé pillanatnyi állapotáról, amint az jól látszik a tucatnyi évközi módosításból. (Tegyük azért hozzá, hogy a végleges hiányszám csak hónapok múlva, az uniós felülvizsgálat után derül ki, néhány tizedes eltérés még lehetséges, főként az évek közötti áthúzódó tételek megítélése miatt. Ebből a szempontból érdekes elem, hogy tavaly az önkormányzati szféra merőben szokatlanul mintegy 200 milliárdos többletet mutatott, miközben korábban mindvégig masszívan veszteséges volt.)
Ha az alacsony hiányt eredményező tényezőket nézzük, szembeötlő, hogy míg a kiadások nominális értékben lényegében stagnáltak, addig az adóbevételek megugrottak, az szja és az áfa esetében 10 százalékkal! Jól látszik tehát, hogy a csökkenő deficitet nem szerkezeti reformokkal és az állam hatékonyabb működésével, hanem a lakosság és a cégek terheinek jelentős növelésével sikerült elérni, amiből nyilvánvalóan következik a belső fogyasztás és a beruházások visszaesése, a GDP csökkenése. Éppen ez az, amire a szakértők folyamatosan figyelmeztetik a kormányt: nem mindegy, milyen eszközökkel csökkenti a hiányt, mert gazdasági növekedés híján az törvényszerűen újratermelődik.
Erre hívta fel a figyelmet az IMF aktuális jelentése is. Fő mondanivalója az, hogy a magyar gazdaság alulteljesítésének oka nem a kedvezőtlen nemzetközi környezet, hanem a Fidesz-kormány rossz gazdaságpolitikája, a versenyszférát sújtó unortodox lépések, a kiszámíthatatlan rögtönzések, az egyszeri bevételek szerzésére irányuló intézkedések, a szerkezeti és jövedelmi aránytalanságokat növelő lépések. Ezek alapvető bizalmi problémát vetnek fel a kormányzati politikával és kételyeket a növekedési kilátásokkal kapcsolatban. Hiába tehát az egyszeri alacsony hiányadat, ha ezt nem fenntartható, hanem a gazdaságra káros hatással járó módszerekkel érték el.
