Orbánék kergetik Gyurcsányék rekordját

Még az optimista várakozásokat is felülmúlva a második negyedévben 3,9 százalékkal bővült a magyar GDP éves szinten, az előző negyedévhez viszonyítva pedig 0,8 százalékkal. Ezzel a teljesítménnyel a lettekkel szoros versenyben az EU éllovasai vagyunk, ők éves szinten alig maradnak el tőlünk, negyedéves viszonylatban azonban picivel jobbak, mint mi. Az uniós adathalmazt vizsgálva feltűnő, hogy az első nyolc között ott van mind a négy visegrádi és mindhárom baltikumi ország, egyedül Nagy-Britannia tudott közéjük férkőzni. Csalódást keltő viszont az eurózóna eredménye, éves szinten még minimális növekedést mutatott ugyan, az első negyedévhez képest azonban stagnált. Ezen belül a jövőre nézve aggasztó, hogy fő exportpiacaink közül Németország negyedéves szinten visszaesett, Olaszország szintén, a franciák pedig csak stagnálni tudtak. Mindezek alapján nyilvánvalóvá vált, hogy az európai növekedés lassabb lesz a vártnál, és az élénkebb tempóra még sokáig kell várni.

A GDP-adatok lényegében megfelelnek a korábban nyilvánosságra hozott ipari termelési adatok trendjének. Nálunk az első félévben 10 százalék felett növekedett az ipar, az építőipar még nála is gyorsabban. Hasonlóan jól teljesített a visegrádi országok ipara, az eurózóna legnagyobbjainál viszont kifejezetten kedvezőtlen volt a kép, a német ipar például a második negyedévben 1,5 százalékkal visszaesett, az olaszoknál és a franciáknál is némi csökkenés volt. Ennek fényében nem volt meglepő a rossz GDP-eredményük, a baj csak az, hogy a kilátások sem sokkal jobbak. Külön kockázatot jelent az ukrán válság eszkalálódása és a kölcsönös szankciók hatása, ami egyáltalán nem a bővülés irányába hat.

Nálunk az NGM jelentése büszkén emelte ki, hogy utoljára 2006 első negyedévében volt ennél gyorsabb a növekedési tempó. Azt elfelejtette megemlíteni, talán nem véletlenül, hogy ez az átkos Gyurcsány-kormány idején volt: úgy látszik, az országra rontó és azt tönkretevő szocialisták akkor elhibáztak valamit. Elemzők szerint figyelemre méltó, hogy a megszokottakkal szemben az idén a magyar gazdaság növekedési trendje fő uniós partnereinktől eltérően alakul, nem csupán mértékét, de irányát tekintve is. Ennek az oka elsősorban az, hogy az előző hétéves periódusból maradt uniós fejlesztési pénzek tömeges méretű lehívása komoly konjunktúrát teremtett idehaza, ami ellensúlyozni tudta külpiacaink lassulásának hatását. Ezzel együtt érdekes, hogy a nagy keleti nyitás ellenére az EU aránya a kivitelünkben az idén nőtt, és meghaladta a 80 százalékot.

Ez törvényszerűen magával hozza, hogy az uniós piacaink teljesítménye hosszabb távon meghatározza a mi mozgásterünket is. Szakértők szerint a második félévben az uniós növekedés valamelyest gyorsulni, a mienk viszont lassulni fog. Ez utóbbihoz nagyban hozzájárul a fejlesztési projektek kifutása: az előző ciklus kereteit kimerítjük, az újak pedig még alig indulnak be. A tempó lassulása már májustól megfigyelhető, de igazán nyilvánvalóvá ősztől válik. A nagy kérdés az, hogy a belső fogyasztás bővülése mennyiben lesz képes ezt ellensúlyozni, teljes egészében biztosan nem. Szakértői prognózisok szerint esély van arra, hogy a magyar GDP éves szinten a 3 százalékot is meghaladó mértékben bővüljön.

Érdemes figyelni arra, hogy hiába bővül szépen az össztermékünk, a befektetői bizalmatlanság velünk szemben növekszik. A jó GDP-adatra a tőzsdeindex és a forint is némi átmeneti gyengüléssel reagált, ami annak a jele, hogy a befektetők számára a hosszútávú kiszámíthatóság és megbízhatóság fontosabb, mint a pillanatnyi jó adatok. Nem tesz jót nekünk, ha egyre többen adnak hangot külföldön annak, hogy hazánk a jelenlegi kormány politikájával kilóg az EU értékrendjéből, és a diktatórikus rezsimek felé közeledik. Ez – az ukrán válsággal súlyosbítva – a jelek szerint többet nyom a latba a pénzpiacokon és a befektetőknél, mint egy-egy jó GDP-adat.