Orbánék trükköznek: hol a jelentős járulékcsökkenés?

A magyar költségvetés egyenlege az idei első tíz hónapban pozitívumot mutatott, amire másfél évtizede nem volt példa. Ez azt sejteti, hogy az év egészét tekintve a hiány akár nullszaldó közeli is lehet, ami jócskán kedvezőbb a tervezett 2,2 százaléknál. Ez számokban kifejezve 500-600 milliárd forintot jelent, ami minden korábbinál nagyobb fiskális mozgásteret nyújt az Orbán-kormánynak, és a jövőnk szempontjából közel sem mindegy, hogyan használja fel ezt.

Orbán Viktor és Parragh László, a Kereskedelmi és Iparkamar elnöke

Belefoghat nagy osztogatásba, amiből a saját érdekkörein túl a nép is kaphatna valamit, szépen előkészítve a 2018-as választásokat. Az ország szempontjából viszont az lenne a legfontosabb, hogy a gazdasági fejlődés ösztönzésére, a szerkezeti problémák kezelésére, a vállalkozások, főleg a kkv-k támogatására, a munkaerő-piaci anomáliák kiküszöbölésére fordítsák a többletforrásokat. Ez igencsak indokolt, mert egyre jobban lecsúszunk saját régiónkhoz képest a növekedési tempóban és a versenyképességben egyaránt.

A költségvetési bevételek alakulása maga kínálja a legkedvezőbb megoldást. A nagy eredményjavulás nem az állam hatékonyabb működéséből, hanem az adóbevételek megugrásából ered: szinte minden tételnél jelentős a növekedés. Az ok az, hogy nemzetközi összehasonlításban messze túl vagyunk adóztatva, gondoljunk elsősorban az unióban legmagasabb áfára és a harmadik legnagyobb, a munkavégzést terhelő 49 százalékos adóékre, ami hosszú ideje a fejlődés egyik legkomolyabb gátja. Evidensnek látszik, hogy főként adócsökkentésre fordítsák Orbánék a büdzsé megnövekedett mozgásterét, azzal tehetik a legtöbbet a növekedésért.

A forgalmi adó általános csökkentését elveti a Fidesz, mert a fogyasztáshoz köthető adóknak kiemelt szerepet szán, amiben az a logika, hogy így mindenkit azonos arányban megsarcolhatnak, jövedelmi és vagyoni viszonyoktól függetlenül. Ez egyértelműen a gazdagabbaknak kedvez, akárcsak az egykulcsos szja, valamint az egységes vagyonadó hiánya, de Orbánéknak pontosan ez a céljuk, a vagyonosabb felső-közép és felső réteg támogatása és megnyerése.

Maradnak így a vállalkozásokat és a dolgozókat egyaránt érintő közterhek. A különadók és kisadók sokasága együttesen jelentős tétel, részleges csökkentésük egy ideje már folyik, de igazán markáns hatása az általános adó- és járulékterhek lefaragásának lehet. Némi meglepetésre az első konkrét lépés ezen a téren a társasági adókulcs 9 százalékra csökkentésének kormányfői bejelentése volt. Nagy dobásnak szánta ezt Orbán, azzal a kinyilvánított céllal, hogy így tegyük kedvezőbbé hazánkat a vállalkozások számára.

Arról nem beszélt viszont, hogy ez a nagyvállalatoknak kedvez, mert az évi 500 milliós forgalom alatti cégek eddig is csak 10 százalékos nyereségadót fizettek, az ő hasznuk tehát elenyésző. A legnagyobb multiknál szintén kétséges a hatás, mert azok amúgy is jelentős adókedvezményt kapnak, és alig van olyan közöttük, amely tényleg 19 százalékot adózott volna a nyeresége után. Az viszont elképzelhető, hogy más multik is ideterelik majd papíron a forgalmuk egy részét, ahogy teszi például az adóhitel lehetőségét kihasználva a General Electric. Ha így lesz, az növeli a költségvetési bevételeinket, simán pótolva a csökkentés miatti kiesést, azaz a büdzsé nem sérül, viszont valódi vállalkozásösztönző hatást sem várhatunk.

Szemben a járulékcsökkenéssel, amely valóban javíthatja a cégek anyagi helyzetét és a foglalkoztatottak jövedelmi viszonyait. Ennek feltétele, hogy jelentős mértékű, legalább 15 százalékos legyen a tehercsökkenés, és még azzal is csupán a környező országok átlagos adóékjének szintjére süllyedünk. Bár most adott a lehetőség egy nagy lépésre, Orbánék inkább trükközésbe fogtak: a teherlefaragást összekötik a minimálbér emelésével, az utóbbi mintegy 15 százalékos növeléséért cserébe az előbbi 5 százalékos csökkentését ajánlják.

A konkrét számokkal kalkulálva gyorsan levezethető, hogy a vállalkozások tb-költsége 15 ezer forintos minimálbér-emeléssel nagyjából 4 ezer forinttal nő, a tb-kulcs 5 százalékos lefaragásával viszont 6 ezer forinttal lesz kisebb a minimálbér összegére vetítve, azaz csupán kétezer forintot nyernek az egésszel (a céget terhelő tb-járulék az eddigi mintegy 30 ezer forintról 28 ezerre csökken). Ez lényegében igaz a csaknem milliónyi, minimálbér után járulékot fizető egyéni vállalkozóra is.

Ügyes: a kormány ezúttal is a vállalkozásokkal akarja megfizettetni a béremelkedést, akárcsak az adójóváírások eltörlésénél, amikor bruttósították a minimálbért, amely azóta a világon egyedülálló módon ugyanolyan arányban adózik, mint a sokmilliós jövedelmek. Jól látható az is, hogy a költségvetés bevételei Orbánék javaslata alapján korlátozottan csökkennek, holott a sikeres gazdaságösztönzés azt kívánná, hogy még több pénzt hagyjanak a vállalkozásoknál. Jogosan követelik tehát az utóbbiak érdekképviseletei a nagyobb tehercsökkentést, mert az eddigi lépések nem igazán javítanak a vállalkozások többsége, főleg a kisebbek helyzetén. A versenyképesség erősítésének pedig ez elengedhetetlen feltétele.