Orbánék a tűzzel játszanak

Az utóbbi napokban félreérthetetlen jelét láthattuk annak, mennyire törékeny irányunkban a pénzpiaci bizalom és mennyire sérülékeny a forint: elég volt Matolcsy György egy újabb zsengéje, hogy valutánk mélyrepülésbe kezdjen. Ebben az a figyelemre méltó, hogy az árfolyam a viszonylag kedvező nemzetközi hangulatban hetek óta stabil volt és 280 forint per euró körül mozgott, követve a többi térségi valutát, hétfőn viszont élesen elszakadva tőlük zuhanásba ment át. Ilyen gyors negatív reakciót a közelmúltban egyetlen Matolcsy-féle megnyilvánulás sem váltott ki, pedig mondott bőven meghökkentő dolgokat.

A vészeladásokhoz most az vezetett, hogy Orbán Viktor jobbkeze a Nemzeti Bank jövőjéről beszélt, pontosabban arról, mit ért ő a kormány és az MNB leendő stratégiai együttműködése alatt. Nyilvánvalóan a Simor András utáni időszakról beszélt, amikor már kormányhű ember ül az elnöki székben, aki nem fog akadékoskodni az unortodox gazdaságpolitika támogatásában. Ennek részeként Matolcsy szerint az MNB olyan gazdaság élénkítő monetáris lépéseket tehet, mint például az amerikai vagy a brit jegybank, sőt az Európai Központi Bank, ami aztán el fogja hozni a növekedési fordulatot.

Nyíltan felfedte tehát, amit sejteni lehetett, mire készül a Fidesz-kormány, hogyan akar majd kitörni az MNB megszállásával a kudarcot kudarcra halmozó gazdasági pályáról. Első ránézésre logikusnak tűnik, miért is ne lehetne a jegybanki lehetőségeket és tartalékokat felhasználni a növekedés beindítására, többletforráshoz juttatva a gazdasági szereplőket, megtörve a permanens megszorítások miatti negatív spirált. Lehet hivatkozni a külföldi példákra, lám-lám, ott nem haboztak ehhez az eszközhöz nyúlni, hogy enyhítsék a válságot és segítsék a kilábalást. Ha ők ezt megtehették, mi vajon miért nem?

Mindez szépen hangzik, a baj csak az, hogy a mi esetünkben sajnos ez az út nem járható, mert több szempontból is szemben áll a gazdasági törvényszerűségekkel és a valós folyamatokkal. A nagy jegybankokra való hivatkozás alapvetően téves és szakmaiatlan, ezt Matolcsynak is tudnia kellene, bár unortodox elvakultságában már rengeteg butaságot mondott. Kezdjük azzal, hogy a monetáris ösztönzés lényegében annyit jelent, hogy nagy mennyiségű pénzt nyomnak a piacra, például vállalati és egyéb kötvények vásárlásával stb. Ezt megtehetik ott, ahol ennek megvan a kellő fedezete – a FED-nek nem probléma több dollárt kibocsátani –, és ahol nincs inflációs veszély, továbbá az alapkamat rendkívül alacsony, sőt nullához közelít. Ezzel szemben nálunk a pénzromlás üteme uniós csúcson áll, a kamatok magasak, ilyen körülmények között jelentősen növelni a forint mennyiségét azzal járna, hogy még feljebb pörögne az infláció és drasztikusan gyengülne a valutánk, annak minden negatív következményével együtt.

A másik fő gond az, hogy mi nem vagyunk az Egyesült Államok, sőt Nagy-Britannia sem: nálunk nyoma sincs annak a gazdasági és pénzügyi erőnek, belső piacnak, mint ezekben az országokban. Kicsi és nyitott gazdaság vagyunk, minden szempontból sérülékeny, meghatározóan függve a külpiacainktól és a nemzetközi trendektől. Hiába öntene fedezetlen pénzt a kormány a gazdaságba, a hazai fogyasztási korlátok és a külső exportlehetőségek kijelölik a növekedési mozgásteret. Leegyszerűsítve: érzékelhető kereslet-növekedés nélkül a monetáris ösztönzés nem hozhat eredményt, a lazítás viszont megrendítheti a pénzügyi stabilitást.

Ennek a veszélyét vetítette előre Matolcsy nyilatkozata, a buta hivatkozás pedig az amerikai és brit példára, valamint az EKB-ra megerősítette a kormány realitás-érzékével kapcsolatos kételyeket. A befektetők úgy érzik, joggal tarthatnak attól, hogy az új MNB-elnök belépésével lökést kap a voluntarista gazdaságpolitika, veszélybe sodorva hazánk pénzügyi stabilitását. Emiatt következett be a heves piaci reakció és esett egy nap alatt 3 százalékot a forint árfolyama, elszakadva a nemzetközi trendektől. Mindez csupán egy nyilatkozat miatt: mire számítsunk, ha konkrét lépések történnek majd?

Félő, hogy Orbánék nem törődnek a figyelmeztető jelekkel, makacsul mennek tovább az elképzelt úton. Erre utal, hogy a Monetáris Tanács külső tagjai a drasztikus forintgyengülés ellenére tovább csökkentették a jegybanki alapkamatot, és hírek szerint követni fogják ezt az utat. A kamatfelár túlzott lefaragása további kockázati tényező, ami a monetáris lazítással együtt jövőre már gyorsan eljuthat a befektetői tűrőképesség határáig. Úgy tűnik, Orbánék éppen ezt tesztelik, a tűzzel játsznak és mindenképpen elmennek a falig, a durva piaci válaszig: ezzel az egész ország, mindannyiunk esélyeit veszélyeztetik.