Orbánék beáldozzák a forintot?
Semmit sem akar tenni a forint jelentős zuhanásával szemben az Orbán-kormány, ezt teszik nyilvánvalóvá az eddigi reakcióik: a nemzeti valutánk gyengülése nincs ellenükre, a választási érdekeik is a beavatkozás ellen hatnak. Az egyre nehezebb helyzetbe kerülő devizahiteleseknek pedig meg kell elégedniük a félmegoldásokkal és a szép ígéretekkel.
Ami Matolcsynál még egyszerűen szakmai analfabetizmusnak látszott, Orbán megnyilatkozásai után már a kormánypolitika rangjára emelkedett. Gondoljuk végig: a forint árfolyama hirtelen zuhanni kezdett, két nap alatt 3 százalékot gyengült a vezető devizákhoz képest, a világsajtó tele volt a magyar pénzügyi stabilitást megkérdőjelező hírekkel. Minden hozzáértő számára világos volt, hogy a feltörekvő országokból történő tömeges pénzkivonás oldalvizén a piacok tesztelni igyekeznek a gyengébbnek tartott nemzeti valutákat, amit akár spekulációnak is nevezhetünk. A törökök után rögtön mi következtünk, nálunk egyelőre meg is álltak, a térség többi országa alig kapott valamit a jóból.
Normális körülmények között ilyenkor – ahogy az a törököknél is történt – a jegybank lép valamit, a kormány pedig megnyugtató nyilatkozatot tesz a gazdasági helyzetről. A mi unortodoxiánkban persze nem így történt: az MNB elnöke agyondicsérte a gazdaságpolitikát, meg sem próbált a forint zuhanását enyhítő kijelentéseket tenni, sőt olajat öntött a tűzre, kilátásba helyezve a kamatcsökkentési folyamat folytatását. Ez az adott körülmények között szinte hadüzenet volt, meg is lett az eredménye, a piac tovább támadott, a forint kétéves mélypontra gyengült és ott is maradt.
Matolcsynak tudnia kellett, hogy a forint zuhanása mögött milyen külső és belső okok állnak. A külső okok közül a legfontosabb, hogy az amerikai jegybank már második lépésben fogta vissza a többlet pénzkiáramlást, és 85-ről 65 milliárd dollárra csökkentette a havonta piacra dobott mennyiséget. Ez előre látható volt annak fényében, hogy az amerikai gazdaság kilábalt a válságból és a tavalyi második félévben 3 százalék feletti növekedést produkált, amire hosszú évek óta nem volt példa. Logikus lépés volt tehát az elvileg az élénkítést szolgáló és egyébként is sokak által vitatott likviditásnövelés visszafogása.
Ennek hozadékaként a befektetők átalakították a portfólióikat. Pontosan az történt, ami előre látható volt, és amiről mi is többször írtunk a rovatunkban: a kevesebb pénz miatt csökkent a kockázatvállalási kedv, és elkezdték kivonni a pénzeket a bizonytalanabbnak tartott térségekből. Az elmúlt hetekben ez százmilliárd dolláros nagyságrendig emelkedett, és csupán az elmúlt héten tízmilliárd dollárnyi tőkét vontak ki a feltörekvő országok pénzpiacairól. A kivonás még nem állt meg, ebben az évben szakértők szerint a portfóliók átértékelése mindenképpen folytatódni fog, követve a FED pénzszűkítő lépéseit.
Az eddigi pénzbőség lehetővé tette az MNB számára az alapkamat gyors és jelentős lefaragását. Bár a bóvli kategóriában vagyunk, az olcsó pénz hozzánk is áramlott, köszönhetően a még mindig magas kamatfelárnak: a teljesen stabil piacokhoz képest nálunk tavaly átlagosan 3-4 százalékos többlethozamot kaphattak, ami megérte a valamivel nagyobb kockázatot. Azzal viszont, hogy az alapkamat az év végére 3 százalékra csökkent, ez az előnyünk nagyrészt eltűnt. Törvényszerű volt tehát, hogy a befektetői hozzáállás megváltozzon, csökkenjen a kereslet, ami magával hozza a forint gyengülését és a hozamok emelkedését.
