Orbánék csapdája: hiánycél kontra növekedés
Hatalmas szakadék tátong a kormányfő és az NGM által a magyar gazdaságról festett kép és a tényleges adatok, valamint az azok alapján rólunk készített uniós jelentés között. Ennek következményeként elkerülhetetlen az újabb korrekció, hogy kikerülhessünk a túlzottdeficit-eljárás alól. Mértéke az első negyedév gazdasági teljesítményétől függ majd.
Hozzászokhattunk már, hogy minél rosszabb a helyzetünk, annál nagyobb ívű ígéretek és még erősebb sikerpropaganda jellemzi a Fidesz-kormány kommunikációját. Ez egyre nehezebb feladat, mert növekvő kihívás olyan valós mutatókat találni, amelyek alátámasztják a hurrá-optimista értékeléseket. Ezért aztán Orbánék részben a tények tagadásához, részben manipulatív értelmezésükhöz folyamodnak, óvatosan kerülve a konkrétumokat, bőven használva viszont a szépen csengő frázisokat. A hazai közönségnek szánt kijelentések nem csupán félrevezetni próbálják a lakosságot, de azt is jelzik, hogy nincs szándék a kormány gazdaságpolitikájának lényegi változtatására.
Pedig ennek szükségességét erősítik a legfrissebb makroadatok is. A tavalyi utolsó negyedéves teljesítmény, a GDP 2,8 százalékos zuhanása, az ipar mélyrepülése, a kivitel váratlan csökkenése, a fogyasztás visszaesése, az újabb mélypontra esett beruházási ráta trendszerű hanyatlást mutatnak. Nem véletlen, hogy az Európai Bizottság legújabb jelentése jóval borúlátóbban ítéli meg a magyar gazdaság kilátásait, mint a legutóbbi, őszi értékelés. A szakértői konszenzussal összhangban Brüsszel szerint a recesszió az idén folytatódik, és a GDP-nk éves szinten minimálisan csökkenni fog, és jövőre, sőt 2015-ben is csak nagyon szerény, 1,2-1,3 százalékos növekedés várható.
A beruházások és a lakossági fogyasztás csökkenése folytatódik, a gyenge teljesítmény miatt a hiány is magasabb lesz a kormány által prognosztizáltnál, és az adósságállomány sem csökkenthető számottevően az elkövetkező években. Ez utóbbi megállapítást alátámasztja az MNB egyidejűleg publikált elemzése, mely szerint az adósságunk némi hullámzással 2017-ig kicsit emelkedik, majd lassú csökkenő pályára áll, de 2027-re is még a GDP 66 százaléka lesz. Ezzel szemben a maastrichti kritérium 60 százalék, a Fidesz által rögzített alkotmányos korlát pedig 50 százalék!
A prognózisok gyökeresen szemben állnak Orbánék ígéreteivel, nem meglepő tehát, hogy indulatosan reagáltak rájuk. Aligha fair play-díjas lépés, hogy Matolcsy még azelőtt bírálta durva szavakkal az MNB anyagát, hogy azt nyilvánosságra hozták volna, és a közönség megismerhette volna a tartalmát. Ezzel magát tette újra nevetségessé, mert kiderült, hogy Simorék középtávú jóslata alig tér el Matolcsyékétől, és kedvezőbb, mint az EB országjelentésében foglaltak. Ez utóbbit az NGM a rá jellemző mentalitással egyszerűen tévedésnek minősítette, hozzátéve, hogy Brüsszel eddig soha nem találta el a magyar hiányadatot.
Ez a kijelentés több szempontból is arcátlan: éppen az uniós értékelések nyomán fogadtak el Orbánék évente többször megszorító csomagokat, csupán az elmúlt két évben összesen nagyjából 1200 milliárdos költségvetési korrekcióval, mert csak így tudták tartani a hiánycélt. Ha az eredeti terveikhez ragaszkodtak volna, a deficit legalább kétszeres lett volna. Arról nem is beszélve, hogy a gazdaság teljesítményére vonatkozó brüsszeli becslések az elmúlt három évben mindig közel álltak a tényleges adathoz, miközben a Matolcsyék által jósoltak köszönő viszonyban sem voltak a valósággal, ami általában már az év elején kiderült, jórészt emiatt kellett minden évben 8-10-szer módosítaniuk a költségvetést.
