Orbánék megmutatják: bármit megtehetnek

Hiába a láthatóan romló közhangulat, a tiltakozások és tüntetések sora, a Fidesz nem tud és nem akar változtatni a stílusán sem a kormányzásban, sem a kommunikációban. Tűzön-vízen át keresztülvisz mindent, amit kitalál, nem törődve a következményekkel és az esetleges károkkal. Orbánék hozzászoktak ahhoz, hogy saját érdekeiket gátlástalanul érvényesíthetik, kedvük szerint hozva helyzetbe a hozzájuk közelállókat és gázolva át mindenkin, aki ennek az útjában áll, vagy egyszerűen számukra nem fontos. Teszik mindezt permanens harci hangulatot szítva, állandó ellenségkereséssel, populista szólamokkal és hazug állításokkal hülyítve a zembereket.

Nem veszik észre, hogy a tények és realitások figyelmen kívül hagyása, a szavak és tettek ordító ellentéte már a lakosság legnagyobb részét, sőt már a saját híveiket is irritálja. Gazdasági csodáról beszélnek, előállnak viszont egy olyan költségvetéssel, amely az eddigieknél is többet von el a vállalkozásoktól és a lakosságtól, a többletbevétel jó része azonban nem oda kerül, ahova kellene, hanem például értelmetlen presztízsberuházásokra megy el. Miközben az új adók hatását mindenki valamilyen mértékben érezni fogja, azaz nyertesei a változásoknak a lakosság körében nemigen lesznek, a szociális kiadások lefaragásával megintcsak a legszegényebb rétegek lesznek a fő vesztesek.

A hivatalos propaganda szerint azonban minden szép és jó. Itt van mindjárt az NGM államtitkárának nyilatkozata, amely jól példázza azt, ami a legirritálóbb a fideszes kommunikációban. A jövő évről szólva a legfőbb prioritásnak a munkát, a családot és a gazdaság fejlődését nevezte, ami szépen hangzik, de a költségvetésből egyáltalán nem látszik. A munkahelyteremtés ugyanis főként a közmunkások számának további növelését jelenti, már 260 milliárdot fognak költeni erre, holott még a saját adataik szerint is csupán minden tizedik közfoglalkoztatott talál vissza a tényleges munkaerőpiacra. Ami a családot illeti, jövőre éppenséggel csökken a családtámogatásra fordítható összeg, miközben az ígért adókedvezményből egyelőre nem lesz semmi. A gazdaságfejlesztés annyi eredményt hoz, hogy az idei 3 százalék feletti növekedés 2 százalék közelébe fog esni, miközben a környező országok gyorsulni fognak.

Ez még nem minden. Az államtitkár szerint a gazdaságpolitikai sikerek már az egyének szintjén is jelentkeznek – arról persze nem beszél, hogy a tényadatok szerint az elmúlt években csak a lakosság felső ötödének helyzete javult, a többieké stagnált vagy romlott, és ez a trend a büdzsé számaiból kiindulva jövőre sem fog változni. Az igazi gyöngyszem az a kijelentés, hogy a befektetők szívesen választják Magyarországot: ennek pont az ellenkezője az igaz, a külföldi működő tőke kifelé áramlik, tavaly nettó egymilliárd euró távozott, az idén őszig már 1,3 milliárd. Az ok a kiszámíthatatlan környezet, a versenysemlegességet sértő kormánylépések, a külföldi befektetők kiszorítását nyíltan szolgáló intézkedések.

A kormány viszonyát a realitásokhoz jól mutatta az az ígéret, hogy a hitelminősítők kivesznek minket a bóvli kategóriából. Nos, ez nem történt meg, mindháromnál ott maradtunk, ahol voltunk, azaz a befektetésre nem ajánlott kategóriában. A Fitchs erről a napokban hozott döntését az NGM furcsa módon győzelmi jelentéssel kommentálta, kiragadva azokat a mondatokat, amelyek némileg pozitívak voltak, nem említve a lényeget, hogy valójában miért is hagytak a bóvliban. Az indoklásban lényegében ugyanazok az érvek szerepelnek, amelyek minden szakértői elemzésben: a gazdaság gyorsulása átmeneti és főleg egyszeri hatásoknak köszönhető, a tempó lassul, a helyzetet rontják a kormány kiszámíthatatlan és piactorzító lépései, a külföldi érdekeltségek elleni fellépés, a tőke menekülése, miközben az államadósság alig csökken, a beruházási kedvet és a fogyasztást pedig az adóterhek emelkedése fogja vissza.

Az optimista kormányzati propagandát maga a jövő évi költségvetés cáfolja, ahogy arról e rovatban is már többször írtunk. Az idei évhez viszonyítva legrosszabbul a közalkalmazottak, a nyugdíjasok és az alacsony jövedelműek, valamint az önhibájukon kívül segélyezésre szorulók járnak. Nem beszélve a maradék magán-nyugdíjpénztári tagságról, akiknek a vagyonát a hiány csökkentésére jövőre le akarják nyúlni Orbánék, miközben arcátlanul az ő érdekeik megvédéséről szónokolnak.

Ez a lépés felháborító ugyan, de a büdzsé bevételi szempontjai alapján még magyarázható. Teljesen érthetetlen viszont a kereskedelem vasárnapi nyitva tartásának betiltása: ha ez nagyságtól függetlenül tényleg mindenkire vonatkozik majd a családi működtetésű boltok kivételével, vajon ki jár jól? A kereskedelmi hálózatok biztosan nem, mert forgalmuk csökken. Az ott dolgozók jelentős része szintén nem, mert kirúgás vagy keresetcsökkenés fenyegeti őket. Végül és nem utolsósorban a lakosság sem, amely hozzászokott ahhoz, hogy a nagyobb bevásárlásokat a hét végén, jelentős arányban vasárnap bonyolítsa. Miért kell hát erőltetni az egészet? Csak azért, hogy Orbánék megmutassák: bármit megtehetnek?